A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám
a emberélet hatvan, hetven, nyolcvan év, és hagyományosan kialakult Időszakai vannak. Csecsemőkora után tizenkét éves koráig gyerek, aztán serdülő kamasz, Ifjú az ember, majd felnőtté érik, hogy ötvenéves korától öregedni kezdjen, megvénüljön és megérjen a halálra. Mindez egy zárt, elhatárolt folyamat, melynek kezdete és vége van, s amely aránylag 'könnyen megismerhető és áttekinthető. De hogyan van ez a városokkal? Menynyi Ideig élnek a városok és hogyan váltakoznak életükben a korukat jelző időszakok? Mikor fiatal egy város, meddig felnőtt és mikor kezd öregedni? A történelem azt tar nltja, hogy a városok születnek és néha megszűnnek élni, gondoljunk Pompelre, Babilonra, Ntnlvóre, Karthágóra, az inka városokra! S hová soroljuk az olyan városokat, melyek egy időre megszűntek városok lenni, aztán újra visszakapták rangjukat és nevüket? Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor feltűnt előttünk köztársaságunk legfiatalabb városa, Stará Turá. A város szólón tábla fogad, nagy piros betűkkel: „Üdvözli önt Stará Turá, a városi“ S később a legfiatalabb — alig egy hónapos — város keresztlevelét is láttuk, mely szerint a nyugat-szlovákiai kerület Nemzeti Bizottsága „Stará Turá községet ünnepélyesen várossá nyilvánítja és a nemzeti bizottságokról szóló 65/1960 számú törvénycikk 13. paragrafusának 3. bekezdése szerint megalakítja a Stará Turá-i Városi Nemzeti Bizottságot.“ Város született hát, melynek azonban közel ötszáz éves múltja van. Ám ez már a történelem! Sigiilum privilegiati oppidi — Otura Az előbb közel ötszáz éves múltat említettem. A valóságban sóikkal messzebbre nyúlik ez a múlt. Dr. DuSan Üradnlőek, a város krónikása így mesélte el Stará Turá történelmét: „A legrégibb történelmi emlékek, ásatások alkalmával felszínre került régi tárgyak és munkaeszközök ószláv településre utalnak. A város névéiből Is erre lehet következtetni. Tour a szlovák nyelvben ősbölényt jelent, s az ószláv nyelvben a mitológia bika-istenét jelentette. Erről az Istenségről kapta hát nevét, mint ókort település. Nevét először egy 1392-beli adománylevél említi, mely szerint Zslgmond király és császár a csejtel uradalommal együtt „Oturt“ is Ctibor vajdának adományozza. Városi rangra azonban Mátyás király emelte „Oturt“. S ennek a története Így hangzik: Mátyás hadai kemény harcot vívtak és döntő győzelmet arattak az ellene fordult huszita hadak felett. A husziták vezére, Ján Svehla csellel próbált menekülni; lovát fordítva patkoltatta meg, hogy a nyomába induló üldözőit megtévessze. Ám az akkori „Otur“ néhány lakosa felismerte a falun átvonuló huszita vezért, elfogták, lefegyverezték és átadták a királyi seregeknek, ján Svehlát később kivégezték s „Otur“ 1467-ben királyhűségéért városi 'kiváltságokat kapott. Vásárokat rendezhetett, vámot szedett és adót nem fizetett. A kiváltságos levél értelmében „örök Időkre felmentetik a trlbutumok (birtok utáni adő), Contrlbutumok (illetékek), sproventus taxe (jövedelem Illetékek) fizetése alól. Lakosa! szabadosok ... Tutajok a Vágón Stará Turá környéke erdő és legelő. Fejlődésében Is ez a körülmény Játszotta az évszázadok folyamán a fő szerepet. A „szabadosság“ megadta a lehetőségeket, hogy a város rövid Időn belül a környék gazdasági központja legyen, lakosai pedig a vidék legismertebb és legmegbecsültebb iparosai. A fa, a végtelen kiterjedésben zöldellő bükkerdők ősidők őta legfpntosabb nyersanyagául szolgáltak a begyek lakóinak. A helyi fafaragók készítményei és használati tárgyai a helyi vásárokon kelnek el. Dr. Üradnlőek szerint a szlovákiai Juhtúrő termelésnek is Stará Túrán kereshetjük a gyökereit. Ezt azzal bizonyltja, hogy a később Martinban, Zólyomban és más városokban létrehozott brindzagyáraknak turalak voltak az alapítói. További bizonyíték: a Vágón olvasztott tehén vajat szállító turaiak tutajpénzt fizettek, Így például 1792- ben „Ján a Martin Molec 5 groä“, azaz őt garast. Jelentős lábbelikészltő ipara is volt a városnak, a cipészek céhe évente 12— 14 000 csizmát készített. S végül 1769-ben A Prema n. v. műszerei külföldön is Ismert! papírgyárat alapítottak, mely az egyház paplrszükségletét biztosította. 1848-as intermezzo Az 1848-as magyar forradalom Idején Kossuth, a kormány elnöke meghagyta Stará Turá (magyarul ötúra) város jellegét és rendeletbe adta, hogy a várost a maglstrátus Igazgassa. Amikor Stúr, Hód2a és Húrban felkelést szerveztek a magyar forradalom ellen, Húrban 160 főnyi fegyveres csoporttal közeledett a város felé. Kossuth hívei részéről ellenállás mutatkozott, néhány lövés esett, ám a leghatározottabb ellenállást a városi tanács pénztárának őre tanúsította, aki testével védelmezte a városháza értékeit. A Húrban hívek kezét-lábát levágták és testét tűzbe dobták. Később, a rövid életű felkelés — Marx így ír róla: .........abl)an az Időiben, amikor a franciák, németek, olaszok, lengyelek és magyarok kitűzték a forradalom lobogóját, a szlávok egy emberként az ellenforradalom zászlaja alá álltak ...“ — felszámolása után, kellemetlenségei támadnak a városnak, mert a régi krónikás szerint, katonák keresték az események aktív résztvevőit. Látogatóban Simon Truhlíknál Simon Truhlík Stará Turá-1 lakos, mégis jő húsz percig fut az autó, amíg hozzá Erkeléi Ifjú város, melynek
