A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-22 / 47. szám

Dél-Szlovákia gazdasági fejlesztése a párt XII; kongresszusának téziseiből következik Az elkövetkezendő években számos ipari üzem létesül Szlovákia déli járásaiban. A párt ezt az igyekezetét Így magyarázza: „A gazdasági fejlődés a nemzetiségi kérdés megoldásának alapja, döntő fontosságú tényezője, amit szocialista országépítésünk eddigi sikerei gyakorlatilag is teljes mértékben bebizonyítottak. Ettől függ s ezáltal növekszik a nép szakképzettsége, általános műveltsége, életmódja, valamint élet- és kulturális színvonala“. — Cikksorozatunkban nyomon akarjuk követni épülő ipari létesítményeinket, s ezúttal utunk Rimaszombatba vezet.

W W ém egy hanem három gyárról van szó: cukor-, sör- és malátagyárról, melyek a Rimaszombati Élelmiszeripari Kombinát elnevezést viselik majd.

Az új kombinát a Városkert tőszomszédságában épül. Tizenhét hektárnyi területén. A Stavotndustrla besztercebányai vállalata építi, a gépi- és egyéb berendezést (eltekintve a tárolóktól, melyek francia és difíúzoroktól, (amely dán gyártmány) a Hradec Králové-i ZVU (a Győzelmes Február üzeme) szerzi be különböző üzemeknél, szállítja a helyszínre és szereli. A Franciaországból érkezett 1000—1000 tonnás két hidraulikus cukortárolót is a hradeei szakemberek szerelték fel francia mérnök irányítása mellett.

Madártávlatból

A kombinát jelentőségéről

beszélgettem dr. Kroálák Árpád mérnökkel, a vállalat igazgatójával, Gaál Béla és Cerba Stanislav mérnökkel. Mlndennekelőtt arra voltam kíváncsi, mi tette szükségessé, hogy a három gyárat egyszerre, egy helyre építsék fel.

— A válasz egyszerű — mondotta Gaál mérnök — így lényegesen olcsóbb. Itt van például a hőerőmű, hogy mást ne is említsek, melyre mind a három gyárnak szüksége van. így, hogy a három gyárat összevonták a gőzt- és villanyáramot egy központi hőerőmű szolgáltatja, míg ha a gyárak külön épültek volna fel, legalább háromra lett volna szükség. Úgyanígy van ez számos egyéb létesítménnyel, pl. a vasúttal, a rendezőipályaudvarral (hiszen nem lehet agyonterhelni az eddig is éppen csak elégséges teherpályaudvart) vízzellátássad stb. stib.

— Miben különbözik a kombinát gépi berendezése a régebbi cukor-, sör-, illetve malátagyárak berendezésétől?

— Elsősorban korszerűbb — válaszol az igazagató. Nézzük például a cukorgyárat. Az egyik dolog a diffúzor (répaszeletek kifőzését szolgáló berendezés), amely nálunk folyamatosan dolgozik. A régi cukorgyárakban ez a munka szakaszokra van osztva, ami amellett, hogy hosszadalmasabb, több munkáskezet is igényel. A centrifúgák félautomatikusak.

Ha járt rfiár cukorgyáriban — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Gaál mérnök — emlékezhet arra, milyen csúnya, penészes a mennyezet a lecsapódó pára miatt. Ezt a problémát mi úgy akarjuk megoldani, hogy fűteni fogjuk a mennyezetet.

— No és milyen lesz a sörgyár berendezése?

— Természetesen ott is korszerű, a technika mai színvonalának megfelelő berendezés pótolja a régit. Egyetlen dolog van, ami elkeserít bennünket s amin ügy látszik, változtatni képtelenek vagyunk — mondja az igazgató szomorúan ...

Arbitrázs — döntő bíróság?

Miről is van szó? A vállalat vezetői elhatározták, hogy márpedig a rimaszombati sörgyárban kiváló minőségű sört fognak gyártani. Következésképpen megkérték hradeci szállítóvállalatukat, hogy a főzőedények rozsdamentes acélból legyenek. A kérés teljesítését a hradeclak egyszerűen megtagadták, ők viszont nem nyugodtak bele ilyen könnyen a dologba, hanem a döntő bíróság elé vitték az ügyét. A „pert“ meg is nyerték.

És most jön a paradoxon: a hradeciak a

dr, Kroálák Árpád márnük, a vállalat Igazgatója