A Hét 1965/1 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 5. szám

M Elszállásolás Inden nehézség nélkül kaptunk szo­bát, s ez jobban meglepett bennünket, mint maga a tény, hogy egy falunak Ilyen kor­szerű szállója lehet. Három ágyas szoba a második emeleten, a vízcsapok kifogásta­lanul működnek, a fűtőtest meleg, az ágy­nemű tiszta, az éjjeli lámpa világít — mi kell még? Lerakjuk a holminkat s indulunk falut látni... De előbb talán ebédeljünk! Az ebédidő régen elmúlt, az Igaz, azért csak próbáljuk meg, hátha kapunk valamit. A pincér viselkedése kifogástalan, udva­rias, a választék természetesen már nem nagy, a székelykáposzta viszont ehető. Az utolsó ablak mellett, a pillanatnyilag árva hangszenek közelében szürke ruhás, barna fiatalember bóbiskol az asztalra kö­nyökölve. Azt hihetnénk, alszik, ha nem tud­nánk, hogy az utóbbi tíz perc alatt talán ötször Is elballagott a terem túlsó oldalára s igazított valamit a rádiókészüléken. A készülék, tekintet nélkül a vendégekre, vadul öklendezi a zenét, a szürkeruhás be­hunyt szemmel, boldog mosollyal élvezi, Ingatva fejét a dzsessz ütemére. Irigylésre méltó állapot. Így feloldódni egy szenvedélyben csak tiszta lelklismeret­­tel lehet. Meztelen, tiszta lélekkel, mely már a tapintat és önzetlenség „bűnét“ is levetkőzte. Gyerünk falut látni! — Falu ez, akárhogy nézem Is — mon­dom fényképész barátomnak, ö azonban nem figyel, filmet cserél és igyekszik „len­csevégre kapni“ a gúlái délutánt: üzletbe siető asszonyokat, bicikliző gyerekeket és a lenyugvó napot. Azt már tudom, hogy a legutóbbi nép­­számláláskor Gúta lakóinak a száma meg­közelítette a tizenkétezret (pontosan 11 872). Most aztán azon töröm a fejem, hogy eny­­nyi lakossal miért nem város még Gúta? Az Ilyesmi persze nem az elnevezésen és nem Is a lakosság számán múlik. Gúlá­nak tényleg falu jellege van, akárhány ember lakja is. Földszintes, családi házak ezrei guggolnak egymás mellett kilométere­ken keresztül, emeletes házat, eltekintve a legújabb építményektől (Iskolák, tanítói lakások, a szálloda stb.) altg-allg látni. Az effajta építkezés, ha nem is teszi lehetet­lenné — nagyon megnehezíti a városias! tást: a csatornázást, víz- és gázellátást, az utcák rendbeszedését, gyalogjárók építését stb. Erősen szürkül. Kigyulladnak az utcalám­pák, a világítás elég gyenge, jobbára sö tétben botorkálunk; egészen véletlenül eszembe Jut a ragyogó, neonfényes ha] esi országút (s hogy miért nem engedhet meg magénak Gúta ts valami hasonlót), meg arra is gondolok, hogy a gútalakat valami­kor „bicskásoknak“ keresztelte el a kör­nyék — okkal vagy ok nélkül; nem tudom — s némi hátborzongással keresem a vilá­gosabb helyeket. Utólag nevetnem kell ezen is... „Az Aranyember“ Csak sportmórkőzóseken láttam ennyi em­bert, mint itt a gűtat mozi előtt. Az elő­adás megkezdése előtt, csoportokba verőd­ve mesélik egymásnak a Jókal-regényt, azt, hogy az események nagyrésze Komáromban zajlik le, s aki már látta a filmet, elmond­ja, hogy Gütát Is megemlítik néhányszor a filmben. Azt talán fölöslegesen Is említem, hogy minden jegy elkelt Pedig a szokástól el­térően álló-jegyet Is árultak egy koro néért. Ogy látszik — gondolom hazafelé me­net —, mégsem Igaz az az állítás, hogy a televízió okozza a mozik kis látogatott­ságát. Ha az emberek kedvükrevaló filmet láthatnak, nem kerülik el a mozit sem... A költészet szerelmese Füry József, a HNB elnöke mogorva em­bernek látszik, szemöldökét is állandóan összevonja, mintha éppen meghanagltották volna. Reggel nyolckor kopogunk irodája ajtaján, s olyan komor arccal fogad ben­nünket, hogy kedvünk lenne visszafordulni Hangja azonban „nincs szinkronban" arc­kifejezésével, amikor barátságosan hellyel kínál. A községi krónika miatt kerestük fel el sősorban, de beszélgetésünk során, mely éppen a déli harangszóig tartott, sokféle téma felmerült. Füry József a községi funk­cionáriusoknak abba a — nem éppen leg­népesebb — csoportjába tartozik, melynek tagjai mozgalmi múltjuk mellé korszerű műveltségből igyekeznek fegyvert veretni, s ha ez a műveltség nem is szánt filozőfiai mélységekben, humanizmusával, mely a haj­dani ügyszeretet és elvhűség mellé társul, megbízható iránytűvé válik a jelen egyre bonyolultabb problémáinak szövevényében. Egyenességet, emberséges módszereket, bü­rokrácia-mentességet eredményez a veze­tésben. Füry József — mint már előzőleg megtudtam — éppen ezekkel a tulajdonsá­gokkal rendelkezik, s Így nem is csodál­koztam túlságosan, amikor a beszélgetés során kiderült, hogy egy rendkívül olvasott, irodalmat-ismerő, irodalmat-szerető ember­rel állok szemben, aki saját bevallása sze­rint Petőfi- és Ady-verseken nevelkedett! s már mint pásztorgyerek legnagyobb örö­mét a könyvekben lelte. 1933 óta párttag, a felszabadulás óta számos párt és közéle­ti funkciót töltött be, de munkája mellett sohasem feledkezett meg a könyvekről. Véleménye szerint ez közéleti népszerűsé­gének a titka. Szépen és szabatosan beszél, öröm hall­gatni, valóságos kis előadást rögtönöz fa­luja múltjáról s fejlődésének távlatairól. Ne ijedjen meg az olvasó, nem fogom régmúlt dolgokkal untatni. Gú­ta meglehetősen régen, a tizenharmadik évszázad legelején keletkezett (1214), mint falu, történelmi szerephez sosem jutott. La­kóit néhányszor megkergette a török, ma­ga a falu többször Is leégett (a legnagyobb tűzvész 1726-ban, majd 1899-ben tombolt a faluban), árvizek, kolerajárványok — eze­ket tartotta érJemesnek a krónikás felje­gyezni. A lakosság szociális összetétele 1914-<től 45-ig: a lakosok tíz-tize nkét százaléka nagygazda, mintegy nyolcvan százaléka Alcgnngviilili ÉpBl ■ híd

Next

/
Thumbnails
Contents