A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-07-19 / 29. szám
A Hilton Szállt) Jankovics Imre úti naplója Piramisul: Aki félti az életét, ne üljön taxiba Jártain már Európa több országában, de egy alkalommal sem éreztem magam teljesen külföldön. Kontinensünk kultúrájának közös eredete, az évszázados szoros kapcsolatok elhomályosították az egyes népek közötti különbségeket. Ha találkoztam is valahol a nemzeti különlegességek bizonyos megnyilvánulásával, nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, hogy mindez csupán a turisták kedvéért él.még. Az Igazi külföld forgalmával akkor kezdtem Ismerkedni, amikor egy januári estén, a kairól repülőtéren először léptem Afrika földjére. Mögöttem körülbelül 3000 kilométeres út, és néhány óra alatt majd 40 fokos hőmérséklet-különbséget kellett áthidalni. A repülőtér pompás épületei, a majd négymilliós városba vezető neónfényes sugárutak szédítő forgalma, és a világ bármely metropolisával vetélkedő Kairó modern Jellege ellenére Is éreztem, hogy ez a környezet lényegében más, mint az eddig ismert Világ. Az első napok benyomásai még fokozták 4ízt az érzést. Ismerkedni a Közel-Kelet legnagyobb és legjellegzetesebb városával, amely egyben Afrika legnagyobb metropolisa Is, felejthetetlen élmény. Minden új, és minden meglepő. Tudtam, hogy egy orientálta város tarka, zajos és nem a legtisztább helye a világnak, a valóság azonban minden elképzelést fölülmúlt. A lárma szinte már meghaladja a kiblrhatóság határát. A hatalmas sugárutakon, mint például a Shárla Ramstson mindkét Irányában egymás mellett négy-öt sorban felsorakozva szakadatlanul száguldanak az autók ezret. A forgalmat figyelő Idegen arra a következtetésre Juthat, hogy Itt az egyetlen kihágás a lassú hajtás, Lehot jobbról előzni, lehet halról, lehat az utat keresztezni, és Irányt változtatni minden jelzás nélkül, de ha valaki lassú hajtással fékezi a forgalom tempóját, bizonyosan magára hívja mind a rendőr, mind autóstársai haragját. A utóbbiaknál Ilyenkor az általános tülök-koncert fortlsszimóba csap át. Az egyes autók egész melódiák ütemeit harsogják a város hangokkal amügyís telített levegőjébe. A zűr teljes leírását ki kell egészíteni azzal Is, hogy 20 a száguldó autók között ott botorkálnak a szamaras kordék, a vágóhídra Irányított tevék — nem éppen fuvolahangú hajcsárokkal, esetleg egy-egy beduin család — kecskenyájastól. Külföldi nagyvárosok forgalmának leírásánál általában szokás megjegyezni, hogy a sok autó és a nagy sebesség ellenére is aránylag kevés a baleset. Sajnos el kell térnem ettől a szabálytól. Sehol annyi összenyomorltott embert és összetört autót nem láttam, mint Kairóban. Mindjárt érkezésem estéjén éltem át az első balesetet. Később már nem is lepett meg, amikor reggelente lakásom előtt új autót és új sofőrt találtam, akt Allah akaratában teljesen megnyugodva arab—angol kevoréknyelven jelentette, hogy: Embarah kasszára akhbar — arabela mafis — drlverhospltal“, ami körülbelül annyit jelentett, hogy ,-,tegnap nagy baleset történt, az autónak vége, a vezető a kórházban pihen“. Folytassuk azonban tsmerkeöő utunkat — a biztonság kedvéért gyalog. A Shária Ramsls a Nllus-sétányba torkollik, és Itt Igazán kellemes egyet járni. Elhaladni a minden luxussal csábító Hilton Szálló Jó architektúrájú é3 tökéletesen kivitelezett épülete előtt, a Tahrlr hídig, és onnan a Mldan el Tahrlr — (Szabadság tér) a modern Kairó szive felé. Persze közben nem feledkezhetünk meg a szent folyóról, a Nílusról, amely a legnagyobb befolyással van az egész ország életére. Sárgás, Iszapos vize véglghümpölyög a városon, hordozva a hatalmas vitorlásbárkákat, melyek formája az utóbbi ötezer év alatt alig változott. Szemben a Zamálek sziget, az elegáns Elbourg-szállóval, gyönyörű trópusi parkokkal, elsősorban az úgynevezett Andalúz kerttel, valamint Kairó sport és társadalmi életének központjával, a National Club-bal. Itt van a karcsú, betonráccsal borított televíziós torony,, csúcsa alatt kávéházzal, melyből pazar kilátás nyílik az egész városra. Látni Innen a hatalmas folyamot, számos szigetével, a város forgalmas üzleti központját és a régi negyedek zegzugos sikátorait, a sok száz mecset csipkés minaretjét. Messze északkeletre terül al a legújabb, legkellemesebbet! ható városrész, a szájad elején alapított Heliopolis, széles sugárútjaíval, pompás villáival. Délkelet felé a Nílus-parton a Garden City árnyékos utcái. Távolabb a régi aquaduct hatalmas Ível, mely a Nílus vizét valaha a Mokattam hogy csupasz sziklái alatt épült citadellába vezette. Mögötte a legrégibb városmag a „Maszr el Quadima", kopt templomaival, ősrégi mohamedán me csetjével. Délnyugat felé a Város peremétől nem messze az Impozáns glzehl piramis csoport látható, körülötte pedig a Libiat-slvatag végtelen homokja. A szemlélődés itmeti a magasból zavartalan. Lent az utcán nem lehet anélkül megállni, hogy rögtön körül ne vegye az Idegent a cipőtisztítók, vagy az utcai árusok egész serege. Ezek nagy zajjal és bámulatos ki tartással klnálgatják légycsapóikat, Nefertltlfejes cipőkanalaikat és az egyéb emlék tárgyakat. A gyakorlatlan idegen nehezen szabadul meg ép bőrrel ezektől a figyelmességektől ... A kalről utca képe általában azt a benyomást kelti, hogy itt az emberek csupán kereskedelemmel foglalkoznak. Mindenki árul valamit, a bazár-negyedekben, az európalas luxusüzletekben, a hatalmas áruházakban éppúgy, mint a földön, a járdák szélén, a fejen hordozott tálcákon, villamosokon, autóbuszokon, tehát a város minden helyén, a nappal és az éjszaka minden órájában. Persze az áru kínálása megfelelő hang-effektusokkal jár, amelynek összege-A hiliiipolisl rnpíilfitér
