A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-27 / 52. szám
Karácsonyi népszokások a Zobor ólján Botyánszky Lenke rajza —....— 1............................ BATT A GYÖRGY: Karácsony Azt, hogy mindenki egyenlő először a hóesés mondta ki; vézna fenyőt, nagy jegenyét, csöpp bokrot és deli fákat tudott egybe simítani. Összefogódzkodnak és libegnek, most is fehérben a hópihék. Karácsony meleg áramában megférnek békén, mint majd a népek, fortyanós apók, csintalan kamaszok, csitrik és zsémbes nénikék. Ti is, kik utánunk jöttök, fehérbe bugyolálva, akár a pelyhek, — segítselek a hétköznapokba is átvezetni a karácsonyi meleget. Hogyan, a Zoboralján még megvannak? — ötllk a kérdés az olvasó agyába, ezért hát előre sietek a válasszal: nem, már úgyszólván teljesen kivesztek. Csak szórványosan, imitt amott található belőlük valami — főként szólásmondások formájában. Az emlékezés azonban zavartalan. ami nem is csoda. Hiszen valaha a karácsonyi népszokások nagyon is dívtak a Zoboralján! A szlovák etnikumba zárt magyarság jobban megőrizte, a szokásokat, mint másutt. Épp ezért szívesen idézzük a régi kedves szokásokat, még akkor is, ha ma mär megmosolyogjuk a régi babonákat! Zoboralján már Luca napjával kezdődnek a karácsonyi népszokások. Luca napja december 13-ára esik, s én még jól emlékszem Pográny utcáin a fehér lepedőbe öltözött Luca napi kísértetekre. Egyesek azt mondtak, hogy nem is kísértetek voltak, hanem maguk a Luca napi boszorkányok, mások meg úgy magyarázták, hogy a kísértetek zavarták a boszorkányokat Luca napi munkájukban. Mert veszedelmes egy teremtés a zoboraljl boszorkány! Még a menyhei garabonciásnál is veszedelmesebb, aki a Zsibrica barlangjában lakott, és időnként jelleg alakjában kitört! Mert ez a boszorkány megrontja a tehenek tejét! Lám, mi történt Tormáson? Hogy ? munkájút könnyebben elvégezze ő maga is tehénné változott, s a gazda csodálkozva látta, hogy Luca napján egy tehénnel több állott az istállójában! llehát melyik a boszorkány? Megpatkolta az összes tehenét így a boszorkány is patkót kapott meztelen lábára. Nem is jött többé mert hát az ilyesmit az asszonyok nem szeretik. Néha meg emberi ábrázatot vett jel. Hogy kicsoda a boszorkány a faluban? Megmondja ezt a Luca széke. Luca napjától karácsonyig 12 nap alatt, ha lassan is, de elkészülhet — és ha valaki az éjjeli misén a Luca székére ül, meglátja, kinek az ábrázolja megett rejtőzik a boszorkány! Különösen, ha olyan inget vett jel. melyet az utolsó két héten éhgyomorral készítettek! Varázsos egy nap Luca, az már szent igaz, mert hiszen különben hogy is létezhetne a Lucanaptár? Márpedig azt mindenki tudja, hogy amilyen az időjárás Luca napjától karácsonyig, olyan lesz minden hónapban is az elkövetkezendő esztendőben! Ha pedig Lucának varázsa, ereje van, miért, ne használja ki az eladó lány? Férfinevekkel teleírt tizenkét papírszeletet tesz a fazékba, mindennap találomra kihúz egyet belőle és aki karácsonyra marad, az köti be a fejét. Ha ennyi szokás tömörült már Luca köré is. igazán nem kell csodálkoznunk, hogy se szeri, se száma a Zoboralján a karácsonyi népszokásoknak. Karácsony éjjelén például helyenkint puskalövések durrantak a babonás ostorcsapasok népiesílett változataként. A csitári hegyek alatt viszont karácsony éjjelén dinamitot robbántották, akadt ilyesmi elég a közeli kőbányákban. De nemcsak az embernek volt szerepe a varázsos csöndes éjjel, de legjobb barátjának, a házőrző kutyának is. Mert lám, ha a kutya jóllakott mákosgubával, akkor a leánynak utána kellett nézni, merre indul, mert az eddig még ismeret-, len jegyesnek abban az irányban kell laknia! jól meg kellett figyelni azt is, melyik irányba ugat, ha nem indult el. Onnan jog jönni az új esztendőben a kérő! Még a kútnak is megvolt a maga karácsonyéji jelentősége! Tiszta tükrében ilyenkor a leány megláthatta jövendőbelijének a képét, legrosszabb esetben a sa/átját. Ha az eladó lány háttal állva dobta az ajtó jelé a papucsát és ez orral esik az ajtó jelé, akkor a leány már nem so-, káig marad pártában. Aztán a karácsonyéit gyújtás se mindennapi dolog ám! Ha a leány belemarkol és páros számú darabot emel ki, egy éven belül egész biztos férjhez megy! A ka-, rácsonyi vacsora kellékeinek: a méznek, gombócnak, almának vagy diónak is megvolt a jelentősége. Ha az eladó lány karácsonyestén ilyen méz-, zel keni be az arcát — egy éven belül valaki egész biztosan lépre megy! A gombócba tizenkét cédulát kellett tenni — természetesen férfinevekkel. Az köti be a fejét, akinek neve az első felszeletelt gombócból kiesett. A dió vagy alma karácsonykor veszedelmet is jelenthetett. Ha valaki rossz diót tör jel, vagy férges almát szel ketté, egy éven belül meghal, akár beteg, akár nem. Ugyanez vonatkozott azokra is, akiknek leghosszabb volt az árnyékuk karácsony éj jel az asztalnál. Hosszú emberek igyekeztek is karácsony estéjén úgy ülni, hogy ne vessenek árnyékot — féltek a saját árnyékuktól.: . Szilveszter, újév, vízkereszt? Nem maradhattuk ki a népszokások láncából. Ólmot néha már karácsony éj-, jel is öntöttek, de a legigazibb ólomöntés szilveszter éjszakáján volt. Az ólomban vagy a jövendőbeli arca, vagy kezdőbetűi, esetleg egyéb ismertető jele jelenlkezhetet, aszerint, milyen jól működött a jelenlévők fantáziája! Vízkeresztkor pedig az ajtóra rajzolt jelekből lehetett jósolni. Persze, ezeket a népszokásokat nemcsak a Zobor alatt lehetett megtalálni, — kisebb nagyobb eltéréssel más helyen is dívtak. En azonban itt jegyeztem meg őket. még gyerekkoromban, hiszen a Mártonvölgy csak egy kőhajitásnyira volt Gerencsértől; mely ma Nyarával már egybe is épül. Mártonvölgyi László 52 % or/a//?// /rie/Ze'/í/e/,e 9
