A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
Kiállítás a Felkelésről Simon Trubllknak a felesége is segít érünk. Erdős dombok, hegyoldalak között vezet hozzá, az S>MÖ telepre az út. Az utolsó fakanál-készítők egyike ugyanis „lazyn“ .(hegyi tanya) lakik. A „lazy“ nyolc-tíz háznyi település a hegyek között, közigazgatásilag a városihoz tartozik, autóbuszjárat köti össze a külvilággal, lakói Stará Túrára járnak dolgozni, de különben olyan egyedül áll és él a hegyek között, mint a tengeren úszó hajó. Simon Truhlík a Jaivorlnaaljl Termelő Szövetkezet alkalmazottja, s mesterségének a gyökerei messzire a múltba nyúlnak. Faragószékén boszorkányos gyorsasággal /bontakozik ikí a keskeny bükkfahasábból a fakanál, s közben még beszélgetni Is van Ideje. Olyan tudomány ez, melynek mozdulatai már ott élnek a kezekben, az Idegekben, az Izmokban, reflexszertten mozdul a faragó kés, zlzzen a forgács, mindez Igazi emberi kézügyesség és mégis egyre értéktelenebb. A termelő szövetkezetben már gépek csinálják a fakanalakat, sokkal gyorsabban és pontosabban, mint Simon Truhlík, és nem bírja felvenni a versenyt velük. Egy év múlva már ő Is gépen dolgozik. Sok gondot okoznak a „lazyk“ a város vezetőségének. Távoli fekvésük miatt nehézségek vannak a napi posta kézbesítésével, a mechanlzálással, az ellátással. Télen sok telep napokig hozzáférhetetlen. A városi nemzeti bizottság nagy súlyt fektet ezeknek a nehézségeknek a megszüntetésére, mert ezek a hegyi tanyák megérdemlik a gondoskodást. A németekkel folytatott partizánharcok idején, éppen távoli fekvésük miatt a partlzónosztagoik tanyái és pihenőhelyei voltak. Húsz évvel ezelőtt MiloS UUer brigádjának partizánjai és a legendás Dlebrov szovjet kapitány harcosai vívták Itt harcukat az ellenséggel. Igazságos és elévülhetetlen érdemeket biztosító harc volt ez, melyről Laco Novomesky többek között ezeket írta a Kultürny áivot ez évi 14. számában:“ Tartoztunk magunknak ezzel a tettel. A szlovák nemzet csorbát köszörült ki vele, olyan hibát ütött helyre, amely annál súlyosabb volt, mivel mint nemzet abban a korban kezdtünk kiteljesedni, amely egyre inkább a proletár forradalmak és a szocialista demokratizmus jegyeit viselte magán“. S a város, mely valamikor a demokratikus szaabdságjogokért harcaló magyar szabadságharc és Kossuth ellen fordult, ez alkalommal Igazi ellenségei ellen ragadott fegyvert és győzött. Mesterséges szív és péklapát Stará Túrának hegyi tanyáival és lrtványalval együtt ma több mint 7000 lakosa van. Maga a lakosság száma még nem Indokolná, hogy város legyen, a városok általában 10 000 lakoson felül kezdődnek. Várossá való kinevezését erősen fejlődő Ipari Jellegének köszönheti. A régi fafaragás régi múltja van és kézműipar modern folytatása a Javortnaaljl Termelő Szövetkezet, mely például a köztársaság összes péküzemét ellátja péklapáttal. Emellett fényképezéshez szükséges vegyszerek előállításával Is foglalkozik. De a város legjelentősebb üzeme a Prema n. v. melynek nevét nemcsak az országban, de szerte a világ sok országában is Ismerik. A Presná mechanlká-ban (Finommechanika) egészségügyi berendezéseket, víz- és gázmérőket, kvarclámpákat és orvosi műszereket gyártanak. Egyedülálló készítményük az ún. mesterséges szív, melynek gyártásával nagyban hozzájárulnak szívspecialistálnk sikeres munkájához. Az Ipar más életstílust, kultúrát és színvonalasabb szórakozási lehetőségeket hoz magával. A várost övező dombokról lenézve a régi város földszintes házal mellett, emeletes lakóházak egész sorát látjuk, s túl rajtuk a Prema saikiktáblaszerűen elhelyezkedő, színes épületei. A régi vásártéren mohával borítva áll a régmúlt időkre emlékeztető „szégyenoszlop“, melyhez azokat kötötték !ki közszemlére, akiket a városi tanács pellengérre állítással büntetett. Ma az új városnegyedben üzletek sora, szakszervezeti ház és sportstadion beszél a „leg- «> fiatalabb“ város életéről. S a vadonatúj, Impozáns ikávéházban „KI mit tud?“ esten versenyeznek és saját folg beat együttesük ze- » néjére táncolnak a Prema Ipari tanulói. DUBA GYULA o „KI mit tud?“ est as új kávébáxban
