A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
Az ismertetett könyvek Dél-Szlovákia minden könyvesboltjában megkaphatok. Sánta Ferenc Húsz óra 20 óra a foglalata ennek a regénynek —■ vagy inkább krónikának. Az író 20 óra leforgása alatt marokra fogta egy falu népének életét, egyedeinek sorsát. Keserű igazságok lökik széjjel — és nagyobb, okosabb igazságok tapasztják öszsze, szorosabb egységbe a falut. Tragédiák színhelye: könny-vér, süket-koiiok gyűlölet színhelye volt nemrégiben a falu. Pedig akik szereplői és okozói voltak a tragédiának, azokat is az igazuk tudata hajtotta, mert az egy fészekalja, a régi közös cselédsors különbözőképpen formálta őket: gerinces-bátrakká az erősszívűeket, s félös-puhákká a gyengébbeket. Sánta Ferencet nem kell bemutatnunk az olvasónak. A paraszti — különösen a szegényparaszti élet keserűségéről, fájdalmáról kevesen vallottak olyan mélységgel, hitelességgel, egyben mesébe hajló költőiseggel, mint ő. Hangja mórt szándékoltan visszafogottabb. Önnön belső igazságukban, de közelből, kérlelhetetlen pontossággal vallatja hőseit. Mint a krónikás, aki egész hűséggel szólhat csak, mert a teljes igazságot kell elmondania. Molnár Ferenc A Pál-utcai fiúk A századforduló pesti gyerekeinek élete elevenedik meg a regény lapjain. Izgalmas és meghatóan szép történetet beszél el az író iskolás gyerekekről, akik csapatba tömörülve okos és hősies harccal megvédik szűkebb hazájukat, a „grundot“ a nagyobb és erősebb füvészkertiek ellen. A harc halálos áldozatot is követel: a kis Nemecsek, aki „hadi“ megbízatása teljesítése közben tüdőgyulladást kapott, magas lázzal elszökik hazulról, hogy részt vegyen a sorsdöntő csatában. Hőstettével győzelemhez is juttatja a Pál utcai fiúkat, de legyengült szervezete most már nem tud megbirkózni a halálos bajjal. F. klasszikusszámba menő ifjúsági regény gyermekhősei feledhetetlen alakjai irodalmunknak. Granyin A vihar elébe A vihar elébe: Granyin új regényének píme nem átvitt értelemben, nem szimbolikusan értendő, hanem a szó legszorosabb értelmében. A fiatal szovjet tudósok, kutatók ugyanis a viharfelhőkben, a villámokban rejlő hallatlan energiák felkutatására vállalkoznak, hogy a természet e kimeríthetetlen energiaforrásait az ember szolgálatába állítsák. Kutatómunkájuk, a repülőgépen végzett kísérletek, megfigyelések, a tomboló viharokat hordozó felhők belsejének tanulmányozása roppant kockázattal jár, és tragédiához is vezet, de az érdekes, újszerű regény világosan megfogalmazza az író alapgondolatát, könyvének lényegét: a tudomány kísérletező úttörőinek vállalniuk kell a szinte törvényszerű kudarcokat, fanatikus szenvedéllyel kell küzdeniük, félretéve minden egyéni érdeket és érvényesülést. Szabó Magda Freskó A Freskó: falfestmény, mely a tarbai református parókia vén cselédjének fügekerti háza falán rejtőzik, egy lepedő alatt. Oda festette gyermekkorában Annuska, a tarbai pap kisebbik gyermeke családtagjai képét. A Freskó képalakjai a regény fejezetei folyamán megelevenednek: Annuska, aki, hogy festő lehessen, elhagyja apja házát, kilencévi távoliét után hazatér anyja temetésére, s a halott papné ravatala mellett a tarbal ház minden lakója megmutatja igazi arcát, a merev festményfigurák megmoccannak, megszólalnak, életre kelnek. A regény tizenhárom óra alatt lejátszódó cselekménye négy generáció éleiének legdöntőbb eseményeit rögzíti, nyolcvan esztendő történelmi és társadalmi változásait, melyek irányt szabnak Tarba jellegzetes alakjainak. A reggeli s esti harangszó közé zárt eseménysorozat gyermekek, asszonyok, aggok, cselédek, papok, művészek hallgató nyelvét oldja meg: tizenhárom óra tartama alatt mindenkiről, elevenről s holtról egyaránt kiderül a letagadhatatlan valóság. Az esti harangszóra Induló gyorsvonat véget vet a varázsnak: elviszi Annuskát művészeiének betelése, a jövendő felé, ahová tartozik, s maga mögött hagyja Tarba lakóit, hogy megküzdjenek életük törvényeivel, s ha le tudnak számolni a sorsukat gúzsba kötő múlttal, valami szabadabb, emberibb jövő felé induljanak, s ha nem, együtt pusztuljanak a múlt erődjével: Tarbával. G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz A nagysikerű Bengáli tűz szerzője, G. Hajnóczy Rózsa három évet töltött férjével együtt Indiában. Rabindranath Tagore Santiniketáni telepén, ahol férje, a világhírű orientalista professzor, Germanus Gyula mohamedán irodalmat és történelmet adott elő 1929-töl 1932-ig, a felesége pedig megírta ezeknek az éveknek a történetét ebben a könyvben. Mi leszi oly magával ragadóvá ezt a könyvel, amely a legjobb magyar és külföldi útleírások sorába emeli e sokrétű, izgalmas írást? Talán elsősorban az, hogy nem korlátozódik a szokványos naplófeljegyzésekre, anyaga ennél sokkal gazdagabb és hatalmasabb. A Santiniketáni telep és az oltani élet árnyalatom rajza mellett a korabeli „ezerarcú“ India szinte valamennyi arca is megjelenik legalább egy-egy rendkívül érzékletes villanásnyira. Gandhi mozgalmai éppen úgy, mint a jogik, jakírok, misztikus Indiája, a bennszülött kasztok élete éppúgy, mint az indiai—angol társadalom élete; s mind e mögött India évezredes történelme Is föltárul a Santiniketánban elhangzó beszélgetések, előadások, magyarázatok kapcsán. De ami talán a legfőbb: e roppant gazdag anyagú könyv előterében legalább tucatnyi kis regényt olvashatunk, valódi írói remekléssel megjelenített emberi sorsokat-. Roman Kalisky Vádlott, álljon fel! Roman Kalisky könyve, a „Vádlott, álljon fel“ című rfoortgyüjtemény az 1963- as év egyik legnagyobb csehszlovák könyvsikere volt. Nem is csoda, mert a riportok az emberi élet legrejtettebb, ,legizgatóbb éS legsötétebb titkait tárják fel és boncolgatják, nem a száraz tényrögzítés, hanem a művészi megjelenítés eszközeivel. Gyilkossági kísérletek, gyilkosságok, rablás, tragikus véletlenek, fiatalkorú bűnözők garázdálkodásai, válóperek váltogatják egymást a riportokban, és Kalisky szenvedélyesen kutatja, mi szabadíthatja el az emberekben a romboló erőket, milyen külső és belső erők nyomására torzul el az emberi lélek, milyen kényszerítő körülmények sodorják olyan helyzetbe, hogy meghitt emberi kapcsolatokat romboljon, lopjon, raboljon, gyilkoljon, és ne találjon más kiutat szorongatott helyzetéből. Épp ez az oknyomozás, ez a lényegre törő szenvedély szabja meg a könyv erkölcsi értékét, ezzel késztet gondolkodásra, figyelmeztet, óv, és arra ösztönöz, hogy a bírósági tárgyalótermek tragédiáit az egész társadalom közügyévé tegye. Jan Körinek Keresztül-kasul Marokkón lan Körinek, a második világháborút leszámítva, kereken harmincöt évig élt Marokkóban. Ez alatt az idő alatt keresztül-kasul járta az országot, amelynek partjait két tenger mossa: a Földközi tenger és az Atlanti-óceán. A könyv szerzője megismerteti velünk az ország modern nagyvárosait, Casablancát, Rabatot, Tangert, az ódon, ősi arab városok egész sorát IFés, Meknes, Marakech stb.j, a falvakat, a sivatag peremét, a Magas Atlasz és az Anti-Atlasz hegyóriásait. Az olvasó nemcsak a ma már önálló észak-afrikai ország népével, földjével ismerkedik meg, de keresztül-kasul járja az ország múltját és drámai történelmét is. Harmincöt színesen és érdekesen megírt fejezetben beszél fan Körinek benyomásairól, élményeiről. Szól a marokkói nőkről, az ősi földről, a mórokról, a sáskákról és petróleumleletekről, az arab vendéglátásról, a népművészetről, a marokkói betegségekről, az ország politikájáról, szabad ságharcáról, vallási viszonyairól. Harmincöt év hosszú idő. Jan Körinek, aki a cseh kereskedelem képviselőjeként élt az országban, szorgos kutatással, tanulmányozással egészítette ki személyes tapasztalatait. Rokonszenve mindig a nép, az ország felszabadulásáért küzdők oldalán volt, s ezért meleg együttérzéssel ábrázolja az új Marokkó mai életét. így keletkezett a Keresztül-kasul Marokkón című okos és reális meglátásokból született könyve, amely valóban keresztmetszetét nyújtja az észak-afrikai ország politikai, kulturális fejlődésének és mai életének. A könyvet igen bő kis és nagy formátumú, kitűnő jényképatiyag tarkítja. Ujkönyvek
