A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-14 / 7. szám

Afélven a front mögött 2. A Wehrmacht „ezredes«“ Már kát éve dúlt a gyilkos háború. Náci hóditök tarolták le a nagy ukrán rónaságot, halált és pusztulást hagyva maguk után. Volgográdl nagy vereségük után „rugalmasan“ visszavo­nultak, és az ártatlan lakoságon töltötték ki bosszújukat. Az ukrajnai nagy partlzánmozgalom vezetősége elhatározta, hogy megakadályozza a nácik átkelését a Dnyeperen, hogy aztán olyan csapást mérjenek rájuk, mely örökre emlékezetébe vési minden agresszornak: nem lehet büntetlenül garázdálkodni! A partlzánfront hadvezetősége a terv kivitelezéséről tanács­kozott. Hogyan tartóztassák fel a németeket a Dnyeper túlsó partján, míg megérkeznek a felszabadító szovjet csapatok és erősítés jön. Ez csak csellel slkerúlhet. De ki legyen a végre­hajtója? ■ Klein kapitány színre lép més, mint Klein kapitány, őrmesternek álcázott sofőrje pedig Konko alezredes. A német Klein és az ukrán Konko elválhatat­­lan jóbarátok voltak, s amikor Klein kapitány elvállalta a ve­szélyes kiküldetését, kérte, adják mellé KonkÓt. ■ „Hali Hitler!“ Á Dnyeperen már megkezdődött a náci csapatok átkelése. Néhány Szakasí mát' túljutott« amikor az Opel-Admlral a híd­főhöz ért. Az „ezredes** méltóságteljesen kiszállt, és intett, hogy állítsák le az átkelést majd a parancsnok után érdeklődött. Az ismeretlen „ezredest“ a törzskarra vezették. A tisztikar érdeklődéssel figyelte a Jövevényt, aki a „Führer különrtiegbl­­zottjaként“ mutatkozott bé. A „vezérkari ezredes“ közölte a fö­­hadlszállés utasítását: Szüntessék be az átkelést, rendeljék vissza a már étkeit csapategységeket ét ássák be magukat a folyóparton. A tisztek sejtelmes pillantást váltottak egymással. Vagy ók bolondok, vagy ez az Ismeretlen tiszt, akiről azt sem tudják, ki fia-borja, vagy... e főhadiszállás. Ez utóbbi feltevést bűnös gondolatként Igyekeztek elhessegetni maguktól. Ugyanis az volt a helyzet, hogy néhány órával jplőtjie' szljjorú parancsot kaptak, hogy mielőbb lépjék át a Dnyépert... Most meg telje­sen ellentétes értelmű megbízatással érkezik egy vezérkari tiszt... A Führer szava szent és sérthetetlen, semmi helye az okve­­tetlenked ősnek. A vezérkar választása Robert Klein kapitányra esett. Klein oroszországi német volt. Ogy beszélte anyenyelvét, mint Goeb­bels,, eszményi germán típus, bárkit megtéveszthetett kilétével. S ami a legfontosabb: a szovjet haza hű fia, tzlg-vérlg lelkes kommunista volt, a párt bárminő megbízását öntudatosan és bátran vállalta. Sztrokaos, az ukrajnai partlzánmozgalom vezérkari fönöke 1943. július 5-én hívatta Klelnt. — Nézd Robert, Moszkvából azt a feladatot kaptuk, hogy a nácikat ne eresszük a Dnyeper túlsó partjára. Nincs annyi erünk, hogy est megakadályozhassuk. Ha pedig megvárjak az erősítést, akkor már késő lesz. Neked kellene... A beszélgétést követő napokban egy Opel-Admiral kocsi robogott a Cserkasszlba vezető úton. A volánnál órmester-sofőr ült, a hátsó ülésen pedig egy ezredes terpeszkedett. Hitler személyes megbízásából tartott a Dnyeper Irányába. A sofőr ős gazdája jól szórakozott. Tegezödtek. Erre ugyan sem a Wehr­­maohtban, sem az SS-ben nem volt példa, de mondanunk sem kell, hogy az ülésen terpeszkedő „vezérkari ezredes“ nem volt Csak egy SS-tiszt akadt, aki közelebbi felvilágosítást követet­ve melegen érdeklődött az „ezredes“ személye lránt, és Írásbeli parancsot kért. Az „ezredes“ elegáns mozdulattal a zsebébe nyúlt, s abban a pillanatban lövés dörrent. Az izgága tiszt holtan rogyott össze. A tisztek plllanatiiyilag fel sem fogták, ml történt. A dö­rejtől még zúgott a fülük, s a lövés füstje sem oszlott el. Ebben a pszichológiailag feszült pillanatban magasba lendült az „ezredes“ jobbja. — Hell Hitler! — kiáltotta. — így jár mindenki, aki semmibe veszi a Führer parancsát — harsogta, és úgy tartotta kis ezüst pisztolyát, hogy a Jelenlevők a pisztoly agyán Jól láthatták Guderlan tábornagy ajánlását: „Jó barátomnak... Gudertan“. Az erély és Guderlan barátsága megtette hatását. Az átkelést leállították. A német katonák — várva a további rendelkezé­seket — á folyó partján beásták magukat. Amikor kisült a tur­pisság, már késő volt. A szovjet repülők bombatámadásai tönk­reverték a náci hadosztályt. Következik: 3. Ktfevben elszabadul a pokol Levelezőink írják Az ebed! CSISZ szervezet a kulturcso­­porttal közösen Jél sikerült esztrád mű­sort állított össze, mellyel meglátogatták a környező falvakat. Könözsi Béla javas­latára a fiatalok elhatározták, hogy mű­sorukat előadják a kovácspatalkl aggok házában is. Elhatározásukat tett követte. Az aggok házának 'hálás lakói a Jólslke­­rült műsor után meleg ünneplésben ré­szesítették a szereplőket. (Nágel József, Ebed) A Csemadok sximői színjátszói nagy fá­ba vágták a fejszéjüket. A jelentős tech­nikai nehézségek ellenére betanulták és sikeresen színre vitték. Egri: Ének a ro­mok felett című verses drámáját. Pauld­­csek László rendezd áldozatos munkáját dicsért, bogy a szereplők úgyszólván va­lamennyien tudásuk legjavát nyújtották. A közönségsiker legjobb bizonyítéka, hogy a darabot csupán Szfon ön négy alkalommal mutatták be, amire a közelmúltban nem­igen volt példa. (Schmidt László, SzimöJ Hosszú hallgatás után ismét életjelt ad­tak magukról a padőnyt tömegszervezetek. A városi könyvtár vezetőségének kezde­ményezésére közösen egy jól sikerűit mű­soros teaest keretében Petőíl-estet rendez­tek. A sikerben oroszlánrésze volt a helyi iskola tantestületének, valamint a V K elnökének, Berka Istvánnak. (Dobrovod­­sky Erzsébet, Pad árny) A HNB dicséretes kezdeményezése és komoly támogatása, valamint a helyi la­kosság lelkes társadalmi munkája ered­ményeképpen a múlt év december 22-én új művelődési otthont avattak az alig 220 lakosú Kkgömürlben. (Gyuncslk Mária, Gortva) Szépéi feliszabadulásának 20. évfordu­lója alkalmából ez év január 19-én nagy­szabású ünnepségek megrendezésére ke­rült sor. Az ünnepség legmegrázóbb pil­lanatai azok voltak, amikor a felszaba­dító szovjet hadsereg egyik volt katonája, Ivan lvanovics Plcskár elvtárs elmondta a hallgatóságnak a város felszabadításá­val kapcsolatos élményeit. A JNB képvise­lői az elmúlt 20 esztendő során végzett derék munkájuk elismeréseképpen negy­ven személyt tüntettek ki elismerő okle­véllel. AZ ünnepség gazdag kultúrműsor­ral ért véget. (Lobéi Zoltán, Szepsl) • Megtört e jég Nyltracsetiin. A közel tíz éve vegetáló Csemadok — hála a fiatalok: Csámpai Balázs, Pécsik, Cseri, Suba, Föl­­dessl ügytouzgaLraának — újra megkezdte tevékenységét. Ezt bizonyltja a közelmúlt­ban megrendezett Petőíl-est Is. Reméljük lelkes munkájukban az arra hivatottak hathatósan támogatni fogják a derék kez­deményezőket. (Jaruska László, Kassa)

Next

/
Thumbnails
Contents