A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-21 / 8. szám
Szélesen, bánatosan — mondja Vasa Lajos, Ag Tibor, Tardos Bála Üj munkára c. kórus- Bárdos János bácsi hegedűje c. dalának gya- művit vezényli, korlása közben. — Gondoljanak valami nagynagy csalódásukra^ az van benne a dalban! Az iskolákban még javéban tartott a félévi szünet, de ha valaki február első hetének végén Bratislavában a Duna utca táján Járt, szokatlan hangokra lett figyelmes. Nem, nem a jól Ismert gyermekhangok vidám zsivaja, a szüneteket jelző csengő berregő csilingelőse volt az, ami kihallatszott az utcára, s megállította egy pillanatra a járókelőket. A zárt ablakokon át Is kl-klszttrődött egy-egy dalfoszlány, hol lágyabb, Ural hangvételű nól hangok, majd szinte ráduplázva a férfiak csengő érces fortlsslmója, hogy azután összefonódva, zengő harmóniába egyesülve ott lebegjen, zengjen, szálljon, szárnyaljon a félig lebontott, de újjászületni vágyó Duna utcai házak között, melegséget lopva az emberek szivébe a jeges, fagyos február elején. Bocsásson meg a kedves olvasó e fennkölt, s talán kissé patetlkus szavakért, de azt hiszem, ha valaki csak egy órát Is töltött a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara tagjai között, munkájukról csak a lelkesedés hangján szólhat. Mert ők azok, akik a félévi szünet csöndes napjaiban jókedvvel, lendülettel, dallal töltik meg a Duna utcai iskola épületét. Itt tartja ugyanis harmadik összpontosítását az énekkar. Itt van úgyszólván mindenki, aki a Nyitrán megrendezett első és második összpontosításon részt vett, mintegy száz ember, száz magyar pedagógus az ország magyarlakta vidékeinek csaknem minden részéről: Komáromból éppúgy, mint Nagymegyerről, vagy Dunaszerdahelyről, Itt vannak a pelsőciek és bátorkesziek, szóval nehéz lenne felsorolni. Olyan iskola Is akad, ahonnan többen Is jelentkeztek: a pozsonyi iskolát nem kevesebb, mint hét pedagógus képviseli a központi ének karba ni Megvallom, csupán az bánt és bosszant egy kissé, hogy a földiek: a bodrogköziek ezúttal valahogy kimaradtak. Igaz, hogy ők esnek a legtávolabbb a központtól, az összpontosítások helyétől, de talán ez kevés ok és indok arra, hogy a Bodrogköz magyar pedagógusai teljesen kimaradjanak a központi énekkarbóll Mert a többiek vállalták a nehézségeket, akadályokat. Hogy száz pedagógus, aki tudvalévőén mai, modern világunkban is a nemzet és a kultúra napszámosa, vállalja, hogy jól megérdemelt pihenőjének, a félévi szünet feláldozásának az árán lehetővé teszi a központi énekkar összpontosítását, ez szinte természetes, erre nem érdemes szót vesztegetni. De már nehézség és akadály is van bőven, s talán azt a tényt sem kell véka alá rejteni, hogy sajnos, akadt egynéhány olyan ember Is, aki meghátrált, nem vállalta a nehézségeket. De a többséget nem ilyen fából faragták. Hogy Madách szavaival éljek: „A nemesb rész tisztán megmaradt.“ Az énekkar születésének, Indulásának nehézségeit, azt hiszem, fölösleges ismételten részletezni, sajtónk a múltban eleget foglalkozott ezzel a kérdéssel. De azóta hetek, hónapok teltek el és e sorok írásakor — a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Népművelési Intézet minden erőfeszítés ellenére a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara még mindig mostohagyerek. Nincs gazdája. A harmadik összpontosítás anyagi kiadásainak javarészét az énekkar tagjai maguk fedezik. Ha minden jól megy, mire az énekkar a következő összpontosításra jön össze, ez a kérdés is megoldódik: az iskolaügyi és kulturális dolgozók szakszervezete a hírek szerint már ez évben vállalja az énekkar anyagi gondjainak megoldását. A többi nehézség és akadály leküzdése az embereken múlik: az Iskolaügyi szakosztályok vezetőin, tanfelügyelőkön, kollégákon egyaránt. Mert szinte hihetetlen, hogy még ma Is akad felelős iskolaiigyi dolgozó, aki nem látja a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jelentőségét, fontosságát, hogy akad még, akit meg kell győzni arról, hogy az énekkar nem elsősorban és nem csak önmagáért kell, hogy létezzen, s nem Is csupán azért, hogy nevelje, képezze a már meglévő és a megalakulandó vidéki énekkarok vezetőit. Ismerve a zenei nevelés tanításának színvonalát iskoláinkon, azt hiszem, a most végző főiskolásokon kívül, a jövőben csak a központi énekkar tagjaitól várhatjuk, hogy majd ők lesznek azok, akik megoldhatják a zeneszakosok hiányával fennálló nehézségeket. Hiszen az énekkar terveiben, célkitűzéseiben a tagok szakmai továbbképzése is szerepel. A termekben folynak a prébák. Az egyes Tanácskoznak a vezetók, születnek a tervek. A képen: Janda Iván, Vess Lajos, Ag Tibor, Schleicher László, baloldalt Gyurcsö István a Csemadok KB dolgozója, az énekkar titkára.
