A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-02-07 / 6. szám

BPATMCAAM ■ban — ez a hajó modem kolosszusnak számít világviszonylatban is. Elegendő, ha csupán ezeket a méreteket soroljuk fel: a hajó 230,5 méter hosszú, 31 méter széles, 15 méter magas, mélyjárata 12 mé­ter. Befogadóképessége 47 000 tonna kőolaij, tehát 50 tehervonat rakománya. A hajó vízkiszorítása 00 000 tonna. E méretei mellett a Bratislava óránkénti 32 kilométer sebességgel halad, tehát a ten­gerészek nyelvén szólva 17 csomó sebességgel és rendkívül köny­­nyedén manőverezik. Turbinája 19 000 lóerős és harminc tonna súlyú, átlagban öt és fél méter átmérőjű és 115 fordulatszámú hajó­csavart forgat. Az új hajó a legmodernebb berendezéssel van felszerelve: rádíé­­távolságmérővel, számoló-berendezésőel, amely villámgyorsan szá­mítja kt a navigációs feladatokat, glrokompasszal és egyéib műsze­rekkel. Rendkívül érdekes berendezése van az SOS szignallzálására. Ha az ember lenyomja azon a földrajzi szélességet és hosszúságot jelző 'billentyűket, amelyen a hajó tartózkodik, megrántja a fogan­tyút, a műszer automatikusan és állandóan sugározza az éterbe a katasztrófa hírét, még akkor is, mikor a legénység a hajét már régen elhagyta. Próbaútja során a BRATISLAVA a Balti-tengeren 1200 mérföldet tett meg. Minden vizsgáját kitűnőre tette le, még egy nem terve­zett vizsgát ts — egy hétballos vihart élt át. A téli Balti-tenger nem eresztette útjára az újoncot anélkül, hogy alaposan „át ne fútta“ volna. A második út — haza A próbaút megtétele után a BRATISLAVA Európát megkerülve áthajózott egészen a Fekete-tengerre, Qgyesszátoa, ahol állandó kikötője lesz. Egész útja a Ba'ltl-tengeren, La Manche csatornán, BIscayal-öhlön, Földközi-tengeren át egészen a Fekete-tengerig nem tartott tovább két hétnél. Minden műszere és berendezése kifogás­talanul működött. A harmadik út — ki az óceánra December 27-én a Bratislava felszedte horgonyait s Novorosz­­szljszk kikötőjéből olajrakományéval elindult első „igazi" útjára az óceánon. Irány — Kuba. kólánkat. Ezenkívül testnevelőnk, Székely Ist­ván kolléga éppen az előző évben kapott kö­zületi kitüntetést. — Tulajdonképpen mit csinálnak a kHz tag­jai? — Legeredményesebben n vfzilnrlsztlkai szakosztály dolgozik. Nyári Összpontosításkor egész kis hajóflottával vonalnak ki a Danára. Felfújható katonai gumicsónakunkon és három dereglyénkén kívül tübb versenykajaknnk is van. Tanulóink így minden lehetőséget meg­kapnak, hogy a vízi sportokat aktívan üzhessók. — Milyen szakosztálya van még • honvé­delmi körnek? — Természetesen aktívan működik • szoká­sos céllövészeti részleg Is, és ezenkívül motor­kerékpár szakosztályunk is van. Ez ntébbl már csak azért is népszerű, mert nemcsak ve­zetni tanítjuk meg a kür tagjait, de a motor­­vizsgára iz elűkészltfűk éket. Miért nézegeti olyan Idegesen az éráját? — Nézze, lgazgaté elvtárs, minden pillanat­ban becsengethetnek. S amilyen szerencsém van, magának Ismét érája lesz. Márpedig én nem Íz annyira a sportkörök kedvéért ntaztam ki ide, hanem a spartakiádra valé készülődé­sükről szeretnék valamit Írni. — No, akkor jöjjön velem — ragadott karon mosolyogva. Es meg sem állt addig, amíg a januári napfényben észé iskolaudvarra nem ér­tünk. Itt aztán olyan „apnrtakiád-gyakorlatot“ láttam, amilyet kevés iakola-ablakszem bámul­hatott meg eddig. Mintha rugón rángatták volna, furcsa létra­­szerű alkotmányokra kapaszkodnak tel szélnél sebesebben a gyerekek. Aztén fogózkodás nél­kül, vlgyázzba merevedtek a létra legmagasabb tokán. Egy másik csoport tagjai pedig merev testtel vetették le magokat egy másik állvány tetejéről. És úgy repültek társaik szorosan ősz­­zzeknlcsolt kezére, mintha nem Is húsból, ha­nem gumiból lettek volna. — Látja, est a férfias sportágat it a HESZ- aek kűszSnhetjük. Mert hogy el ne felejtsem, az é kezdeményezésére ejtőernyés ssakosxtélya is van mér iskolánk honvédelmi körének. Sőt, Nyugat-Silovákia egyetlen általános középisko­lájaként — a III. Országos Spartaktádon is ej­tőernyős gyakorlatokat végiünk. —nj-Ugrás 19

Next

/
Thumbnails
Contents