A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-21 / 8. szám
m iM m m lk nem szinti A Hét zenei rovata, rovatvezető: ÁG TIBOR Következő számainkban, a magyar népdalról szóló cikksorozatunk után, a zenei neveléssel jogunk foglalkozni. A Slovenská hudba című zenei szaklapunk 1964. évi. 3. számában behatóan foglalkozott iskoláink zenei nevelésének jelenlegi helyzetével és problémáival. Sajnos, a vitaindító cikkek megjelenése óta közel egy év telt el, s azóta semmi intézkedés nem történt, sőt a problémák iránti érdeklődés ts egyre csökken. Zenei nevelésünk jelenlegi helyzetén gondolkodva önkéntelenül is Kodály Zoltán sorai jutnak eszembe, melyeket 1929- ben írt „Gyermekkarok“ című cikkében. „Akinek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva, nem mehet el közömbösen az iskola mellett, amikor ének hallik ki belőle. Mit mond az ének? Nagyobbára ezt: „Nekünk így is jól Kevés az idő, kevés a fizetés, az igazgató nem szereti a karéneket. Nekem semmi ambícióm, örülök, hogy élek... Nem ez a szövege, mégis ez szól belőle mindennél hangosabban. Amit énekelnek: rendszerint a művészet előcsarnokán ts kívül esik. Ahogyan éneklik, a tehetséges naturalizmusnak mélyen alatta marad.“ Kodály Zoltán 36 évvel ezelőtt leírt sorai, iskoláink zenei nevelésére ma is jellemzőek. Szerencsére azoknak a pedagógusoknak a tábora — akiknek nem mindegy, mi lesz itt a zenében egy-két emberöltő múlva — már ma is jelentős és egyre bővül. Bizonyítéka ennek az iskolai énekkarok számának emelkedése és színvonalának javulása. De ez még mind kevés. Még korántsem tettünk meg mindent annak érdekében, hogy iskoláinkban a zenei nevelés elfoglalja méltó helyét. Egy művészeti nevelést tárgyaló nemzetközt konferencián megkérdezték Kodály Zoltánt, véleménye szerint mikor kezdődjék a gyermek zenei nevelése. Ö erre azt jelelte, hogy kilenc hónappal a. születése előtt. Első percben tréfára vették, de később Igazat adtak neki. Azonban idézzük inkább a mester idevágó szavait, 1951. július 22-i gyermeknapi beszédéből. „Az anya nemcsak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel. Ha az anya alkoholista, ez rányomja bélyegét a gyermekre. Ha pedig zenei alkoholista — így nevezném, aki csak rossz, selejtes zenével él — okvetlenül meglátszik a gyermeken... Aki másként vélekedik, annyit el kell ismernie, hogy az első benyomásek a legmaradandóbbak, már amit hatéves koráig hall a gyermek, sem Irtható ki belőle később ...“ Sajnos, ma már egyre kevesebb az olyan család — különösen a városokban, ahol otthon a szülök ts énekelnek. Egy brattslavat szlovák iskolában zenei véleménykutatással próbálkozott a zeneszakos pedagógus. A kérdések között az egyikkel azt akarta kideríteni, énekelnek-e otthon a szülők. A válaszokból elég negatív kép tárult elénk. Az egyik tanuló például azt a választ írta, hogy náluk otthon csak akkor hall éneket, ha édesapja ittasan jön haza. Kissé elszomorító kép, de szerencsére nem általános. Sajnos, óvodáinkban sem sokkal jobb a helyzet. Néhány évvel ezelőtt kisfiam a „Csetnekt csikós itat a Tiszán“ kezdetű divatját múlt slágerrel jött haza az óvodából. Minden okunk megvan rá, hogy ne legyünk megelégedve az óvodáinkban és iskoláink alsóbb osztályaiban folyó zenei neveléssel. Következő cikksorozatunkban a gyermekdalokkal és gyermekjátékokkal fogunk foglalkozni. Szeretnénk pedagógusaink segítségére lenni, egyrészt a megfelelő dallamanyag közlésével, másrészt elvi és módszertant kérdések megvilágításával. Szellők szárnyán... A farsangi bálok során hol itt, hol ott hangzik fel a hegedű húrjain, a zongora billentyűin a régi dallam: „Szellők szárnyán, szállj velem, röpülj velem ..És a keringő dallamára a párok még jobban összesimulnak. öt évvel ezelőtt, 1900 februárjában Jött a hír, hogy e dalnak és sok száz másnak, a magyar operett megteremtőjének, Huszka Jenőnek szíve utolsót dobbant. A századforduló idején Pest közönsége még Offenbachot és Strausst, a francia és német operett képviselőit ünnepelte. Magyar operettről akkor még álmodni sem mertek. Voltak ugyan magyar operettszerzők, de ezek az említett két szerző követői voltak, a zenéjük francia vagy német volt. Amikor a pesti Népszínház függönye 1902. december 20-án felgördült, a közönség még nem tudta, hogy ez a nap úgy vonul be az operett történetébe, mint a magyar operett születésnapja s a színlapon szereplő huszonhétéves ismeretlen szerzőt majd az újszülött apjaként tisztelik. Mi volt az új Huszka Jenő zenéjében? A beépített magyar népzenei motívumok. Az idegen irányzatokból csak a legszükségesebbeket hagyta meg. Tizenhét egész estét betöltő operett, daljáték, számtalan dalbetét, ének és zenefantázia Huszka Jenő öröksége, melynek gyűjteményes kiadósa a közeljövőben várható. Huszka Jenő ma már nemcsak a magyaroké. Életműve túlnőtt Magyarország határain és a nagyvilág zenei körei úgy is ismerik, mint a Huszka—Lehár—Kálmán trió első és alapító tagját. Művelnek méltatásánál elég, ha a moszkvai operett színházban is bemutatott „Lili bárónőről és a bratislavai Oj Színpadon is előadott „Gül babá“-ról beszélünk. Mindkét Huszka operett több mint száz előadást ért meg és méltatásukat az összes moszkvai, illetve bratislavai lapok hozták. S folynak a tárgyalások több nyugati nagyváros színházi szakembereivel is: Huszka Jenő elindult világhódító útjára. De nemcsak a hivatásos színművészet, a műkedvelő színjátszás is mindenkor hálás közönséget kapott Huszka operettjeinek bemutatásával. Elég, ha itt az Ipolysági, fülekl, palásti, és egy sor már műkedvelő csoport hatalmas közönségsikerét említjük. „Szellők szárnyán ..— száll a keringő dallama, összesimulnak a párok, száll a sokszínű szalag, hull a konfetti, áll a farsangi bál. Az élet rohanásában, a farsangi bálok forgatagában emlékezzünk Huszka Jenőre, a magyar operett megteremtőjére. Rozsnyó József 3
