A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-22 / 47. szám

A munkás-barakkban bíróság döntésére fittyet hányva minden­féle kacskarlngós utakon „több mint való­színű az Illetékes minisztérium beleegyezé­sével“ arra az álláspontra jutottak, hogy a rimaszombati gyárnak nincs szüksége rozsdamantes főzőedényekre. Ml most már tehetetlenek vagyunk — mondja KroSlák Igazgató — úgylátszik té­vedtünk, amikor azt hittük, hogy az artbit­­rész döntőbíróságot jelent. Egyéb problémák A legnagyobb problémát ebben az évben az építkezés jelenti. A Stavotndustría eddig egymillió-ötszázezer korona értékű munká­val adós. Arra hivatkoznak, hogy munkás­hiánnyal küzdenek, s ez talán igaz is, vi­szont olyan körülményeket biztosítanak munkásaiknak — nézzék meg a munkásba­rakkot! —, az ember azon csoídálkozik, hogy még eddig nem szöktek meg valamennyien. Gaál Béla mérnök Hasonló a helyzet a szerelőkkel. A hradecí vállalat szerelői bárhol szívesebben dolgoz­nak, mint Rimaszombatban, pedig anyagilag egyformán jönnek ki. És — folytatja az igaz­gató — találkoztam már szerelővel, aki el­jött, megnézte a szálláshelyet, azután azt mondta, hogy hazautazik, mert vasárnap fontos futballmérkőzést játszanak s ő a csa­pat egyik erőssége. Többször persze nem láttuk őt. A szerelők szintén a Stavoindus­­tria barakkjaiban laknak. Mivel a cukorgyárat és a sörgyárat a jö­vő évben üzembe helyezzük, pillanatnyi­lag már a szakemberek biztosításának kér­dése is nagy fejtörést okoz nekünk. Bár a szakkáderek már itt vannak, egy ilyen gyár­ban, ahol a gépek többsége féláutomatlku­­sen működik nagy súlyt kell helyeznünk a középkáderek kiképzésére is. Sajnos, az élelmiszeriparban senki sem jön szívesen dolgozni, hiszen itt lényegesen kevesebbet fizetnek, mint mondjuk a nehéziparban. Ez teszi szinte megoldhatatlanná a káderek biztosításának kérdését. Nem akarok -össze­hasonlításokkal érvelni, azt viszont el kell ismerni mindenkinek, hogyha például mér­nökeink más iparágban öt-hatszáz koroná­val keresnek többet, sokszor kevesebb mun­kával, mint itt, akkor ezeket a mérnökö­ket aligha lehet karrieristáknak vagy anya­giasaknak nevezni. Véleményem szerint, ah­hoz, hogy valaki ilyen körülmények között itt dolgozzon, szeretnie kell ezt a szakmát, illetve egészen konkréten: a sör, cukor, ma­látagyártást — fejezi be az igazgató. (Csu­pán zárójelben jegyeztem meg, -hogy KroS­lák Árpád igazgató éppen -huszonöt éve dol­gozik ebben a rosszul fizetett élemíszer­­iparban.) 1965 szeptemberében helyezik üzembe a sörgyárat és cukor­gyárat. A malátagyár 1966. áprilisában kezd termelni. Az -egész kombinát kb. 600—650 embert foglalkoztat majd, tehát újabb mun­kalehetőséget jelent Rimaszombat és kör­nyéke dolgozóinak. Hat-tíz mérnökre és legalább kilencven technikusra lesz szükség a kombinát üz«m­­beh-elyezése után. A legfontosabb munka­helyekre Plzenben, Trnaván, Diószegen st-b. képezik ki a szakembereiket. A vállalat veze­tősége bízik abban, hogy minden .említett nehézség ellenére megoldja a szaikkáderek biztosításának kérdését. Látogatás a barakkban A barakk felépítése, mint megtudtam, másfél millió koronába került, akárcsak a vállalat adminisztrációs épülete. Akárki megállapítja, hogy az adminisztrációs épü­let irodáiban sokkal kényelmesebb lenne a lakás, mint ebben a barakkban. Senki nem érti, miért kell ilyen nyomorúságos (kérem ez nem túlzásl) helyen lakniok az építő- és szerelőmunkásoknak, akik megérdemelt fi­zetésükből nyilván emberibb módon is élhet­nek, lakhatnak — és senki sem csodálko­zik azon, ha a rimaszombati építkezést úgy kerülik a szerelők, mint az ördög a szen­telt vizet. A barakk falai belül üresek, az üres falakban patkányok tanyáznak, melyek éjjel vidáman csatangolnak az ágyak között. A Stavolndustria nem képes megszervezni egy alapos deratizáciőt. A mennyezeten be­folyik a víz, ezzel szemben nem folyik a mosdón, illetve néha folyik, de csak forró! Procházka elvtárs, a hradeci szerelők ve­zetője szomorú arccal kísér végig a barak­kokon, szótlanul mutogatja az átázott meny­­nyezetet, a nem működő, büdös vécét, a piszkos mosdót, ezt az egész emberhez nem méltó környezetet. S végül megkérdezi: — Maga szívesen lakna itt? Hevesen tiltakozom, aztán hazáig töröm a fejem, mit lehetne tenni ebben az ügyben, s szégyellem magam a barakk tervezői he­lyett. A rimaszombati élelmiszeri-pari kombin ai építése szépen halad. Illetékesek véleménye szerint időben üzembe is helyezik. Vélemé­nyem szerint hasznos dolog lesz; olyan épít­kezés ez, amire -büszkék lehetünk. .a rimaszombati munkás-barakkokra azonban egyáltalán nem! ZS. NAGY LAJOS 7 Prandl S. felvételei.

Next

/
Thumbnails
Contents