A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-21 / 8. szám
Bejegyezlek mindent a kottába? — Akkor U- mételjtlk el még egyszer — mondja Schleicher Unit. Mattá: Szápszavú Múzsa — örök igaz álom, Tűzpiros ajkad szava Ide szálljon. Csákod e gondot vigye el a búval, s zengjen az AJ dal, zengjen az ü] dal! — mondja a hires Kodály-kárns és a dal zengeni fogl szólamok, vagy az Összkar gyakorlását Jó formán csak az ebéd vagy a vacsora szakítja meg. Az énekkar ádáz harcot folytat az Idővel, minden perc drága, öt-tíz év mulasztását kell pótolni legalább. Persze, ez nem Jelentheti a művészi mérce csökkenését. A következő összpontosításokon a betanult művek csiszolása, alapos kidolgozása a feladat. A művészi vezetők: Schleicher László, Janda Iván és Ág Tibor karnagyok mindent megtesznek, hogy a lelkes tagság akarását komoly művészi eredmény Koronázza. Külön kell szólnunk az énekkar magyarországi vendégéről, Vass Lajos zeneszerzőről, a budapesti Vasas Szakszervezet Központi Énekkarának karnagyáról, aki közvetlen szavaival, szakavatott tanácsaival nagyban hozzájárult az összpontosítás sikeréhez. Az énekkar lelkesedése közepette megígérte, hogy a Jövőben rendezett összpontosításokon mint közvetlen résztvevő is segíti az énekkar működését. Az énekkar első nyilvános fellépéséig, a bemutatkozásig már nem sok idő van hátra. A március végén megrendezendő trencsénteplici összpontosításig egyéni tanulás vár az énekkar tagjaira. Csak így lehetséges — ha azt a művészi vezetők is úgy látják majd jónak — hogy az áprilisban sorra kerülő járási énekkari fesztiválon Nagymegyeren egy-két műsorszámmal olyan félhivatalos főpróbán közönség elé lépjen az együttes. Mert a hagyományos Jőkai-napokon Komáromban, ahol az idén a szavalók, színjátszók, irodalmi színpadok szereplői mellett először mutatkozik be, már reprezentálni, bizonyítani akar. Nem csupán létjogosultságát, életképességét, de egyben bizonyítani akarja felszabadulásunk huszadik évében a csehszlovákiai magyar iskolaügy tizenötéves fejlődésének sikeres voltát, ennek egy jelentős részeredményét is. Ezért bizakodva várjuk, hogy Komáromban, s majd később az őszre tervezett önálló bemutatón száz csehszlovákiai magyar pedagógus ajkán fölcsendüljön a dal, csengőn, ércesen, életerősen, bizakodón. És tisztán mint a forrás. Mert azzá kell válnia: gazdag hagyományokkal rendelkező kórusmozgalmunk egész énekkari kultúránk megújhodásának, újjászületésének forrásává. KULCSÁR TIBOR
