A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-22 / 47. szám
delényl Iván Ide s tova már negyed 4 százada járja a világtengereket. ji Konstanoa, Píreus, Alexandria, Singapur, Hongkong, Sangháj, vagy Osaka kikötőjét ugyanolyan jól ismeri, akár csak a budapesti szabadkikötőt. Még a második világháború sem tudta rákényszeríteni, hogy otthagyja szerelmét, a tengert, s mint „szárazföldi patkány" éljen. Aknazárakon át, tengeralattjáirók és vadászbombázók támadásai közt is tovább járta a tengereket. S járja ma is, húsz évvel a nagy világégés befejező akkordját után ... A múlt év szeptemberéig a „Hazám" nevű magyar motoros tengerjáró kapitánya volt. Egy őszi napon aztán fogta tengerészzsákját és átköltözött a „Mír" nevű csehszlovák hajóra, hogy ott mint másodtiszt szolgáljon. De hát mi lehetett az oka, hogy Edelényi Iván otthagyta a ,flazám" - at és azóta, „lefokozva", mint másodtiszt járja a tengereket? A dolog igen egyszerű. A MAHART eddig csak 1200 tonnás fehérhajókkal rendelkezett, de a vállalat a közeljövőben nagyobb tonnatartalmú tengerjárókat kap, s ezért szükség van rá, hogy tapasztalt kapitányok elsajátítsák az ilyen nagy hajók kezelésének ts minden csinját-binját. A „Mir“, amelyen Edelényi Iván egy évet szolgált másodtisztként, 14 ezer tonna űrtartalmú s Európa és a Távol-Kelet között jár. Nagy volt a meglepetése Edelényi Ivánnak, amikor jobban megismerkedett a „Mír"-rel. Hiszen a „Mír" gyomrában tíz darab „Hazám" elférne kényelmesen! — állapította meg elragadtatással. Ilyen hajón öröm dolgozni. Nagyobb sebességgel közlekedik s ami fő, biztonságosabb, jobban állja az Indiai- és a Csendes óceánon nem ritka viharokat. Egy év nagy Idő, különösen olyan emberek életében, akik aránylag kiest, zárt helyen kénytelenek együtt élni. Nem csoda, hogy az egymásrautaltság alaposan összekovácsolja az ilyen kis kollektívát. Egy életre szóló barátságok születnek a hosszú hajóúton Konstanca és Hongkong között. Edelényi Ivánt is hamar a szívébe zárta a „Mir“ ttsztikara, legénysége. Nemcsak azért, mert kitűnően beszél szlovákul (nagysur&nyí születésű, lómagamnak meg a néhány kilométerre fekvő felsőszöllösön van a szárazföldi otthonom, tehát földiek vagyunk!), sőt igen hamar csehül is megtanult s úgy ropogtatja az „rzs"-ket mint egy született prágai, hanem elsősor-Edelényl Iván, a „Mir“ másodtlsxtje a szextáns nél A „Mir“ vasércet rakodik az egyik marokkői kikötőben A parancsnoki hídon — Kdolónyi Iván mellett ban azért, mert Edelényi Iván kiváló ember és remek bajtárs. Huszonöt éves tengerész múltja ellenére ts szerény, sohasem fitogtatja tudását, tapasztalatait előttünk, a fiatalabb bajtársak előtt, ellenkezőleg mindig azt kérést, mit tanulhatna el tőlünk, aminek aztán mint kapitány majd hasznát veheti. De nemcsak szakképzettségét kellett elismernünk, nyelvtudását ts megcsodáltuk, a szlovákon s a most tanult csehen kívül sz'erbül és oroszul, angolul, németül, olaszul, spanyolul, franciául, románul, de még arabul is beszél. Most egy év múltán búcsút kellett vennünk tőle. A „Mlr“-en már mindent meg- 4anult, amit megtanulhatott, s most még nagyobb hajón akar gyakorlatot szerezni, ezért kérte, hogy helyezzék át a csehszlovák kereskedelmi flotta büszkeségére, a 25 ezer tonnás „KoSicé"-re. Búcsúzunk Edelényi Ivántól, reméljük, rövidesen salát hajóján találkozunk vele valamelyik kikötőben, Bombay-ben vagy Hongkongban, Hamburgban vagy Havannában, vagy a tengeren, ahol barátságunk született. Konstanca, 1964, szeptejmber Stefan novak, A szerző {elvételei
