A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1965-02-07 / 6. szám
/}, vrf<//////s/st’//<'íf/e/e # Itt jártam! Szerelem a titkos írásokat megfejteni. Boldogult bátyámmal nemegyszer szórakoztunk azzal, hogy egymás saját szerkesztésű titkos írását fejtettük meg. Most úgy éreztem, hasonló feladat előtt állok. Írást kell megfejtenem. Egyetlen kétszavas tőmondatát, amelyet valaki a hómezn terjedelmes rajzlapjának szélére rótt. Rótt, mert rovásírás a mondat. Csupa nagy betű: — Itt jártam!!! A nagy í betű három rovás. Két rövid kalapnak és talpnak s a harmadik, a hosszú, karcsú test. Ehhez hasonlít a többi nyolc, sőt külön beszédrészként a három felkiáltójel is. Valamennyi arányos, tetszetős mintha gyakorlott cégtábiarajzaló készítette volna Hátha ő készítette. különös helyet választott ki neki itt, a hómező-rajzlap margóján mely egyben a kocsiút partja is, S ez a kocsiút hosszan szeli ketté a hómezőt. Messzire kanyarog, de még csak alig két útmenti almafával hagyta el a falut. Még egyszer megnéztem az írást. Valahogy így hatott. — ITT JÁRTAM!!! Ki a rajzoló? Ki írta ide ezeket a szavakat? — Helyesírás? Hiba nincs benne! — emlékeztem vissza régi szellemi tornánkra, — Tehát megfejthető. Ki írta ezt a két szót és miért? Erre kell világosságot deríteni. Hazánkban nem megy ritkaságszámba az ilyen, természeti adottságra hevenyészett felirat. Marcus Aurelius, római császár például közel ezer esztendeje a trencséni várfalon hagyta ottlétének inskripeióját s a Királyhegy egyik oromsziklája Mátyás királyunk hasonló feliratát őrzi. Ejnye, ki is írhatta hát? Két eshetőség van. Vagy falubeli volt az illető, vagy idegen Hiszen erre számos kiránduló gépkocsi csavarog a hólepte begyek között. Mégsem valószínű, hogy közülük valamelyik itl leálljon s kiszálljon* csupán azért, hogy ezeket a szavakat a hóba vésse. Az illető tehát falubeli. Ez most már további ésszerű latolgatásunkat megkönnyíti. Hiszen, aki írta, azok közé tartozik, akik vasárnap délután sétálni szoktak. S ebbe a csoportba csak megbatározott korosztály tartozik. A falu ezer lelke közül kevés a vándorlélek. S az is mind tizenhat éven aluli. Ami annál idősebb ki nem mozdulna téli vasárnap délután a félvilágért sem! Az asszonyok a tűzhely körül bújnak össze hol az egyik, hol a másik szomszédnál. A férfiak pedig a csárdában szórakoztatják egymást. Szóval, dallal és kártyával a kézben. A tizenhat éven felüli fiúk és leányok itt nem szorulnak az országútra, hogy egymással évődjenek. Televízióval, rádióval, lemezjátszóval, fűtött kályhával áll rendelkezésükre a kultúrhelyiség. Leszűkül tehát a korhatár tizenhat év alá és tekintve a helyesírási szabatosságot, a tizennégy év fölé. Kamasz fiú, vagy süldő leány bízhatta tehát csak a hóra a gondolatát. — Dehát miért? — következik a második kérdés. Csak kedvtelésből? Mint ahogy kirándulások alkalmával névbetiíi két szokták a ióca támlájába vésni? Tehát ilyen értelemben végeredményben csak önmagának szánta? Ennek ellentmond az írás harmadik tagja, a három felkiáltójel- Ez a három felkiáltójel ugyanis szemrehányás: — Látod? Hiába jöttem! S én ezt előre láttam! Csak idcbalondítottál: Kár is volt hallgatnom reád! Van itt lám felkiáltójel fölösen a két szó után melyet személyes üzenetnek szánta, aki írta Ezt jól jegyezzük meg, mert a miért megoldása után már az író személye sem maradhat sokáig homályban. Annyit már megállapítottunk róla, hogy tizennégy és tizenhat év körüli De azt még nem hogy fiú-e, vagy lány! Nos már e tekintetben sem lehet kétségünk A fiú vagy haragszik s akkor hallgat, vagy nem haragszik s akkor kimondja, ami a szívén van. De írni? Kamaszkorú fiú irtózik az írástól. Most már nehézség nélkül lehet a megfejtést levezetni. Hiszen három csitrileány, egymással összebújva karonfogva s nagyokat vihogva ott vonul éppen előttem az almafák alatt a falu felé Klári, Gizi és Piri — Vajon melyik lehet a három közül? Nem kellett sokáig várnom a végleges megoldásig Pista, a sítalpas, széltől vi í’uló kis siheder toppant mellém. Top pant a domboldalról kiszámított ugrásával egyszerre mindkét sítalpára. — Einye — tolta fel hegyes sipkáját homlokából. Ügy belefelejtkezőtt a hóba vésett két szóba, meg a felkiáltójelekbe mintha valami fárasztóan hosszadalmas regény volna. Azután tenyerét két oldalról szájához illesztette hogy harsányabb legyen a szava — Gizi! —- kiáltotta. — Itt vagyok! A három csitri közül a középső, zöld. bolyhos toronysüveg elsőnek fordult meg s mellette karcsú leánykar nyúlt a magasba: — Pista! — hahózott vissza. — Itt vagyunk! En pedig önhitten mosolyogtam, ők ketten azonban, akik most sugárzó tekintettel nézték egymást, nem is sejtették, hogy miért? De ez nem is érdekelte őket! MOHR GEDEON Szirotyók D. rajza Erich Fried* állatok Az ablakra télen éhes madarak jönnek és néha őzek is egészen a házig De most még itt sincs a tél és már jönnek a nagyobb állatok Az erdőkből pókhálósán caplalnak elő szájukban fák leteszik az ajtók elébe Sárral bejenve kecmeregnek ki a jóidból vánszorgó kutak vérző kövekbe fojtva Nem fáznak ők nem esznek és nem isznak hagyják hadd üljenek legyek taplós szemükön bizonnyal betegek bizonnyal nagyon ijedtek * osztrák költő 9
