A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-13 / 50. szám
KERESZTREJTVENY VÍZSZINTES: 1. L. N. Tolsztoj szerint ilyen legyen a művész, folytatva vízszintes 27, függőleges 6,38, 48 és 66. 17. Neves francia sanzonénekesnő. 18. Termést hoz.. 19. Női név. 20. Színes fém (névelővel). 21. Híres bicska volt egykor. 23. Rövid távolság! 25. Kihajít. 26. Menj — angolul. 30. Borjú németül. 31. Sok betűi. 33. Lapszámozás nyomdásznyelven. 34. A néző 36. László Mátyás. 37. Hárfa betűi. 39. Tyúk a Dunántúlon. 41. Vissza: énekhang. 42. NŰÜ. 43. Zsendice. 45. Őrzője. 47. Kardjával védekezik. 49. Hévért. 51. Akol közepe! 52. Fokozott figyelmeztetés. 55. Légy bátor! 57. Latin elöljáró (előtt). 59. Fogantyúja. 61. Kétszer öt. 63. Sebes. 65. Spanyol névelő. 66. Elemi részecske. 67. Öt fazék. 70. Nándor István. 71. Azon a helyen. 72. Albánia utolsó királya volt. 73. BNR. 74. Perzsa és arab mondái hős. 76. Egészségügyi dolgozó. 78. Ismert római futballcsapat (névelővel). 81. Vissza: japán császári cím. 82. Endre Ákos. 83. ML. 85. Az okos. 87. Hiányos árok. 88. Kicsüng. 90. Pénzintézet. 94. Régi fele. 95. Vissza: folyó Franciaországban. 97. Átnyújt. 98. Csillag angolul. 99. Létezik. 100. Rúd betűi. 101. Elme: 103. Nem egész. 105. Ismertetőjele. 107. Ital fele. 108. BHO. 109. Életrevaló gondolata. 111. Ütök. 113. Lakatos szerszám. 115. Szeszesital. 117. ZR. 118. Járművek fon-, tos része (névelővel). FÜGGŐLEGES: 1. Porciózók. 2. A Tisza baloldali mellékfolyója. 3. ŰLÉ. 4. Vissza: belső szerv. 5. Védő közepe. 9. Vidék betűi. 8. Magyar rádió és tv márka (tárgyesetben). 9. Sír. 10. Hivatalos irat. 11. „Modern“ családi állapot. 12. Gábor Endre. 13. MOK. 14. Női név. 15. Nemrég elhunyt magyar humorista (Gábor). 16. A redőny. 22. Folyó Kelet-Szibériában. 24. Vissza: nem fölé. 28. ZPR. 29. Hiszékeny. 32. Fürdőedény. 35. Kínai filozófiai rendszer. 40, Nowak amerikai filmszínésznő keresztneve. 42. Francia tagadás. 44. Rongáló. 46. Kacsa németül. 50. Űtlevél több idegen nyelvben. 53. Alumínium vegyjele. 54. Verdi-opera címe. 56. RY. 58. Európai államfő. 60. Indiai testedző módszer. 62. Nulla. 64. Folyó spanyolul. 68. Két hangot gyors egymásutánban váltogat. 69. Női név (tárgyesetben). 71. Tojásdad. 73. Hüvelyes. 75. Elolt. 77. Tiszta németül. 79. Nemrég elhunyt cseh festő, Hasek műveinek illusztrátora. 80. Ecet szlovákul. 84. Tartomány gyűlés Ausztriában. 86. Rajt. 88. Fekvőhely. 89. Időegység. 91. NRŰ. 92. Hiányos fedélzet. 93. Lengyel János. 96. Hasznos rovar. 99, Városokban is élő madár. 102. Sohasem. 104. Selyemfajta. 106. Verte régiesen. 108. Folyó Ukrajnában. 109. Dán váltópénz. 110. EAL. 112. Mezőgazdasági eszköz. 114. Személyes névmás. 116. Latin kötőszó. 119. Kicsinyítő képző. Az előző számunkban közölt rejtvény megfejtése: Nem a világi jókat megtagadni, de a jót zan ésszel velük élni tudni: a bölcsességnek titka és jele. A két gyereket Karola néni meghívta í\ uzsonnára. A szülőkkel együtt persze. / ' Karola néni harminc esztendeje bécsi lakos, az Este-Platzon lakik egy beláthatatlan lakásban, szakácsnő, szobalány és sofőr vigyázza özvegyi személye kényelmét. A két gyerek egyébként Budapesten él, pontosabban Budán, a Rózsadombnak egy még eléggé vad vidékén, ahová busz se iát. Paradicsomi életet élt itt a két gyerek, a környező, elég ritka házak gyerekeivel, csapatban jártak mindenhová, a nagy kertek fáit is csapatban mászták meg, óvodába, később iskolába is együtt jártak, s ha az iskola szét is szórta őket, mert jutott belőlük az Áldásba, a „Marciba de főként a Lorántfjy zeneibe, a csapat megint csak összefutott nyáron, az uszodában, télen meg a Domb jó leitőin, a ródlikkal. Ennek a paradicsomi életnek átmenetileg végeszakadt. A gyerekek apját Bécsbe helyezték, a dombi lakást zárolták, a gyerekek egy bécsi összkomfortosba kerüllek, ahol-minden volt, csak kert nem, csak berohangálni való utak nem voltak. Csak járdák mindenütt, aszfalt, réngeteg autó — még az ablakon sem volt szabad kinézni, mert negyedik emeleten volt a lakás. Ráadásul az iskolában német a tanítási nyelv, minden gyerek németül beszél, még németül nevetnek is! Karola néni meghívása mind a két félnek némi aggodalmat okozott. Karola néni távoli rokon, egy jéléves bécsi tartózkodás után illett vele felvenni a „kapcsolatot“, ha már három évig egy városban fognak lakni. De rögtön egy egész délután! tölteni vele, ez némi kockázattal fár. Karola néniben szintén voltak kételyek, bizonytalanságok, ö egy félévszázadon át megszokta a gazdagságot, a bőrévé vált, nem kellett fel- meg lehúznia, mint egy kesztyűt, úgy érezte, személyével nemcsak belesimul a pompás környezetbe, de egyenesen indokolja, sőt, kiváltja azt. Mégis, most habozott egy kicsit: ne tompítsa-e a fényűzés színeit, ne puhítsa-e kissé a luxus kemény ragyogását. Egyszer fárt Budapesten a felszabadulás óta, még a lőden-korszakban, a nők lapossarkú cipőt hordtak akkor, és nem jártak fodrászhoz. Karola néni szemlét tartott a szervizei fölött. A legfőbb lenne a hagymás meissenivel téríttetni, az olyan megszokott, Imre is megszokhatta odahaza, a családi háznál. De aztán mégis a legeslegújabb teáskészlete mellett döntött. Ez a „svéd csoda“ volt, álomszép, PALOTAI ERZSI: Az uzsonna négyszögletes tányérokkal, és csészékkel, tengerészkék, úgy ragyog, mint az égbolt egyszer júliusban, még a Balaton mellett. Abrosz helyett mézsárga szetteket rakatott az asztalra, ezüst helyett kristálytálakat, metszett poharakat, és észvesztő szendvicseket, süteményeket, italokat. Mikor minden készen volt, s a zsúrasztalkán ott voltak a színültik töltött teás, forróvizes és tejszínes kannák, elbocsátotta a szobalányt. A két gyerek eléggé szontyolian indult útnak. Először is anyu fésülte meg őket. Ez már magában is rossz dolog. Mert ha Panni maga fésüli meg a haját, akkor annyi mindig kibomlik a copfjából, hogy a végén rágni lehessen, full meg máskor órákig tupirozza ugyan azt a kis sárga pelyhet, amit ő „szőke fürtjeim“-nek hív. Aztán az öltözködés is. Panni dirndlibzn akart menni, „mert az olyan bécsies, hadd örüljön Karola nénit“ full meg pettyes kartonszoknyában, „mert az úgy repül, ha forgok!“ A végén az „operaruhájukban“ mentek, a sötétkék-fehérben. Karola néni előtt két szende, illedelmes kislány pukkedlizett és válaszolgatott németül — nyelvtant hibákkal ugyan, de pompás kiejtéssel — a bécsi dialektusban feltett kérdésekre. Karola néni álmélkodott és örvendezett. A gyermekek rajzoltak és énekeltek, verset mondtak, sőt, hallgattak Is, amíg a felnőttek beszélgettek. Olyan tökéletesek voltak, mint egy ifjúsági regény hősnői a könyv vége felé, már a megtérésük után. A tapasztalatokon edzett szülők aggódni kezdtek: „Mi" ütött ezekbe?“ — gondolták, míg szerényen mosolyogva hárították el a dicséreteket. Az anyjuk már ment volna haza velük, tudta, hogy a gyerekek tökéletessége nem bír el hosszabb időtartamot. Karola néni a szalonba tessékelte őket az uzsonna romjai mellől. A gyerekek inkább ottmaradtak az asztal mellett. — Biztosan nassolnak még — gondolta Karola néni. Egy picit fellélegzett. Végre nem kell az iskolai előmenetel iránt érdeklődni. Végre nem kell biciniákat hallgatnia. Édesek ezek a gyerekek, kétségtelen, jólneveltek, illedelmesek, de azért jó lesz egy kicsit nélkülük. A beszélgetés egész jól nekieredt. Kezdetben kicsit akadozott — előbb csak próbálgatták egymást, vigyázva —, aztán simán szaladt, mintha kerekeken futna. Karola néni magában bocsánatot kért a házaspártól, körülbelül így : „de hiszen ezek kultúremberck!“ — azoic meg azt dörmögték magukban: „egész értelmes a lanti“. Persze csak a Mozarteum hang ver senyír öl beszélgettek, meg a Paul Klee kiállításról, meg Bécs architektúrájáról, úgy általában, Karola néni ezeket a tudnivalókat éppúgy megszerezte, mint a „svéd csodát“, meg a Diesel-motoros Mercedest. Egyszerre az ajtóban áll a két gyerek. — Hová rakjuk az edényt? — kérdi Panni azon a rózsaszín bársony hangján, amelyet csak akkor vesz elő, ha tökéletes összhangban van magával és a világgal. — Mindent elmosogattunk — lódítja full s úgy ragyog az arca, szinte vakít — mindentI Csak nem tudjuk, hová kell elrakni I Dermedt csend. Fagypont. S ebben a jégédermedt csendben apu homlokán kiüt a verejték. Anyu elsápad. Karola néni megpróbálkozik egy mosollyal. Nem sikerül. — Tessék megnézni, milyen rend van — mondja Panni, még mindig az ünnepi hangocskáján. Mindenki rohanna, de visszatartják a lépteiket. Karola néni agyán átfut: „Miért is nem a hagymás meissenivel terítettem, azt lehet pótolni, ezt a svédet nem lehet I És a kristálytálaim!“ A két gyerek érzi a megdöbbenést. De nem értik. Otthon mindig dicséretet kapnak, ha vendégség után elmosogatnak, rendbeszedik a konyhát. Ez a Karola néni pedig kedves néni lehet és anyu mondta is: ,,Rendesen viselkedjetek, hadd lássa, Karola néni, milyen egy jó magyar kislány!" Hát akkor most miért ezek a savanyú pofák? A konyha fénylő rendben. Az asztalon hiánytalanul ott vannak a kristáh/tálak, a metszett poharak, és a „svéd csoda“. A tengerészkék porcelán ragyog, mint az égbolt akkor júliusban, a Balaton mellett. — A követ is felmostuk 1 — mondja Panni, s mert tovább már nem bírja a jóságot, gyorsan kirántja a copfja végét és hevesen rágni kezdi. 15
