A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-29 / 48. szám
Lnszló Gyufa MACS JÓZSEF Gondolta-« valaha özv. Szűcs Jánosod, hogy majd egyszer tíz katonafléval fog levelezni? Dehogy gondolta. Lánykorában, amikor a lőgérpatonyl jegyzőnél szolgált, az volt a legnagyobb gondja, hová rakjon fészket jövendő férjével. Négy évig járt Szűcs Jánossal s négy év után sem tudtak okosabbak lenni ház dolgában. Szücsékhez költöztek, pedig ott már voltak elegen, a szülők és a hét testvér. Nem is nagyon fértek. Négyen szorongtak egy ágyon. Az esküvő 1927-ben történt s a harmincas évek elején jobb híján cselédnek szerződtek Lelkes Gyula birtokára. 1943-ig zsúfolódtak a cselédnek kijáró szoba-konyhában — mintha kórházi szoba lett volna a házuk! — aztán a mihályfai telepre költöztek tizenegy gyermekükkel. Tíz hold földet és egy házat kaptak. Mit lehet még mondani ezekről az évekről? Ha röviden, tömören kívánnánk jellemezni életüknek első két évtizedét, József Attilát kellene idéznünk, Mondd mit értei c. versét szóról szóra. Nem szükséges itt beszélni a gyermeknevelés gondjairól, temérdek sok mosásról, vasalásról, varrásról, hiszen a bevezetőben azt jeleztük, hogy özvegy Szűcs Jánosné levelezéséről írunk. Igen ám, de az asszony nagyon rossz levélíró. Mikor férjét egy alkalommal kiképzésre behívták, a nagy unszolásra, hogy írj már, fogd a tollat, elővette egy este a levélpapírt és petróleum lényénél rótta a sorokat. Mindig újra és mindig másképp tette, nem volt elégedett a levelével és csak csodálkozott, hogy az estéből virradat lett, a gyerekek kibújtak az ágyból és 6 még a levéllel bajlódott. Betette a levelet borítékba S z ű c s J á n o sá é tíz az utóbbi másfél évtizedben több levelet sehonnan nem vittek a pos tára. Megkockáztatom az állítást: az ország egyetlen házából nem kólt útjára annyi levél. Attól sem riadok vissza, hogy leírjam: az ország egyetlen családi (házából nem vonult be annyi katona. Az ok: a nagy család. A tizennégy gyerek. A négy lány és a tíz fiú. Szűcs néni mosolyogva jegyzi meg, hogy ha még egy fia született volna, most összeállíthatnák a világ első családi futballcsapatát. Fiúikról, majd katonákról lévén szó, nézzük a születési sorrendet. István 1927-ben, Károly 1928-bam, László 1930-ban, Béla 1932-ben, Gyula 1936-ban, Sándor 1938-ban, József 1939-ben, Dezső 1940-ben, János 1942-ben és Ferenc 1945-ben született. Mind ép, egészséges férfiember lett — katonaköteles. Bőrönd, aktatáska kell a bevonulónak, s a Szűcs néni fiai szinte egymás kezébe adták a bőröndöt, az aktatáskát. Tízszer kísérte ki őket a kapuba és bár tudta, más már a katona sora, mégis szorongó félelemmel a szivében. Mert a kapun tűi fiait az autóbusz várta, aztán a vonat, tízszer zakatoltak agyában a vonatszerelvény kerekei, tízszer látta állmában a végtelenbe futó ezüstösen csillogó síneket, tízszer mart leikébe a kérdés: vajon visszajönnek-e? — Egyik előtt sem sírtam emlékezik az asszony. — Csak amikor bejöttem a kapuból, ne lássák, hogy fáj értük a szívem ... Jók legyetek, és főleg jó katonák legyetek, ezzel engedte eil őket. Meg azzal, hogy lehetőleg sokat írjanak. Hogyan látta ő, az édesanya katonaflatt, beszéljen ó róla. István: — ö az első katona. Pfeúgy ahogy volt és megfogadta,, rovba hívták 1950-ben. Az anyjára kn».. iMlklk.Z________ ...____l.lt.l _ _______ ' 1 hogy többet nem vesz tollat a ke zébe. Tartja Is becsületesen a fogadalmat. Míg a férje élt, 6 levelezett, most meg az ő dlktálására a lányai Írnak. Persze, a levélírás nem mellékes munka a felsbpatonyi házban. Merem állítani, hogy ütött, nagyon rossz levélíró volt. 'igaz, hanyagságában más Is közrejátszott. Nem akarom részletezni, nem is tartozik ide, hogy miért, de tizenhét éves korában elment hazulról és csak az apja koporsójához tért vissza. Jó katona és tlsztllovász parancsnok volt, bent maradt volna, politikai iskolázásra is küldték volna, ha gyakorlatozás köziben nem éri a baj. Leesett a lóról, megütötte a gyomrát, ötvenegyben leszerelték. Károly: — Katonáskodásáról nem sokat tudok. Lelkes Gyula földbirtokost a háború után kitelepítették és ők magukkal vitték a náluk cselédeskedő fiamat. Mosonmagyaróváron lakik, taxisofőr. Három fia van. László: — Mint szövetkezeti gyalogmunkás ötvenegyben rukkolt be egy bratislavai alakulathoz. Sokat Irt haza, legtöbbször csomagot meg pénzt kért, pedig ismerte az apja véleményét, hogy a katona ma már ne kérjen hazulról semmit, ruhát kap, enni kap, zsoldot is kap. Pénzkérését legtöbbször azzal indokolta, hogy Ide meg oda helyezik. Elhittük neki és aztán csak ámultunk, hogy Brattslavában szerelt le. Élelmes katona volt. Béla: — László jött, Béla ment. ö is a szövetkezetből vonult be. Olyan jó tisztje volt, hogy úgyszólván minden palacsintasütésre hazaugrott. Egy sem jött annyiszor, mint ő. Persze üres kézzel és üres pénztárcával soha nem ment vissza. Gyula: — 1957-ben ő is a szövetkezetből rukkolt. Vele volt a legkevesebb bajom. Mármint regruta megnősült. Feleségétől meni a sok levél és a csomag. Nekünk is Irt, érdeklődött a testvéreiről Apa válaszolt Is neki, disznóölés kor a csomagból sem felejtette ki Példás katona volt. Tüzér. Ö vol az egyetlen katonafiam, aki min dig kerülővel érkezett hozzánk Először a feleségéhez ment. Sándor: — 1958-ban ment el Azt írd, amit mundnk, Icai
