A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
fife/yen a front mögött Most kezdődő sorozatunkban a Nagy Honvédő Háború történeimé nek kevésbé ismert fejezeteit lapozgatjuk fel. A történetek hősei egyszerű szovjet emberek, katonák, illegális harcosok-, partizánok, párt funkcionáf tüsök, féld er ttők, a „láthatatlan front“ emberéi akik a front közelében vagy a hátországban, „mélyen a front mögött'“, vágy idegenben, a lealáző hadifogság körülményei között, állandó életveszélyben nagyszerű fegyvertényeket hajtottak végre. Igazi hőstettekkel gyorsították a háború győzelmes befejezését. 1. így kezdődött A tau ragéi határőralakuíat 5. szakasza az igAKaJk álmát aludta. Szép osiüagos éjjel volt 1941. jünins 21-én. A legénység pár nap alatt hozzászokott a riadókészültséghez: teljes felszereléssel, harckészen aludtak, mert napok óta szokatlan élénkség volt odaát, motorzaj, hangos kiáltozás, tankok dübörgése hallatszott át német részről. A határ a Nyomén folyó mentén vonult, majd éles kanyarral kiszakította Klaipeda vidékét Szovjet-Litvániából. Az őrség a Bare zsnyics falu melletti erdőben, ősrégi fenyőóriásek között tanyázott. A legénység kényelmetlen helyzetben is jóízűen aludt. Egész nap — őrszolgálaton kívül — kör alakú védelmi vonal kiépítésén dolgoztak a fiák, rászolgáltak a nyugalomra. A pár nap óta ismétlődő zaj azonban rendkívül erősödött. Pjotr Andrejevtcs Rogyio n o v, a szakasz politikai biztosa éjjel kettőkör riadót rendelt el, hogy folytassák a védelmi vonal ásását. A naposok észrevették, hogy a nagy motorzaj közepette csatárláncban német katonák közelednek a határvonalhoz, o.t hasra vágódnak. A szakaszparancsnciki tiszlet Tyurenkov alhadnagy töltötte be. A poiitruk hazaugrott a feleségéhez. — Hallod ezt, Vera? Ha ez a zaj háború, akkor Itt elszabadul a pokol. Készül] fel! A kocsis a gyerekkel együtt elvisz az országúira, onnan a legközelebbi autóval biztonságos helyre jutsz. Ezek voltak Rogyionov utolsó szavai. Családja sohasem látta többé. Három óra után óriási ágyúlövés törte meg a kísérteties csendet. Rakéták röppentek az erdő fölé. Robbanások reszkettették meg a földet. Innen-onnan géppisztolyás gépfegyverropogás hallatszott... „Tartsatok ki.. .1“ A határőrség előretolt állásai irányában puskalövések dörrentek, géppisztolyok és gépfegyverek kelepeltek. A határőrök egy része felvette az egyenlőtlen harcot. Az őrség udvaráról kocsi hajtott ki. Vera Rogyionova fiit rajta kislányával és még néhány katonaieleaég. „Fiúk, tartsatok ki... 1“ — szóltak bátorításul az elszánt harcosoknak. A német csatárlánc megbomlott. 20 A fedetlen, jórészt befejezette . kezdetleges lövészárkokból a védők tüze lekaszabolta a támadó nácik első torait. Az Országutat pásztázó Kotljar szakaszvezető gépfegyverével egymaga négy náci motorkerékpárost tett harcképtelenné. A támadók megtorpantak. Hirtelen aknatűz és gépfegyversorozat zúdult a védőkre. A megsebesült Tyurenkov alhadnagytól Rogyionov vette át a parancsnokságot. A tűz egyszeriben elcsendesedett. — Most támadni fognak — figyelmeztette katonáit Rogyionov, és rendelkezett: Elő a gránátokkal. Az erdőszélen ismét feltűntek a német csatárláncok. A nácik már nem lépegettek olyan magabiztosan és peckesen. — Utánam — adta ki a parancsot Rogyionov. A szovjet harcsánk kiugráltak a Iövészárokból és szembefordultak az ellenséggel, szinte „rátapadtak“. Ez volt Rogyionov taktikája, mely életmentőnek bizonyult, mert abban a pillanatban gyilkos pergőtűz zúdult a szakasz állásaira. A meglepetésszerű kirohanással Rogyionov sok életet megmentett. Amikor az ágyótüz elhallgatott, legényeit visszarendelte a lövészárkokba. A következő náci tárnádén oldalról érte a hős ellenállókat. Egymás ntán dőltek ki a harcosok. Ignatyenko szakaszvezető helyét a gépfegyvernél Rogyionov foglalta el. A balszárnyon kigynlladt az erdő. Még lélegezni Is nehéz volt. Valaki felkiáltott: — Németek vannak a hátunk mögötti Bekerítenek! Miért nem kapunk segítséget?! Rogyionov az utolsó töltényt is kilőtte, majd kiadta utolsó parancsát: Aki életben maradt, vesse magát az erdőbe. Felemelkedett, de egy ellenséges géppisztolysorozattól eltalálva harmadmagával holtan rogyott össze. A határőrség állomása 13 órakor elesett. A hitleristák életben maradt sebesültek után kutattak. Egy hórihorgas tiszt megbökte a romok alól előráncigátt Kotljar szakaszvezetőt: — Te ruszki, nekem igazat mondani ... Itt egy zászlóalj folt. Hol fan a többi... — Menj utánuk a föld alá — morgott vissza Kotljar és elvesztette eszméletét... Következük: 2. A Wehrmacht „ezredese“ Öntözöcsatornák a 6. számú German Ty.tov Szovházban (tí. Zelnl felvétele) Virágzó főid: Gulisztán A Hét számára írta: Ivan Kovalkin Az Éhség-sztyeppe nevű kfiSáp-áxslai sivatag mintegy 90 ezer négyzetkilométeren terül el. Kopár sziklák és dombok, terméketlen sziklás völgyek, futéhomok, szikes sztyeppe — ez a tájkép. Gazdasági jelentősége úgyszólván nincs. Ezt Írták évtizedekkel ezelétt a lexikonok és a füldrajkönyvek. S milyen az Éhség-sztyeppe ma? Aszfaltúién robogunk. Volgánk sofőrje, Abdurahmaíih, fiatal nyurga ember aikl nemrégen szerelt le és tért haia á szovjet hadseregből, bekanyarodott, és egy széles csatorna partján megállt. Világoskék tiszta víz hömpölygött a csatornán. — Ez a víz hozta ide az életet — meséli Abdurahmann. — Apám mondogatta: a vfz a paraszt vére, a főid a lelke ... — Ügy ismerem az Éhség-sztyeppét, akár jómagámat. Hányszor Izzadtéin itt, amikor még csak élettelen puszta volt s táj. Most pedig..., no de majd meglátja. Kék ütőerek Szomjunkat kristálytiszta hideg vízzel eloltva visszaültünk az autóba, és 'töverobogtunk. A kietlen pusztaságból hirtelen két nagy épület bontakozott ki. Abdurahmann megjegyezte, hogy ez az első és második szivattyútelep. Az első szivattyútelepen munkában találtuk az ügyeletes Rahmankul Karimov mérnököt. Magas, vállas fiatalember. Apja a Nagy Honvédő Háború idején építette a farhadi vízi erőművet. — Négy év alatt korszerű üntüzőrendszert teremtünk — újságolja büszkén. Rahmankul végigvezet minket a tágas, világos csarnokon, ahol a vezérlőasztalt és a szivattyúmotorokat látjuk. A két szivattyútelep 200 méter magasra nyomja a vizet. Később tudtam meg, hogy a .,kék ütőerek“ 95 kilométer hosszúak. Építésüknél a kotrógépek és a földgyaluk több mint hétmillió köbméter földet mozgattak meg. Város a sztyeppén A távolban város tűnt fel. Ez a Leninabad saovhoz. 1960- ban fiatalok telepedtek le Itt, sátrakat vertek és ráírták: „ITT VAROST ALAPÍTÓNK“. Ma egy- és kétemeletes házak emelkednek ezen a helyen, van víz- és gázvezeték, csatornázás. A házak mellett az utcákon, a parkokban sok ezer virágba borult gyümölcsfa és dísznövény virít. Ez volna az Éhség-sztyeppe? Grigori) Bakalov, az építészeti és szerelési Igazgatóság főmérnöke mesélte: — Az építkezés befejezése után az Éhség sztyeppe tadzsik részén egy új gazdaság építésébe kezdünk. Ötvenezer hektáron búrom gyapot- és két gyümölcs- és szőlőtermesztő sxov hoz létesítését tervezzük. Nálunk húsz nemzetiség fial, főként helybeli tadzsikok dolgoznak. Visszatérőben Abdurahmann mosolyogva jegyezte meg: — Most már elárulom a tervem: Az Éhség-sztyeppe neve elavult. Már nem hívhatjuk így. Sokkal jobban illik rá egy m&stk név: Gulisztán. Ez a ml nyelvünkön, tadzsikul virágoskertet, virágzó fűidet jelent. H&t nincs igazam? ... (APNI
