A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

Mór nem talu, de még nem város • Értelmiség és kultúrforradalom • 75 éves tűsoltészervezet a szellemi élet frontján • Pedagógusok, de nem középiskolás fokon • Anyagi jólét — szellemi Jólét •, Népi kultúra, vagy valami más?

Bős a CsallókHi egyik legnagyobb községe, s már maga ez a tény magadja életmódjának a jellegét. Ilyen jelentés omberkOzOsség (körülbelül 5000 lakos) összetétele nem Iahet egységet; társadalmunk minden osztályának és rétegének megtalálhatók benne a képviselői.

Valóban így van! Bős lakéi szövetkezeti parasztok, helyben és a környék városaiban (Bratislava, Dnnaszerdahely) dolgozó építőipari és gyári munkások, kisiparosok, a közszolgáltatási üzemek, a kikötő és az üzlethálózat dolgozói, a végül elég nagy számban értelmiségiek. Ha a község életét vizsgáljuk, lényegében társadalmuk keresztmetszetét vizsgáljuk. Van a községnek egy tagadhatatlan érdekessége, amely fokozott ügyeimet érdemel; neim falu már (régi értelemben), de még nem is városi Valami a kettő között, talán a jövő szocialista falu-városainak az előfutára. Mi adja város jellegét? Van étterme, teztil- és cipőüzlete, tejcsarnoka, péksége, könyvkereskedése, jé betonútjai és részben járdája. Lakói a helyi ipari áruházban vásárolhatnak rádiót, magnetofont, televíziókészüléket és mosógépet. Sót helyi üzeme, élesztógyára Is van. De mindenekelőtt van mintegy 200 értelmiségije, akiknek modern gondolkozásmódot, színvonalasabb életformát és szellemi pezsgést kellene vinniük a falu életébe. De visznek-e? S ha igen, milyen formában és mértékben?

Tavasszal értelmiségi konferenciát rendeztek Bősön. Persze nem volt az valódi, nagyméretű konferencia, csak amolyan munkaértekezlet, de a helyi értelmiség sorából mintegy 140-en megjelentek rajta. Az ötlet a dunaszerdahelyl járási pártbizottságon. Paksi elvtársnál született, a megvalósítás érdeme nagy részben Zsakovics józsef bőst HNB titkáré. Az összejövetel célja; tisztázni a község értelmiségi dolgozóinak szellemi és kulturális problémáit, és minél széleskörűbben bekapcsolni őket a talu kulturális életébe.

Az elképzelés a következő volt: szétosztják az értelmiségieket az egyes tömegszervezetek között, hogy szervező készségükkel és nagyobb távlatokba látó (?) életszemléletükkel felfrissítsék az egyes szervek munkáját. Lényegében — vegyenek tevékenyen részt a szocialista kuliórtorraúalom szervezésében és irányításában! Az elgondolás helyes volt: véletlenszerű és ösztönöd kulturális élet helyett szakszerűen irányított szellemi mozgaümat hozni létre a falubanl Az eredmény? Valami, de közelről sem kielégítői Két „Ki mit tud“-est — a tömegszervezetek közösen szervezték és minden szervezet két versenyzőt indított rajta, tehát lényegében egymással versenyeztek. Az esteknek sikerük volt, minden alkalommal megtelt a 450 férőhelyes kultúrotthon. Egy dolog azonban bebizonyosodott; az emberek kultórigénye és érdeklődési köre átmeneti korba jutott, néha úgy tűnik, válságban van. Mintha nem érdekelné őket semmi. De ha sikerül felkelteni az érdeklődésüket, hálásan fogadják a szellemi táplálékot. Mindenesetre a kultúrát a jó szórakozáson keresztül akarják Imájukévá tenni.

Egy fiatal tanító kétéves falusi tartózkodása után (különben falusi származású), városbajutási kísérletei közben azt mondta (meglehetősen pesszimista hangnemben), hogyha valaki a falu kulturális életét akarja vizsgálni, kezdje a dolgokat a tömegszervezetek felől. Mit tudnak adni az embereknek? S különösen, mit adnak az ifjúságnak? Bősön hét tümegazervezst létezik: A CS1SZ, Csemadok, Tűzoltó Szövetség, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége, Vöröskereszt, Sportszervezet és a Nőszövetség, Miklós Ferenc, a 9. éves alapfokú iskola Igazgatóholyottese, de mások egybehangzó vóleménye szerint is a falu társadalmi életében a Tűzoltó Szövetség teszi a legtöbbet. De ennek külön története van ... I

A bőst Tűzoltó Szövetség ez év tavaszán ünnepelte fanállása 78. évfordulóját. Háromnegyed évszázad tekintélyes idő. Ezalatt lehet, hogy néha gyengébben dolgozott, néha talán egész létezése névleges, formális volt, de élt. A faluban hagyományos tekintélye kétségtelen. S mégis, négy éve már úgy látszott, fokozatosan elveszti súlyát, életerejét. Az érdeklődés minimálisra csökken iránta. Nem volt, aki törődjön vele. Alapos olemzés deríthetné ki csupán, hogyan jutnak ilyen válságos helyzetbe

oagymúltú szokások és szervezetek? Bizonyára összefügg ez a falu alakuláséval, az emberi mentalitás, érdekek és életérzés változásával, a faluközösségek fokozatos felbomlásával és a fiatalság erkölcsi világának és életlehetőségeinek erjedésével. Tény, hogy a nagymultú bősi Tűzoltó Szövetség az utóbbi Időben csak vegetált. Ekkor ajánlották fel a parancsnokságát Idősebb Both jánosnak. A vendéglőben folyt a beszélgetés, sörözés közben, Úgy, ahogy falun közös problémákat megbeszélnek az emberek.

— Vállalja el, jános bácsi — mondták az elöljárók Both Jánosnak —, szedje rendbe a tűzoltókat, mert egyszer majd úgy járunk, bogy tűz üt ki és leég a falui

Idősebb Both János taeg azt mbhdta a boltosnak, a hentesnek ét a kéményseprőnek — hangadók a faluban, mert foglalkozásuknál fogva meglehetősen tájékozottak —, hogy elfogadja a tűzoltó parancsnokságot, ha Ok meg balépnek a Szövetségbe, legalábbis támogató tagoknak. Gyakorlatoznotok nem kel), mondta akkor, csak legyetek ott és támogassatok! Még húsz liter bort Is fizetek, ha beléptek! Megkötötték az egyezsége, a bort Is elfogyasztották baráti egyetértésben — több Is lett belőle, mint húsz liter — és a Tűzoltó Szervezet újjászületett. Ma 132 tagja van, ebből 70 aktív, s ebből 80 fiatal. Fiúk, lányok vegyesen, sőt még gyerek rajok is vannak. A tűzoltók vezető szerepet játszanak a falu társadalmi életében és rendszeres szervezeti életet élnek. Életrevaló, egészséges közösséget alkotnak. S még ma Is hetente vannak új jelentkezők, akik tűzoltók akarnak lenni, mert oda érdemes beiratkozni, ott látszatja van a munkának.

Ml az oka a sikerűknek? Több oka vaui Mindenekelőtt tagadhatatlanul az, hogy a Tűzoltó Szerveset a régi falu hagyományos kuitúrfor|májót és lokálpatrióta közösségi szellemét képviseli tovább. S kiderül, hogy ebben a régi, „családiad" légkörben jól érzik magukat a fiatalok, és ártalmát találják annak, hogy tűzoltók legyenek. A 78. éves múlt hagyományokat jelent, s ezek a hagyományok, iám. új köntösben, merőben más társadalmi viszonyok között is tovább élhetnek. A másik oka a vezetőség, Illetve a parancsnok személye. Amikor Both Jánossal beszélgettem, állandóan az járt az eszemben, hogy a természetes „paraszt-intelligencia", a józan imegfontoltság és gyakorlati ész megtestesítőjével beszélek. Könnyű elképzelni, hogy Both Jánosnak tekintélye van a faluban, idősebbek és fiatalok előtt egyaránt, embersége adja a tekintélyét. Nem messze lakik a tűzoltószertártól és a tánocsoport minden próbáján ott van, mindig van Ideje a fiatalok számára. György Mihály tanító, a tűzoltók „szeUeSi instruktora" mondta erről, hogy a fiatalokat két dologgal lehat meggyőzni: személyes példával és azzal, ha bebizonyítjuk nekik, hogy őszintén törődünk velük. Idősebb Both János jó példa emberségre la meg kötelességtudásra Is. A harmadik ok gyakorlati jellegű: a szertárnál van két helyiség, egy kisebb és egy nagyobb. A kisebben tanyáz a szolgálatot tevő tüzérség, a nagyobb amolyan klubhelyiség féle gramofonná rádióval. S ha a fiatalság össze akar jönni egy kla táncra, zenére, a kulcsot bármikor megkaphatják. (Egyes Jmflvelődésl házak és kultúrotthonok hónapszámra nincsenek nyitva, mert a fiatalság, az MNV elnökök és titkárok szerint „besározná" a padlót!) Fedett tekepályája Is van a tűzoltóknak, s ez Is szórakozó központtá teszi szertárukat. Olyan fain fiataljai a megmondhatói egy ilyen „tűzoltó klub" varáA helyi Tűzoltó Szervezet egyik gyerekraja

zsának, akiknek a kocsmán kivOl nincs hol ösZ* szejönniükl

■

Ami az értelmiségi konferenciát illeti, sok kérdést vetett fel, sok problémát tett nyilvánvalóvá, de nem maradt olyan látszata a falu életében, amilyet várni lehetett. 8 az összes kérdések ezzel kapcsolatban merülnek teli miért? Mi az oka az értelmiség lépten-nyomou tapasztalható kultór-passzlvltásának?

Sokan közülük Dunaszerdaheiyre vagy Bratlslavába járnak hivatalba, üzemekbe. Naponta vagy hetente járnak haza. Miklós igazgatóhelyettes szerint valamilyen közömbösséget „importálnak" a munkahelyükről a faluba, közömbösséget minden népi kulturális megmozdulás Irán]!. Tagadhatatlan tény, hogy az értelmiségi ember bizonyos értelemben szinte törvényszerűen Individualistává válik. Talán az életmódja és az ebből kialakuló pszichikuma hozza magával. Gyakorlati jellegű egyéni céljai lesznek — szellemiek és anyagiak —, ügyelt öntudatosan Intézi, és szabadon akar rendelkezni önmagával. Közösségi életre „kevésbé alkalmas". S bár ezek a vonások elsősorban a városi értelmiségire — egy kicsit polgárra — vonatkoznak, a városi életformára jellemzők. — egyes bárházalkók évtizedekig megvannak anélkül, hogy közelebbről Ismernék egymást — úgy látszik, a falun lakó értelmiségi, anyagi és lelki okokból, szükségszerűen és öntudatlanul magáévá teszi ezeket a vonásokat.

Kultúrára, szellemi élvezetekre azonban minden embernek szüksége van, s Intellektusa és magasabb igényel folytán még inkább az értelmiséginek. Igen ám, de ma a kultúrát rádión, televízión színházon keresztül készen kapja az emberi S valahogy a falunak sincs szüksége rá, hogy „kultúrát és szórakozást teremtsen" magának, mint azelőtt, mivel azt házhoz szállítva {megkaphatja, még hozzá színvonalasabban, 'mint ahogy azt helyi viszonylatokban „elő tudná állítani". Dgy tűnik, a hagyományos és ma is legjobban propagált színjátszó ég népi táncos mozgalom a múlt életformára ás hagyományos lelki motivációkra épül s a falusi értelmiség „okszor nem tud vele mit kezdeni. Milyen irányban kellene a falu kulturális lehetőségeit és kultúra-teremtő mozgalmait tágítani, hogy már ezek az új Igények is helyet kapjanak benne? Mondjuk a minél színvonalasabb „KI mit tud?“ estek felé, az Irodalmi színpadok, irodalmi körök felél (Érdekes, hogy Bősön a Ki mit tud estek első és második helyezettje két fiatal Ipar! tanuló, Nagy Sándor és Csörgő Béla lett).

Bősön a tanítók veszik ki részüket legaktívabban a kultúrálta élet szervezéséből. György Mihály mellett még három tanító tevékenykedik a helyi Tűzoltó Szervezetben, Miklós Ferenc a CSISZ szervezetet vezeti, majd minden tömegszervezetbe jut belőlük. Maguk mondták, hogy az Iskola mellett kötelességüknek érzik egy kicsit a felnőttek között is pedagógusoknak lenni. A szellemi kultúra felépítmény, s mint ilyen, másodrendű életszükséglete az elmbernek. Önként vállalt tevékenység, önzetlenséget és bizonyos magasabb rendű lelki színvonalat igényel. S itt vetődik fel a kérdés — nagy általánoaságban és nem csupán a bőst helyi viszonyokra vonatkoztatva: — ha valakit tökéletesen kielégítenek az emberi kultúra anyagi vonatkozásai és velejárói (életszinvonal-emelkedés, kényelem, anyagi jól^t), mit kezdhet a magasabb szellemi szintre törő társadalom Ilyen emberrel?! DUBA GYULA

7