A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
BPATMCAAM ■ban — ez a hajó modem kolosszusnak számít világviszonylatban is. Elegendő, ha csupán ezeket a méreteket soroljuk fel: a hajó 230,5 méter hosszú, 31 méter széles, 15 méter magas, mélyjárata 12 méter. Befogadóképessége 47 000 tonna kőolaij, tehát 50 tehervonat rakománya. A hajó vízkiszorítása 00 000 tonna. E méretei mellett a Bratislava óránkénti 32 kilométer sebességgel halad, tehát a tengerészek nyelvén szólva 17 csomó sebességgel és rendkívül könynyedén manőverezik. Turbinája 19 000 lóerős és harminc tonna súlyú, átlagban öt és fél méter átmérőjű és 115 fordulatszámú hajócsavart forgat. Az új hajó a legmodernebb berendezéssel van felszerelve: rádíétávolságmérővel, számoló-berendezésőel, amely villámgyorsan számítja kt a navigációs feladatokat, glrokompasszal és egyéib műszerekkel. Rendkívül érdekes berendezése van az SOS szignallzálására. Ha az ember lenyomja azon a földrajzi szélességet és hosszúságot jelző 'billentyűket, amelyen a hajó tartózkodik, megrántja a fogantyút, a műszer automatikusan és állandóan sugározza az éterbe a katasztrófa hírét, még akkor is, mikor a legénység a hajét már régen elhagyta. Próbaútja során a BRATISLAVA a Balti-tengeren 1200 mérföldet tett meg. Minden vizsgáját kitűnőre tette le, még egy nem tervezett vizsgát ts — egy hétballos vihart élt át. A téli Balti-tenger nem eresztette útjára az újoncot anélkül, hogy alaposan „át ne fútta“ volna. A második út — haza A próbaút megtétele után a BRATISLAVA Európát megkerülve áthajózott egészen a Fekete-tengerre, Qgyesszátoa, ahol állandó kikötője lesz. Egész útja a Ba'ltl-tengeren, La Manche csatornán, BIscayal-öhlön, Földközi-tengeren át egészen a Fekete-tengerig nem tartott tovább két hétnél. Minden műszere és berendezése kifogástalanul működött. A harmadik út — ki az óceánra December 27-én a Bratislava felszedte horgonyait s Novoroszszljszk kikötőjéből olajrakományéval elindult első „igazi" útjára az óceánon. Irány — Kuba. kólánkat. Ezenkívül testnevelőnk, Székely István kolléga éppen az előző évben kapott közületi kitüntetést. — Tulajdonképpen mit csinálnak a kHz tagjai? — Legeredményesebben n vfzilnrlsztlkai szakosztály dolgozik. Nyári Összpontosításkor egész kis hajóflottával vonalnak ki a Danára. Felfújható katonai gumicsónakunkon és három dereglyénkén kívül tübb versenykajaknnk is van. Tanulóink így minden lehetőséget megkapnak, hogy a vízi sportokat aktívan üzhessók. — Milyen szakosztálya van még • honvédelmi körnek? — Természetesen aktívan működik • szokásos céllövészeti részleg Is, és ezenkívül motorkerékpár szakosztályunk is van. Ez ntébbl már csak azért is népszerű, mert nemcsak vezetni tanítjuk meg a kür tagjait, de a motorvizsgára iz elűkészltfűk éket. Miért nézegeti olyan Idegesen az éráját? — Nézze, lgazgaté elvtárs, minden pillanatban becsengethetnek. S amilyen szerencsém van, magának Ismét érája lesz. Márpedig én nem Íz annyira a sportkörök kedvéért ntaztam ki ide, hanem a spartakiádra valé készülődésükről szeretnék valamit Írni. — No, akkor jöjjön velem — ragadott karon mosolyogva. Es meg sem állt addig, amíg a januári napfényben észé iskolaudvarra nem értünk. Itt aztán olyan „apnrtakiád-gyakorlatot“ láttam, amilyet kevés iakola-ablakszem bámulhatott meg eddig. Mintha rugón rángatták volna, furcsa létraszerű alkotmányokra kapaszkodnak tel szélnél sebesebben a gyerekek. Aztén fogózkodás nélkül, vlgyázzba merevedtek a létra legmagasabb tokán. Egy másik csoport tagjai pedig merev testtel vetették le magokat egy másik állvány tetejéről. És úgy repültek társaik szorosan őszzzeknlcsolt kezére, mintha nem Is húsból, hanem gumiból lettek volna. — Látja, est a férfias sportágat it a HESZ- aek kűszSnhetjük. Mert hogy el ne felejtsem, az é kezdeményezésére ejtőernyés ssakosxtélya is van mér iskolánk honvédelmi körének. Sőt, Nyugat-Silovákia egyetlen általános középiskolájaként — a III. Országos Spartaktádon is ejtőernyős gyakorlatokat végiünk. —nj-Ugrás 19
