A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-22 / 47. szám
Mimten szocializmust építő országban visszhangzik a sajtó az ifjúság nevelésének problémáitól. Fejlődő, gyorsan . alakuló társadalmunk a politikai és a gazdasági élet közüggyé vált gondjai mellett már a nevelés kérdéseit is az egész társadalom ügyévé, közüggyé érlelte. A gyermek nevelésének kérdései túlnőttek a pedagógia, a „szakma“ és a család, az otthon falai közül. Ez a közüggyé érlelődés jellemezte a csehszlovákiai magyar sajtó 1964-es évében közölt pedagógiai tárgyú írásainak zömét. Soha ennyit nem cikkeztek lapjainkban az iskoláról, nem vitatkoztak nálunk a tanítói munkáról, a tanulás szükségéről és megbecsüléséről, egyszóval a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák távlatairól és jelenéről, mint 1964-ben. S hogy mindezek a viták javaslatok, tanulmányok vagy cikkek valóban hoztak-e termést, ezt vitatta és, egyben méltatta a Szlovák Nemzeti Tanács Iskola- és Kulturális Ügyi Megbízotti Hivatala a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák helyzetéről tájékoztató sajtókonferenciája ez év október 14-én. Messze meghaladná egy írás keretét, ha a közel hétórás beszélgetésről be akarnánk számolni. A konferencián- ugyanis Július Lehocky, a megbízott helyettese az egész iskolaügy szinte minden problémájáról tájékoztatta a csehszlovákiai magyar sajtó képviselőit. Beszélt az óvodák, a kilencéves alapiskolák, a közép- és szak-* valamint a főiskolák problémáiról. Leszögezte, hogy a magyar tannyelvű óvodák és a szak- középiskolák hálózatát a szülök kérésére a társadalom gazdasági igényének és helyzetének megfelelően a jövőben bővíteni fogjuk. Beszélt az eredményekről és az eredménytelenségekről, habár véglegesen és objektiven mérlegre tenni a rohamosan fejlődő csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák munkáját nagyon nehéz. A gyors fejlődés öröm te-Becsüljük meg a tanulást li ténye, hogy ma már a magyar tannyelvű iskolák anyagi és személyi ellátottsága és ennek következményeként oktató-nevelő eredményei egyenértékűek a szlovák tannyelvű iskolákkal. Ám ugyanennek a gyors fejlődésnek törvényszerű következménye az egyes iskolák színvonalában meglévő nagy különbség. Véglegesen lemérni az iskolák 1960-as tartalmi átépítését csak a messzibb távolból lehet, hiszen a pedagógia a távlatok felmérésének művészete. A tanító tegnap kimondott szava, tevékenysége csak a jövőben válik konkrét eredménnyé. A jelek biztatók, mégis minden tanítónak pedagógusi felelősséggel fel kell mérnie, hogy mennyiben sikerült érdekesebbé, életszerűbbé tennie tanulói számára a tanítási órákat. Egyedül a tanítók kezében van a tanulás és a tanítói munka társadalmi megbecsülésének ügye. A csehszlovákiai magyar tannyelvű -iskolák, de minden iskola igazi értékét és ezzel fejlődését Is az szabja meg, hogy vajon a tanító el tudja-e ültetni a gyermekek lelkében az örökös többre, jobbra törés igényét, meg tudja-e szerettetni tantárgyát; bele tudja-e plántálni a rábízott gyermekek leikébe az egy egész életre szőlő tanulás igényét. A sajtótájékoztató központi problémája: hogyan kell most, hazánk felszabadulásának 20. évfordulója küszöbén a társadalomnak a magyar tannyelvű iskolák iránti érdeklődését fokozni és elmélyíteni, állandósítani és céljaink — az ifjúság so-koldalú SZ1ROTYÄK DEZSŐ RAJZA cégvédelem kérdéseiről tesszük — a szellemi élet higiéniájáról is. Mert nem lehet vitás: a pedagógusok minden fáradozása ellenére a magyar anyanyelvű gyermekek nevelése és oktatása többlet megterhelést jelent a tanulók számára akár magyar, akár szlovák tanítási nyelvű iskolába jár a gyermek. Az egyik legnehezebb pedagógiai feladat: a lehető legkisebb mértékre csökkenteni ezt a megterhelést és biztosítani a gyermek értelmi képességeinek sokoldalú fejlesztését, a tartós ismeretek nyújtását és a tanulásnak egy egész életre szóló igénnyé tételét. Ezt pedig — a pedagógiai tudomány jelenlegi véleménye szerint — az iskolaköteles korban minden gyermek részére az anyanyelven történő oktatás biztosíthatja a legteljesebben. Persze, az anyanyelvi oktatás jelentősége a dolgozók széles tömegei előtt nem ismeretlen, hiszen már több konferencián fejtették ki e kérdésben a párt irányvonalát a vezető személyiségek, a sajtó közölte ezeket a nyilatkozatokat, pedagógusaink meggyőző érveléssel fejtegették s bizonyították ezt a már több száz éves igazságot. Ehhez a teljességre nem törő, csupán informatív jellegű beszámoló gondolatsorához azonban még az Is hozzátartozik, hogy a szülők mindig abba az iskolába adják gyermeküket, mely többet nyújt tanulóinak. S ha ebből a szempontból vizsgáljuk a magyar tannyelvű iskolák óra- és tanterveit, akkor megállapíthatjuk: a magyar tannyelvű iskolák megismertetik tanítványaikat mind a magyar, mind a szlovák nyelvvel és kultúrával. Ugyanakkor a szlovák és a cseh iskolákkal maximálisan egyenlő és teljesen egyenrangú ismereteket nyújtanak minden tantárgyból, hiszen többnyire ugyanabból a magyarra fordított, európai szinten is megcsodált tankönyvekből tanítanak, mint a cseh vagy a szlovák iskolákban! A mester a műhely lelke. Az iskolára ez még fokozottabban érvényes: a jó tanító az oktató-nevelő munka eredményességének legfőbb biztosítéka. A magyar pedagógusok kezében van a csehszlovákiai magyar iskolaügy helyzetének kulcsa. A sajtó hogy nyújtott is. Az elmúlt hónapok iskolaügyi kérdéseket vitató cikkei segítették a magyar tanítók oktató-nevelés tevékenységét. és hathatósan hozzájárultak a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolák iránti szeretet, teljes bizalom elmélyítéséhez. Feltárták a még meglévő hiányosságokat, de rámutattak a már meglévő rendkívül jelentős eredményekre is. S mindennek ma már mozgósító ereje van, hiszen — ismételten hangsúlyoznunk kell — a tanítás, hasonlóan mint a gyógyítás, a nevelő (illetve a gyógyítási) tevékenység eredményességébe vetett bizalomnak is a kérdése. A pedagógia ezért nem csupán „hálás téma“, és ezért nem jogtalan a tanítók azon igénye, hogy társadalmunkban a nevelési kérdésekhez „pedagógusi felelősséggel“ nyúljon a sajtó, s az se baj, ha pedagógusi hozzáértéssel. .. MÖZSl FERENC kommunista nevelése érdekében irányítani. Hogyan lehetne elér- ehhez nagyszerű segítséget nyújthat, s meg keU állapítanunk, ni azt, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók tudatosítsák azt a pedagógia történetében szinte páratlanul gyors irámú fejlődést, amelyet a magyar tannyelvű iskolák az elmúlt másfél évtized alatt megtettek. S ezzel úgy véljük, szorosan összefügg az is, hogyan lehetne elérni, hogy egy-egy részigazságot ne tüntethessünk fel teljesnek és nagy gyorsan ne „generalizáljunk“, illetve ne vonjunk le „végleges következtetéseket“. Nem, senki sem gondol ezzel a bírálat elhallgattatására, hanem éppen ellenkezőleg: a széles, nagy tömegeket érintő kérdések nyílt, bátor felvetésének módjáról van szó. Mert csak a teljes igazság kimondása vezethet a célra, tehát kritizálni kell min.dazt, ami gátolja az iskolaügy fejlődését, de úgy, hogy ezzel ne romboljuk le eddigi eredményeink hitelét. Hiszen az orvos meg a tanító munkájához a páciens, illetve a család bizalma elengedhetetlenül, fontos tényező... Ezzel kapcsolatban felmerült a kérdés: hogyan lehet a gondolkodás és a beszéd pedagógiai és pszichológiai, filozófiai és fiziológiai összefüggését megértetni mindenkivel, hogy az anyanyelven vaJő oktatás jelentőségének érvényesítése terén az itt- 'L ott még meglevő szubjektivizmust és voluntarizmust váltsa fel a tudományosan megalapozott világos okfejtés. Valljuk, hogy a tanítási nyelv megválasztásában a legteljesebb szülői önkéntesség érvényesítése elengedhetetlen tényező. A tanítási nyelv kérdésében hazánkban mindig a szülőké volt a döníő sző. az övék lesz a döntés joga, mert egyedül ez a lehető legdemokra tikusabb eljárás és ez minden esetleges adminisztratív módszer eleve kiküszöböl. Mindezek figyelembe vételével azonban tájékoztatni kell a szülőket — hasonlóan, mint például azt az egész-U7 rt ^ 9
