A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-21 / 8. szám

dicséri a hazai magyar írók iránti figyelem, és feltételezi, hogy a jövőben minden itt megjelenő műből szerez legalább egy példányt könyvtárába__ (A Világirodalommal sincs különösebb baj. A nagy nevek néhány művükkel szinte mind jelen vannak Dióspatonyon. Író István könyvtárosnak csupán Hemingway Az öreg halász és a tenger és Búcsú a fegyverektől regénye okoz gondot. Nem tudja megszerezni).

S ami a szépirodalommal kapcsolatban további gond, arról beszéljen a könyvtáros:

— Százötven olvasóm van, és többnyire élő magyarországi íróktól szeretnének olvasni. Nem tudom teljesíteni kívánságukat. Az értesítést Somorjáról pontosan kapom, mikor mehetek vásárolni, sajnos, jegyzéket nem küldenek, milyen könyvekből válogathatok... fő lenne, ha a könyvtáros már év elején tudná, mennyi pénz áll rendelkezésére, hogy ellenőrizhetné, megkapta-e az összegetl

Vásárolnak-e Felsőpatonyon könyvet?

Józsa Ferenchez, a Jednota vezetőjéhez fordulunk kérdésünkkel. A válasz: havonta négyszáz-ötszáz korona értékű könyvet rendel. Üzletember, a keresletből indul ki. S a kereslet ennyi. Januárban ötszáz-hatszáz korona forgalmat csinál. Ha jó könyveket kap — magyar írók műveit — az eladás nem okoz gondot. A rendeléssel tehát nincs különösebb baj, inkább a küldéssel. Az üzlet polcain alig találni magyar író művét. Kinek a hibája ez? És kit okoljunk azért, hogy ebben a csallóközi faluban csak négy-ötszáz korona értékű könyvet adnak el? Feltárcsázzuk az EFSZ Irodáját és Tengeri Erzsébet raktárkönyyelő a következő felvilágosítást nyújtja: Á szövetkezetnek háromszáznegyven tagja van, és havonta átlag háromszázezer koronát vesznek jel. Jutna ebből az összegből négyszáz koronánál több könyvre? Természetesen. Mi hát a fukarság oka?

Az új soron a 662 házszám ajtaján kopogtatunk. A férj még nem jött haza a munkából (szövetkezeti tag), feleségével, Egri Istvánnéval beszélgetünk. Rádiójuk, televíziójuk van, abban leli örömét a család. Az asszony nem szeret olvasni.

— Öt lányom van, s hála istennek, közülük csak Mari olvas — mondja. — Haragszom is érte. Mégha csak vasárnap olvasná, de estéről estére?

A felfogás nem egyedi, általános: az olvasó lány még mindig „rossz“ lány falun. Dolgozzon, ne olvassonl Felépült az új ház, televíziőantennát lenget a szél a tetőn, a könyvvásárlás szükségessége azonban még egyelőre késik. Ezzel magyarázható, hogy könyvszekrény nincs a házban, hogy könyv is csak annyi van, amennyit a tíz ujjunkon megszámolhatunk.

Mintha csak hívtuk volna, a szomszédból Posvancz Lászlőné jön be. — Nincs valamilyen meséskönyvetek? — kérdi..* Férje Dunaszerdahelyen dolgozik, ő háztartásbeli. 1960-ban költöztek új házba. Tavaly két könyvet vásároltak, és összesen húsz könyvük van. A könyvtárból nem

kölcsönöznek. Az asszony megokólása különös és elgondolkoztató: — A mai írók nem érdekelnek. Semmi érdekeset nem találok abban, hogy aratnak vagy szánt az eke. Ismerem, ebben élek. Jókai Szegény gazdagok című regényét olvasta utoljára. És mehetnénk házról házra, Felsőpatonyon a vásárolt könyvek száma nagyon kevés lenne. A beérkezett kérdőívek is ezt tükrözik.

író István könyvtáros szerint a könyvek propagálása folyik. Irodalmi estéket szerveznek, könyvkiállításokat rendeznek, a hangos híradót Is felhasználják. A tanítók sem zárkóznak el a felvilágosító munkától, mindent megtesznek, hogy megtörjék a közönyt. A dolog azonban nem egyszerű. Az emberek józanul és természetesen úgy gondolkodnak, hogy előbb ház legyen, aztán rádió, televízió, mosógép és csak azután könyv. A könyvtárra kell építeni. A könyvtárt kell bő választékkal ellátni. A Csemadok egyik fő szervezője lehetne falun az olvasóköri mozgalomnak ... Dióspatonyon százötvenöt aktív könyvkölcsönzőt tartanak számon, és ez nem kevés. Persze lehetne jóval több is, de ehhez sokkal gazdagabb választékra lenne szükség!

Van-e elég könyv a könyvesboltban?

A dióspatonyi könyvtár Somorján vásárol. Major Tibor, a Slovenská kniha vezetője azt mondja:

— Bő választékkal rendelkezünk, járásunkban évente 1,80 korona jut személyenként könyvre. Két korona a tervezett összeg, 20 fillér azonban elmegy folyóiratokra. A pénzt a községi könyvtárak felvásárolják. A Szlovák Nemzeti Tanács által megszabott három koronáról nem tudunk. Lehet ilyen határozat, sajnos, a gyakorlatban nem valósul meg.

— Mivel magyarázza a gazdag választékot?

— A közmondásból indulok ki: Aki mer, az nyer. Nem remeg a kezem, amikor a rendelést aláírom. Tudom, hogy a kereskedelem kockázattal jár. Szerintem a jó elárusító három kérdésre építi fel munkáját: mikor, mit és mennyit?... Megkapjuk a megjelenő könyvek jegyzékét, elolvassuk a jellemzést és azonnal megírjuk a rendelést. Harminckét községből áll körzetünk, havonta átlag negyvenötezer korona értékű könyvet adunk el. Vásárlóink Jókait, Mikszáthot és Móriczot istenítik, de a mai íróktól sem idegenkednek.

Persze, az sem minden, ha valaki olyan ügyesen tud rendelni és kockázatot vállalni, mint Major Tibor. Sok bosszúsággal jár, ha várja a szállítmányt és nem azt kapja, amit szeretne. Petőfit két éve várja, a Jókai-sorozatot is ennyi idő óta. A Mikszáth-sorozatból csak néhány kötetet kaptak. Illyés Gyulától nem tudnak mit eladni. A polcokon Szabó Pálnak csak két könyve díszeleg, s nem is a legjelentősebbek. Déry Tibornak, Tatay Sándornak, Szabó Lőrincnek, Sántha Ferencnek és Galambos Lajosnak van még itt műve. Sok más jelentős író könyvéről csak múlt időben lehet beszélni. Németh László volt, Illyés Gyula volt, Babits, Juhász Gyula, Kosztolányi, Tóth Árpád, József Attila,

Arany, Vörösmarty volt Veres Péter is szerepelt a Szegények szerelmével, de könyvét kiselejtezték. Ugyanígy jártak el Dénes György Hallod, hogy zengenek a fák és Zala József Két Duna között c. verseskötetével. Vajon kinek jutott eszébe ekkora ostobaság? Juhász Ferenc, Nagy László, Simon István kötetei is hiányoznak. Igaza van tehát író István dióspatonyi könyvtárosnak, hogy vagy nem lehet, vagy csak nehezen lehet hozzájutni a háború utáni magyar irodalom jelentős alkotásaihoz.

— Örömmel tapasztalom — mondja Major Tibor —, hogy a múlt évtől észrevehetően javul a könyvellátás. A behozott könyvek jegyzéke tarkább, színesebb. Akt mer, az nyert — hivatkoztam előbb a közmondásra. Rendelni kell és vállalat a kockázatot. Nagyon rosszul teszi az az üzletvezető, aki vegyes lakosú járásban óvakodik a magyar könyvek igény szerinti rendelésétől.

A járási népkönyvtár igazgatójánál

Franko György a problémákkal kezdi: — A községi könyvtárak elhelyezése és berendezése nem kielégítő. Nyolcvanhárom könyvtár működik járásunk területén. De csak negyvenháromról lehet elmondani, hogy jó helyen van. A járási népkönyvtár állománya 109 185 könyv. A járás lakosainak száma: 89 791. Egy lakosra 1,2 könyv esik. Egy olvasóra 10,5 százalék. Az olvasók száma 1963-ban 9367, 1964-ben 10 324. A növekedés örvendetes és azt sejteti, hogy ha lassan is, de a könyv utat talál az emberekhez. A szakirodalom itt is szegényes. Nagy hiba, hogy a modern technika magyar nyelven nem tört be könyvtárunkba... A napokban tanácskoztunk a községi könyvtárak vezetőivel, és szinte egyöntetűen felrótták: nincs magyar nyelvű módszertant segédanyag. Könyvtárosaink nem részesülnek megfelelő szakiskolázásban. Nagyon hiányzik munkájukhoz a Könyvtáros segédkönyve (Prírucka knihovníka). Én lefordítanám, de ki jelenteti meg? Az az érzésem, hogy a bratislavai városi könyvtár elhanyagol bennünket.

A járási népkönyvtár irányítja a községi könyvtárak munkáját, ellenőrzi a könyvvásárlást és módszertani utasításokat ad. Persze, mindez nem megy simán. Még mindig vannak fehér foltok a dunaszerdahelyi járásban. Tíz-tizenöt községben egyáltalán nem működnek a könyvtárak. Azzal viszont Franko György dicsekedhet, hogy a könyvállomány megfelel a lakosság nemzetiségi összetételének.

— Mit ^javasol a könyvellátás megjavítására, a községi könyvtárak egészségesebb feltöltésére? — kérdezzük Franko György igazgatótól.

— Idejében kapjuk kézhez üzletfeleink kiadót programját és a behozatali bizottság álljon szorosabb kapcsolatban a járási népkönyvtárak és a könyvesboltok vezetőivel. A jövőben egyre inkább alulról kellene körvonalazni és meghatározni a szükségletet.

11