A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
Vértes György József Attiláról „Halála huszonötödik évfordulója után egy esztendővel, s tizennyolc évvel Magyarország felszabadulása után még mindig nagy a zűrzavar József Attila munkásmozgalmi tevékenységének megítélése körül, még mindig feltáratlan az illegális kommunista párthoz való viszonya“ — írja a szerző a tanulmány bevezetőjében {Vértes György: József Attila és az illegális kommunista párt, Magvető, Budapest, 1964). A kötet azokat az adatokat gyűjti össze és méltatja, amelyek József Attilának az illegális kommunista párthoz való viszonyáról vallanak. Vértes György a tudós alaposságával és a barát kutató szenvedélyevel elemzi az adatok és tények összefüggéseit, hogy bebizonyíthassa József Attila hűségét a párthoz, s hogy szétoszlassa azokat a széles körben elterjedt legendákat, amelyek azt igyekeztek bizonygatni, hogy József Attilát kizárták a pártból. Az olvasmánynak is rendkívül izgalmas mű nemcsak ahhoz járul hozzá, hogy József Attila életéről, emberi és költői fejlődéséről tisztább képet kapjunk, hanem segít tisztázni a Horthykorszak munkásmozgalmi történetének több lényeges mozzanatát is. A felelőtlen, ellenőrizhetetlen híresztelésekből született értékelések és ítéletek tézisekké merevedtek, és beszivárogtak az irodalomtörténetbe, egészen a tankönyvekig, sőt nyomot hagytak a párttörténetben Is. Nem az irodalomtörténet hibája, ha a József Attila életrajzokban, a József Attiláról szóló értékelésekben, vagy a költeményeihez fűzött magyarázó jegyzetekben hemzsegnek a téves adatok. József Attilára és az illegális kommunista párVa, különféle érdekűés szándékú híresztelések elburjánzását* anyagi erővé vált hítelképességét, a személyi kultusz légköre elősegítette, mivel nem adott lehetőséget a tekintélyek megnyilatkozásainak megvitatására. A szerző tanulmányában ezekkel a tekintélyekkel száll vitába, és tudományos elemzéssel dönti meg szemléletüket és érveiket. Kétségtelen, hogy József Attila munkásmozgalmi szerepe, a fwrthoz való viszonya voltaképpen a költő egész életműve megértésének kulcsa. József Attila költészetének jelentőségét csakis a párttal való kapcsolata legmélyebb megértésében lehet teljes egészében felfogni és értékelni. A magyar párttörténet adatai egy-egy korszakának értékelése nélkül érthetetlenné vagy félreérthetővé válhatnak József Attila fejlődésének körülményeivel kapcsolatban is. József Attila életének és munkásságának feltárása nemcsak az irodalomtörténet szempontjából érdekes. József Attila életútja, tényeknek megfelelő rekonstruálása a munkásmozgalmi kutatás szempontjából is fontos, miután József Attila életregényének valósága megvilágíthat olyan mozzanatokat is, amelyek rejtve maradnának, ha csupán a korabeli és fennmaradt dokumentumok tényeit vesszük figyelembe. József Attila élete korának függvénye, függvénye annak a hősi harcnak, amelyet a magyar munkásosztály a Tanácsköztársaság leverése után az illegális kommunista párt vezetésével vívott a Horthy fasizmus ellen. József Attila egyéni sorsában is viszszatükröződik ez a korszak. A szerző hangsúlyozza, hogy feladatának tekinti néhány konkrét adattal kiegészíteni a József Attila munkásmozgalmi tevékenységét illető ismereteket, továbbá tényekkel cáfolni azokat a téves adatokat, amelyekre vitatható értékelések készültek. A szerző a huszas évek közepén részt vett a kommunista párt újjászervezésében és személyes kapcsolatot tartott fenn Józef Attilával. József Attila ^költészete és élete legjelentősebb korszakának tartja a szerző, amikor 1926-ban Párizsból visszatérve a Vágl pártban végzett hasznos szolgálatok után idealista — anarchista szemléletén túljutva, ő maga említi Fábry Zoltánhoz 1937 — szept. 3-án írt levelében; a kommunista fejlődése megkezdődött. Ez a korszak 1928-tól 1937-ig, tragikus haláláig tartott. E korszak elejére —• 1928—30-as évekre esik költői fejlődésének egyik fontos vízválasztója, a szakítás a weimari avantgardizmussal, mint Révay József is megállapította. O azonban tévedett, amikor az időpontot az 1930—31-es években jelölte meg, a szerző tanulmányában ennek a korszaknak egyes szakaszait vázolta fel, mert híven ez a korszak jellemzi a költőnek az Illegális kommunista párthoz való viszonyát. Az eddigi József Attila méltatások, tévedéseik gyökere az a zűrzavar, amely az illegális kommunista párthoz való viszonyának megítélésében uralkodik nemcsak a lényeget illetően, hanem az Időpontok meghatározását is. József Attila halála után közkeletűvé vált annak hangoztatása, hogy József Attilát kizárták a pártból. Ez a hír többek szerint már a 30-as évek elején is felröppent, s a felszabadulás után majdnem hivatalossá vált. (Horváth Márton, József AMila költészete) — Lobogónk Petőfi.) A szerző véleménye alapján ez idő szerint három különböző és egymásnak ellentmondó álláspont létezik József Attilának az illegális kommunista párthoz való viszonyát illetően. Először: József Attila az MKP-ból 1931—32 körül történt kizárásakor írta a Bánat című versét. Másodszor: József Attilának a pártból való kizárását semmilyen hitelérdemlő adat nem támasztja alá. Harmadszor: a kizárás 1934-ben történt, az akkori pártvezetőségi tagok határozata alapján és ma már senkisem él közülük, ám a későbbi pártvezetöségi tagok tudtak arról, hogy József Attilát kizárt pártagként tartják nyilván. A szerző kutatásai alapján megállapítja, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy József Attila tagja volt az illegális kommunista pártnak. Kispesten és Pesterzsébeten is vezetett szemináriumokat. 1931 szeptember végén a nemesfémipari munkások szakszervezetének budapesti székházában, a Kazinczy utcában Proletár kultúra címen tartott előadást, az akkoriban kötelező rendőri bejelentés és engedély nélkül. Szemináriumában szilárdult meg József Attila világnézete, amelynek a tanulmány szerzője is tagja volt. Helyesen állapította meg Révay József: „1926-os Párizsra való visszaemlékezése után még néhány esztendeig nem volt tagja a kommunista pártnak, amelyhez azután a Vági párt révén közel áll. Pontosan persze nem lehet megállapítani, mikor vált József Attila szervezett kommunistává, az illegális kommunista párt tagjává, de azt hiszem, nincs messze az igazságtól az az állítás, hogy a pártba való belépése nagyjából egybeesik a Szántó Judittal való megismerkedés időpontjával, az 1930-as esztendővel. „Elérkezett az ideje, hogy tisztázzuk József Attila és az illegális kommunista párt viszonyát. Az SZKP XX. kongresszusa és az utána következő kongresszusok, az MSZMP, Vili. kongresszusa lehetővé tették, a helyes marxista—leninista alapról folytatott harcot a dogmatizmus és a revizionizmus ellen. József Attila életének fejlődése kispolgári — anarchista felfogásból kommunista hitvallásig a helyes marxis!a—leninista alapok felé irányuló törekvést mutatja. Történelmi távlatból és a történelmi tapasztalatok alapján nézve ma már nem szabad ingadozásnak tekintenünk a József Attila fejlődésében jelentkező ideológiai bizonytalanságokat. Ezekben a művészi hajlamú, valóságot művészien tükrözni képes egyén társadalmi tudata nyilvánul meg. József Attila vívódása nem kispolgári „nyavalygás“ volt. Lehetetlen József Attila költészetét helyesen értékelni anélkül, hogy figyelembe vennénk a munkásmozgalom fejlődését, a munkásosztály világszemléletének, a marxizmus— leninizmusnak fejlődését, vagyis azokat az objektív alapokat, melyek József Attila tudatát is meghatározták. Nem mellékes és nem formális kérdés végre a tények alapján — írja a szerző tanulmánya befejező részében — tisztáznunk József Attila viszonyát az illegális kommunista párthoz, és az illegális kommunista párt viszonyát József Attilához. A magyar irodalom és történelemírás fontos és sürgős feladata mérlegelni a tényeket és leszámolni a legendákkal. A magyar nép és az egész világ elé kell tárni az igazi József Attilát. Vértes György tanulmánya jelenti az első határozott lépéseket ezen az úton. HAMAR KÁLMÁN A szovjet irodalom Csehszlovákiában (Folytatás a 10. oldalról A szovjet próza (amely nem panaszkodhat nálunk az érdeklődés hiányára) habozó a konfliktusok kiélezésében, kitér az élet tragédiája elől, főként az olyan tragédiák elől, amelyek kizárólag a szocialista viszonyok következményei; ezen a téren jó szolgálatokat tehet neki a cseh próza. Éppily kedvezőtlen helyzetben van a mi prózánkkal szemben a szovjet próza prüdériájával az erotika -terén, nyelvi szegényességével, didaktikus voltával és gyakori erőszakolt happy endjeivel. Ezzel szemben, véleményem szerint, a szüntele-. nül jelentkező epikusság, az érdekeltség új felfogása a háborús szerzőknél mind olyan momentum, amelynek nálunk elegendő kiindulópontja sincs. Néhány fiatal szerzőnél imponálónak találom a néha Jack Londonra emlékeztető férfiasságot és keménységet, valamint a munka csípős verejtékét. Ezzel fölötte állnak a mi prózánk psziohoiogizálásának és piszmogó befelé fordulásának. Mindazok a vonások, amelyekben különbözik egymástól a két irodalom és egyúttal kölcsönösen hatással lehet egymásra, mélyebb elemzést követelnének meg, valamint azt is, (hogy állandóan szem előtt tartsuk a történelmi folytonosságot. Kölcsönös kapcsolataink valóban nem 1945-től kezdődtek, de nem is 1917-tel, Azonban mindmáig olyan területen vagyunk, amely nem csupán a szakszerű történelmi vizsgálat tárgya, hanem egyúttal mindennapi aktív tevékenység is. Fontos dolog, hogy a múltat bíráljuk, gyakorta egyenesen ez a jelen alapfeltétele, de még fontosabb, hogy megtaláljuk és kiküszöböljük a ma fogyatékosságait. (Megjelent a 'Literárny noviny 1964/48. számában) 14
