A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-29 / 48. szám

a

»..■n

latiunk hirtelen buborékokai vet az Iszapos mocsár. Valami felfelé törekszik a víz színére. Ormótlan nagy fe] Jelenik meg két szírt között. A krokodllszerű otromba test négy rövid, görbe lábon Ügyetlenül kapaszkodik ki a síkos sziklalapra.

Jól szemügyre vesszük. Fejét hatalmas, lukacsos bőrcsontok fedik. Ml lehet ez a páncélosfejű vízi szörnyeteg? Mellét és farkát Is vastag páncél burkolja. Tudományos neve Is páncélosfejfl, görögül Stegocephala. Igazi ősállat, víziló nagyságú ősbéka. Lomha és nehézkes. Meredten bámul maga elé a víztükörre. Nem tudja fejét fordítani, mert az nem Ízesül .mozgékonyán a gerincével. De azért mindenre ráveti magát, ami mozog, s hatalmas állkapcsának vad csattamása Jelzi, hogy az erős, kúpos fogak végeztek az áldozattal.

Semmi esetre sem lennénk elragadtatva, ha feje a magasba lendülne, és mértéktelen falánkságát velünk elégítené ki. Hiszen nemcsak rovarokkal és halakkal él, hanem kisebb termetű fajtájabéli rokonait, sőt saját bojtos kopoltyújü, zsenge lárváit Is felfalja.

Már nem igazi szárazföldi lény. öskétóltü. Szervezete a vízi és a szárazföldi élet hez egyformán alkalmazkodott. Megelőző őseitől, a halaktól örkölte kopoltyúlt, s csak később, élete derekán alakult ki kezdetleges tüdeje, amellyel szárazföldön is lélegezhet. Porontyai kizárólag vízben tartózkodnak ...“

Ügy hangzik, mint valami mese, fantasztikus elbeszélés. Pedig nem az. Így írja le Tasnádl Kubacska András az „ösállatok nyomában“ című könyvében az ősvllág természeti környezetét és lényeit. Hasonló pontos leírást találunk Josef Augusta profeszszor müveiben, megcsodáljuk Zdenék Burian festőművész nagyszerű müveit, amelyek ugyancsak élethűen mutatják be nekünk a rég letűnt korok furcsa lakosait.

De valóban élethű-e az Ilyen leírás vagy rajz? Hogyan lehetséges hogy a sok százmillió évvel ezelőtt élt állatokat, növényeket oly nagy pontossággal tudja rekonstruálni a paleontológus? Hogyan Ismerhet pontosan olyan részleteket Is, mint mondjuk a lábak hossza, a bőr vastagsága és színe, vagy a régen kihalt állat szemének szerkezete és színe? Hogyan állapítja meg, mível táplálkozott az ilyen állat hogyan mozgott, milyen életkort élt meg?

Az őslénytan egy speciális szaka foglalkozik ezekkel a problémákkal, amelyet paleontológiái rekonstrukciónak neveznek. Kezdetben csak a kihalt állatok csontvázainak összeállítására törekedtek a tüdősök, később megkísérelték ábrázoló rekonstrukciójukat, amitől aztán már nem volt meszszo a plasztikus modellek elkészítése. Ezeket azután a múzeumokban és állattani gyűjteményekben jellegzetes testtartásban, a megfelelő geológiai kor környezetében helyezték el. Így keletkeztek a gyönyörű és tanulságos diorámák, amelyek máig Is legnagyobb és legkeresettebb mutatványai a gazdagon berendezett múzeumoknak.

Közismert dolog hogy az ősvllágl élőlények nem maradtak fenn teljes egészükben. Az e körből származó csontváz-maradványok, amelyekből még csak egy kis csont se hiányoznék, a legnagyobb paleontológiái ritkaságok közé tartoznak.

Ámde a csak részben megőrzött maradványokat is néha ki lehet egészíteni, sőt rekonstruálhatjuk őket, különösen ha ismerjük a ma is élő rokonait és ha a rekonstruáló szakember megfelelő anatómiai és biológiai tudással rendelkezik. Az élőlények csontvázainak kiegészítésénél mindig tekintettel kell lenni a még élő vagy már kihalt rokonfajok anatómiai felépítésére. Nem csupán tudományos spekulációról van szó, a csontvázak bizonyos kiegészítése tökélete-20

Az el8fánt-sfirkánygyík (BrachiusaurusJ kb. 10G millió évvel ezelőtt élt Afrika folyóvizeiben és mocsaraiban. Hossza elérte a 22 métert. J. Augusta és Zd. Burian rekonstrukciója.

i múzeumokban

sen végigvihető. Ismeretes ugyanis hogy egyes élőlények szervi különlegességei kölcsönös vonatkozásokban vannak mái élőlények bizonyos szervi jellegzetességeivel és

nem változhatnak anélkül, hogy ne Idézzenek elő változást a másikon is. Ezt az összefüggést egy francia paleontológus, G Cuvier fedezte fel és bizonyította be. Ma az összehasonlító bonctan módszerei és a Cuvlerféle korrelációs törvény figyelembevételével egyetlen csontdarab alapján is jől és aránylag pontosan kiegészithetők a hiányzó részek. Az állkapocs kis töredéke és egyetlen fog elég ahhoz, hogy elkészítsék a teljes állkapocs tökéletes mását.

A csontváz egyes részeinek vagy egyes csontoknak a kiegészítése a legtöbb esetben csak előkészület az egész csontváz rekonstrukciójához. Ezeket szoktuk leginkább megcsodálni a nyilvánosság számára közzétett gyűjteményekben, főleg ha ezek nagy állatok (mammut, barlangi medve, óriásgyík stb.) csontvázai. A hiányzó csontokat gyakran műcsontokkal pótolják, így keletkeznek az úgynevezett kombinált rekonstrukciók, amelyeket a csontváz csontjaiból és gipsz (néha fa) utánzatokból állítanak össze.

Az ősvllágl állatok csontvázainak rekonstrukciója nem könnyű feladat. Az első és legfőbb követelmény a rendelkezésre állö maradványok lehető leggondosabb és legaprólékosabb tanulmányozása morfológiai (alaktani) szempontból. Ezt követi az egyes csontok összeállítása kizárólag morfológiai szempontok figyelembevételével. Csak ezután lehet hozzáfogni a csontváz egyes részeinek összekapcsolásához.

Az őskori állatok csontvázainak összeállítását és felépítését sok nehéz, néha nagyon veszélyes munka előzte meg. Tudjuk, hogy a legérdekesebb kihalt állatok csontvázai legtöbbször csaknem hozzáférhetetlen helyeken találhatók, némelykor barlangok mélyén, sokszor Igen távoleső tájakon, jégmezők vagy sivatagok és pusztaságok kellős közepén. Hallottunk már az orosz kutatók emberfeletti, fárasztó és megerőltető útjáról Szibéria jégmezőin át, ahová néhány mammut holttest megmentése céljáiből mentek, ismerjük azokat az akadályokat és nehézségeket, amelyek az amerikai paleontológusok munJkáját nehezítették meg a roppant óriáskígyók csontvázainak kiásásánál a Vadnyugat pusztaságain.

Csak az állat csontvázának természetes helyzetben való rekonstrukciója után tehetjük fel a kérdést, milyen is lehetett az állat, amikor csontvázát bőr, szőrzet vagy páncél fedte. Itt újabb tanulmányozásra van szükség, hogy az izmok elhelyezkedését a csontvázon, egyes Izmok helyét, kifejlődését stb. meghatározhassák. Ebben is nagy segítséget nyújt az összehasonlító bonctan. Csak Ilyen beható tanulmányozás után lehet megkísérelni az állat külső alakjának ábrázolását, akár rajzban, akár modell segítségével.

A modern tudósok nem kezdenek ehhez a munkához, míg elegendő csont nem áll rendelkezésükre. A rekonstrukciónál nagy sze-