A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-27 / 52. szám
A fehér-elefánt formájú hegyek HEMINGWAY Az Ebro völgyének túlsó oldalán hosszú, fehér hegyek emelkedtek. Ezen az oldalon nem volt se fa, se árnyék, a vasútállomás iét'sínpár közt, a napon sütkérezett. Szorosan az állomás tövében az épület vetett égy kis melég árnyékot, a söntés nyitott ajtajában pedig bambusznádból fűzött gyöngyfüggöny lógott, a legyek ellen. Az amerikai fiatalember és a lány, aki vele volt, kint ült az árnyékban egy asztalnál. Rekkenö hőség volt, Barcelonából várták az expresszi, negyven perc múlva kell megérkeznie Két percre áll meg ezen az állomáson, aztán megy tovább Madridba. — Mit igyunk? — kérdezte a lány. Levette a kalapját és letette az asztalra. — Kutya meleg van — mondta a férfi. — Igyunk sört. — Dos cervezas — szólt be a férfi a függönyön. — Két nagy pohár. Az asszony kihozott két pohár sört és két nemézlapot. Letette az asztalra a nejinezlaijokat és a söröket, s megnézte a férfit és a lányt. A lány a hegyeket nézte. Fehéren csillogtak a napfényben, a vidék pedig barna volt és poros. — Olyanok, mint a fehér elefántok — mondta a lány — Én még nem láttam fehér elefántot r— mondta a férfi, s kiítta a sörét. — Persze nem láthattál. — Miért ne láthattam volna? — mondta a férfi. — Az még nem bizonyít semmit, ha te kijelented, hogy nem láthattam. A lány a bambuszfüggönyt nézte. — Valami felírást festettek rá — mondta. — Mit jelent? — Anis del Toro. Egy ital neve. — Ne próbáljuk meg? A férfi beszólt a függönyön: — Hello. Az asszony kijött az ivóból. — Négy reáíe — mondta. — Két Anis del Torót kérünk. — Szódával? — Szódával akarod? — Nem tudom — mondta a lány. — Szódával jobb? — Egész jó. — Szódával kérik? — kérdezte az aszszony. — Igen, 'szódával. — Édesgyökér íze van — mondta a lány, és letette a poharát az asztalra. — Mindennel így jár az ember. — Igen — mondta a lány. — Mindennek édesgyökér íze van. Főként az olyasminek, amire már régóta vágyott az ember, mint például az abszintnak. — Ugyan, hagyd ezt abba. — Te kezdted el — mondta a lány. — Én jókedvű voltam. Én remekül éreztem magam. — jó, hát próbáljuk meg remekül érezni magunkat. — Kérlek. Én azon voltam. Éppen azt mondtam, hogy ezek a hegyek fehér elefánthoz hasonlítanak. Ez nem volt vidám dolog? — De az volt. — És ki' akartam próbálni ezt az új italt is Egyebet nem is csinálunk soha, igaz? Megnézünk mindenfélét, és kipróbálunk új italokat. — Körülbelül. A lány a hegyvonulatok felé nézett. — Szép hegyek — mondta. — Tulajdonképpen nem is hasonlítanak fehér elefánthoz Csak úgy értettem, hogy a fák közt mintha olyan lenne a bőrük színe. — Igyunk még valamit? — jó. A meleg szél a bambuszfüggöny szálait hozzáverte az asztalukhoz. — A sör jó hideg volt — mondta a férfi. — Finom — mondta a lány. — Igazán őrült egyszerű kis műtét’ az egész. Jig — mondta a férfi. — Voltaképpen nem is operáció. A lány a földet nézte az asztal lábánál. — Tudom előre, hogy fel sem veszed majd, Jig. Igazán semmiség az egész. Csak éppen megnyitják. A lány nem szólt semmit. — Veled megyek és ott maradok veled végig. Csak megnyitják, s aztán megy minden magától. — És aztán, utána mit csinálunk majd? — Utána megint minden jó lesz. Ahogy azelőtt volt. — Miért gondolod? — Mert semmi más bajunk nincs. Csak ez az egy dolog keserítette el az életűn két. A lány a bambuszfüggöny felé nézett, kinyújtotta kezét, és megfogott két szálat a gyöngyfüzérekből. — És azt hiszed, hogy minden rendbejön, és boldogok leszünk? — Biztosan tudom. Ne félj, jig. Ismertem másokat is, akik átestek rajta. — Én is — mondta a lány.-És utána csuda boldogok voltak mind. — Hát, há nem akarod — mondta a férfi, — akkor ne csináld Én nem beszél, lek rá, ha nem akarod. De tudom, hogy milyen semmiség az egész. — És te igazán ezt akarod? — Ezt tartom a legokosabbnak. De semmiképpen sem akarlak rávenni, ha te nem látod jónak. — De ha megcsinálom, akkor jókedvű leszel és minden úgy lesz megint, mint azelőtt, és szeretsz majd? — Most is szeretlek. Tudod jól, hogy szeretlek. — Tudom. De ha megcsinálom, akkor megint tetszik majd neked, ha olyasmit mondok, hogy fehér elefánthoz hasonlít valami, és örülsz majd neki? — Nagyon, nagyon. Most is nagyon örülök neki, csak képtelen vagyok erre figyelni. Tudod, hogy milyen leszek, ha bánt valami. — Ha megcsinálom, akkor nem fogsz többet bánkódni? — Emiatt nem fogok bánkódni, mert semmi az egész. — Akkor megcsinálom. Mert az nem érdekel, hogy velem mi lesz. — Hogy érted ezt? — Magammal nein törődöm. — De én törődöm veled. — 0, persze, De én nem törődöm magammal. Megcsinálom és aztán minden nagyszerű lesz. — Én nem kívánom tőled, hogy megtedd, ha így fogod fel. A lány felállt, és'az állomás széléig sétált. A síneken túl. a másik oldalon gabonaföldek voltak, az Ebro partját pedig fák szegélyezték Messze, a fölvón túl, nagy hegyek látszottak A szántóföldeken egy felhő árnyéka vonult végig, s a lány látta a fák közt a folyó vizét. — Pedig a miénk lehetett volna mindez — mondta. — Minden a miénk lehetett volna, és mi napról napra egyre jobban elrontjuk. — Mit mondasz?— Azt mondtam, hogy minden á miénk lehetett volna — Hát a lúiénk is lehet minden. — Nem, nem ledet. — Miénk az egész világ. — Nem, nem a miénk. — Bárhová elmehetünk a világon. —■ Nem, nem mehetünk. Már nem a miénk. Rotyánszky I.pnke rajza 10
