A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-14 / 7. szám

Hogy bőke maradjon a földön 1945 Januárjában egy hideg, zúzmaráé reggelen történt. Akkor még szülőfalum­ban, Pereden laktam. Alig bújtunk ki az ágybál, mikor az édesanyánk kisírt szem­mel beállított hozzánk, hogy a legfiatalabb öcsémet, aki alig volt tizenhat éves, a német katonák a nyilasok segítségévei el­hurcolták. Édesanyám zokogva mondta, ha még látni akarom öcsémet, menjek a szövetkezett kocsma elé, ott állnak sorban a gyerekek. A szülőket közelükbe sem engedik. A gyerekek reszkettek a hidegtől és a félelemtől, A fiúkat a közeli állomá­son vagonokba terelték. Senki sem tudta, hová viszik, ml vár rájuk. Némelyiknek sikerült megszökni, másokat elfogtak és kegyetlenül megverték őket. A vonat el­indult Németország felé. H Iáiba vártuk a levelet. így ért bennünket a felszabadulás. A szovjet katonák vigasztaltak bennünket, »nemsokára vége lesz a háborúinak és visszatérnek. Vissza (s Jöttek, akik életben maradtak, de sokan hiába várták fiaikat. Fiatalon lettek áldozatai a hábo­rúnak. Ma húsz év után Is elszorul a szi­vem, ha rájuk gondolok. Azért kell dol­goznunk, hogy béke maradjon a földön » 8 mostani fiatalok sohase Ismerjék meg ezt a szét; háború. Herencsár Anna, Vraúany, Csehország N<»gy élmény volt Losoncon, Január J4-én virradt fel a szabadság napja. Ezzel végeszakadt a sok szenvedésnek, üldöztetésnek. Városunk­ban sok antifasiszta élt, akik epedve vár­ták a felszabadulás pillanatait. Sokan azonban a hosszú harcok előtt a barbár fasiszta terror áldozataivá váltak. A délutáni érákban végre megölelhet­tem ez első szovjet katonát. Az egyik sü­tődében nagy “halom friss kenyér volt, melyet még a németek számára készítet­tek, s most kiosztották az éhező népnek. Késő éjszakáig elbeszélgettünk a szov­jet katonákkal. Az egyik ienlngrádl laka­tos volt, a másik pedig moszkvai. Pár nap múlva a város parancsnokával kerül­tünk összeköttetésbe, mint tanácsadók. Boldogan mutattuk meg a moszkvai Di­namó gyár emlékzászlaját. Nagy élmény volt számunkra a felszaba­dulás és annak Is nagyon örültem, hogy 1958-tban a Szovjetunióba látogathattam el, melyről hazaérkezésem után ötven al­kalommal tartottam beszámolót. Ez a lá­togatás Is megerősítette kommunista meg­győződésemet. Sinks Gyula Köszönetét mondok Emlékszem arra a szép napra, amikor a szovjet hadsereg első tankjai bejöttek községünkbe, Bodrogszerdahelyre. Nehéz leírni azt az örömet, amit akkor éreztünk. Boldogan öleltük egymást és elbeszélget­tünk. Az egyik katona féltő gonddal ma­gyarázta meg nekünk, hogy kerüljük a csoportosulást az utcán, mert még az el­lenség közel van, s egy eltévedt golyó kiolthatja életünket. A szovjet katonákkal közösen építettük fel azt a hidat, amelyet a fasiszták robbantottak fel. Húsz év alatt sok minden megváltozott. A valamikori nádfedeles lakások helyett, új, modem lakások épültek. Iskolát, mo­­zlhelylséget kaptunk. Aruházunk, péksé­günk az egész falut ellátja háztartási cik­kel és kenyérrel. Minden családnál van rádió s a televízió is tért hódit. Én egy Jólmenő állami birtokon dolgo­zom és azon Iparkodom, hogy*a rám hí­zott feladatokat tökéletesen tudjam telje­síteni. Ezzel akarok köszönetét mondani a dicső szovjet hadseregnek. Szatmári Kálmán, , ' Bodrogsxardaheiy ■'« ’ j ' ' y. ■ j Zsigárdi levelezőlap Egyszerű, falusi asszony vagyok, Kilen­cen voltunk testvérek. Szüleim korán el­haltak- 1944. szeptemberében volt az es­küvőm. Egy hónap múlva behívták a fér­jemet katonának. Egyedül maradtam. A front átvonulása Idején a pincébe búj­tunk. Húsvét szombatján Jöttek el hozzánk a szovjet katonák. A sötét pincéből kive­zettek a fényre. Nagyon kedvesek és ba­rátságosak voltak. Azt az örömet nem Is lehet leírni, amit akkor éreztem, tudtam, hogy most már szabadok vagyunk és nem kell rettegni a bombázástól. Egy 'hét múlva a férjem Is hazajött. Nagy volt az öröm számomra. 1946-ham egy kislányom született. Ekkor még petroleum lámpánk volt. 1949-ben, amikor kisfiúnk született, már villanyfény volt a faluiban. 1952-től a helybeli egységes földműves szövetkezet tagjai vagyunk. Vettünk bú­tort, rádiót, televíziót. A falunk Is egyre Jobban épül, szépül. Betonjárdát, utat ka­pott a falu. Nagyon sok fiatal középisko­lába jár, sőt főiskolára is. Az én fiaim Is gazdasági technikumba Járnak. Ezeket az eredményeket elsősorban a felszabadí­tó szovjet hadseregnek köszönhetjük. Kovács Ferencné, Zslgárd Érsekújvár felszabadítása Napok óta lehetett hallani az ágyúk morajlását Ojvár környékén. A Garem fo­lyó mentén az lzsai és madarl erdőből a szovjet tüzérség ágyúval lőtte e néme­tek védő állásait. 1945. március 26-án a Vörös Hadsereg több helyen átkelt a Ga­ramion. A lövöldözés egyre közelebbről hal­laszott. A nyilasok és a reakciósok már az előző napon elmenekültek a városból, a rabolt holmit magukkal vive. Elren­delték, hogy az üzemeket le kell szerelni, a gépeket, a nyersanyagot, valamint a készárut Németországba kell szállítani. Az üzemi dolgozók, ahogy lehetett, szabo­tálták a parancs végrehajtását. Egyes gép­­alkatrészeket elrejtettek. A több vagonnyl árut Németország helyett Zltmbe küldték és így ez bent maradt az országban.. Na­pok óta szovjet felderítő repülőgépek kö­röztek a város fölött. Ereztük, hogy rövi­desen Jelentős változásnak leszünk tanúi. Mi, dolgozók örömmel vártuk a felszaba­dító szovjet hadsereg bejövetelét. Március 27-én reggel megkezdődött a város fel­szabadításáért folyó küzdelem. A szovjet katonák — mivel a németek éjjel felrob­bantották a hidakat — több 'helyen átkel­tek a Nyttra folyón. Az átkelésnél a civil lakosság közül is sokan segítettek. Délután már városunkban a szabadság zászlaja lengett. A lakosság feljött a pincékből, óvó­helyekről és szívélyesen ölelgették a szov­jet katonákat. . 1945. március 28-án az újvári régi kom­munista vezetők lefoglalták dr. Holota Já­nos volt városbíró, magyar nemzeti párti képviselő, milliomos tőkés palotáját, mely tizennyolc évig ezután a part székháza lett. Pár napon belül megalakították a Vá­rosi pártszervezetet Is. Megszervezték a munkásokból. * álló fegyveres őrséget. A szovjet hadsereg városparancsnokával állandó kapcsolatban voltak. A párt meg­szervezte az első nemzeti bizottságot, a közigazgatást, a munkahivatalt. A kom­munisták segítettek a kórház felszerelésé­ben is. Visszatért a nyugodt békés élet és ma is hálával adózunk a városunk fel­szabadításáért életükkel áldozó szovjet hősöknek. Pálanytk Ferenc A «Bovjet hősük emlékműve Losoncon 17

Next

/
Thumbnails
Contents