A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-15 / 46. szám
Levelezőink írfák Öntudatra ébredés Árról szeretnék beszélni, mire használják fel szabad Idejüket az emberek Gyerken. Közel a kisváros, Ipolyság, ahol a gyerkiek szinte mindennaposak. Közel a gyűgyl fürdő, ahol vasárnaponként jól el lehet szórakozni. Közel vannak a jó bort rejtő pincék Is, de az emberek egyre nagyobb felelősséget éreznek falujuk kulturális életének fellendítéséért. A mólt télen kezdő színjátszó csoportunk eredményesen adta elő Urbanek A vadorzó felesége című színművét. A bevétel egy részét a kultúrotthon karbantartására, tüzelőre fordították, a másik részéből futballfelszerelést vásároltak az újonnan megalakult csapat részére. A lányokból álló tánccsoport is több ízben szórakoztatta a falu lakosságát. Persze vannak még, akik az Ingyenes többletmunkát még nem vállalják, de bízunk benne, hogy a kultúra ügye mindenki ügye lesz. Legalábbis az elmúlt év eseményei erre engednek következtetni. Nemcsak a fiatalság, de Klapal István, a HNB titkára feleségestül és Bezecklj Tóni Is kivették részüket a szervezésből. A helyi szövetkezet sem maradt tétlen. Anyagot biztosított a színpad felállításához s Járművet a szereplők részére, hogy a közeli falvakba ellátogathassanak. Októberben a falu már arról beszélt; mit csinálunk a télen? Öröm, mikor ők maguk vetik fel ezt a kérdést. Csak irányítani kell őket. Vajon ez már az öntudatra ébredés jele vagy csak 8zalmaláng? A jövő majd megmutatja. Kis képek egy nagy gyár életéből KI ne hallott volna a trencsénl Marináról, a Vág völgye egyik büszkeségéről. Ennek a textllgyárnak egy Icipici kereke vagyok, a cséve-osztályozón dolgozom. Talán csak egy Igazi „benn. szülött“ tudja, hogy nálunk nemcsak munka folyik, de nagyon sokan tanulnak is, az alsóbb fokú iskoláktól kezdve egész a főiskoláig. Van hároméves mesteriskolánk, a dolgozók részére ötéves Ipari Iskolánk, és vannak, akik főiskolai végzettséget Is szereztek, például Sapák, Banéek, Kvasnlca és Samák elvtársak. Októbertől megindult az orosz, német és angol nyelvtanfolyam. Persze sokan vannak, akik szívesen tanulnának, művelnék magukat, de nincs rá módjuk, mondjuk sok a kisgyerek, nagyon messziről Járnak munkába, beteges, öreg hozzátartozóik vannak stb. Ezek részére érdekes és szórakoztató tanulási módot talált ki Radványi elvtárs, a propagandaosztály főnöke. Az egész úgy kezdődött, hogy minden szombaton megszólalt az üzemi hangszóró és végigvette az egész heti névnaipokat, gratulált a MarisA királyhertmeci VNB nagyszabású ünnepség keretében gratulált huszonöt éves házassági évfordulójukat U1Ü polgárainak. Képünkön pionírok köszöntik Terebesi elvtársat és feleségét eziistlakodalmuk alkalmából káknak, Erzsikéknek, Laciknak és Pistáknak, az üzemi dolgozók nagy örömére és derültségére. Egyszer épp a Ferenc naphoz őrt, Itt megállt. Ferenci Tudjátok, ki volt Liszt Ferenc? — röviden elmondta róla a tudnivalókat, hanglemezen közvetítette a Magyar rapszódia egy részét és folytatta tovább a gratuáctókat. Ezt megismétli mindem héten szombatom, pár szóval megemlékezik minden író, államférfi, hegedűművész stb. nagyságról, mintegy „becsempészi“ a műveltséget a dolgozók közé. Schoeller Zsuzsa Beszélgetés a hajógyári regényről Ordódy Katalin írónő A megtalált élet és a Nemzedékek után újabb regényével gazdagította irodalmunkat. Űj könyve, a Dunáról fúj a szél a komáromi hajóépítők mindennapi bajairól és örömeiről ibeszél. A hajógyár életét festi le, szereplői húsból és vérből való emberek, merni kitalált figurák — mindez Írói fantáziával párosítva meghozta a valóságból merített, színessé és fordulatossá varázsolt regényt. Ott díszük nagyon sok hajóépítő könyvespolcán, de még többeknek hiányzik. Miért? Mert elfogyott, és az Író könyvének ez a legjobb fokmérője. Nemrég beszélgetés folyt erről a könyvről az író és olvasói között a hajógyári üzemi klubban a Szakszervezetek Háza, az üzemi és Járási újság kezdeményezésére. Sok mindenről esett szó: magáról a könyvről, jövőbeni tervekről, elgondolásokról. Szép estét jelentett a kultúrakedvelőknek, irodalombarátoknak. A margóra megjegyzésként írnám: jő lenne, ha újra nyomnák, mert az 1100 példányból Komáromba csak háromszáz jutott, és ez nagyon kevés, mivel még sokan el szeretnék olvasni! Szénfissy János Hozzászólás a „Ki a felelős? c. íráshoz Az Ipar és a mezőgazdaság fejlődése, valamint életszínvonalunk emelkedése törvényszerűen maga után vonja a kulturális fejlődést Is. Így Is kell lennie, ha azt akarjuk, hogy falust Ifjúságunk jól érezze magát saját környezetében. A falvaknak tehát tiszta, meleg otthont kell biztosítaniuk azok részére, kiknek nem a televízió-nézés az egyedüli szórakozásuk. A közös élmény „nagyobb“ élmény, és ez a „nagyobb‘ élmény magához vonzza az embereket, ha a megfelelő kényelmet biztosítani tudjuk részükre. A falusi ifjúság, a falusi dolgozók körében vannak olyanok, akik mások szórakoztatására is vállalkoznak. Sok esetben megvan ez az akarat, de a tehetség már kevésbé. A népnevelőknek viszont azokkal az emberekkel kell dolgozniuk, aktk készek az együttműködésre, még ha az eredmény nem is olyan kecsegtető. A rendező ügyességén múlik, hogy menynyire tudja megközelíteni a kívánt színvonalat. Mit Is akarunk tulajdonképpen? Művészi feladatokat megoldani? Versenyre kelni a televízióval vagy a hivatásos, színészekkel? Nem! Egyiket sem akarjuk! Az a feladatunk, hogy a falu népét műveljük, szórakoztassuk. És a falu népe felkel a televíziókészüléke mellől, hogy megnézhesse azokat, kik fáradságot nem sajnálva, nehéz testi munka után többlet munkát vállaltak a közösség érdekében. A falu becsült ezért őket, és szemet huny ktsebb hibáik felett. Kacag vagy sír, és szivébe zárja az önfeláldozó szereplőket. Eredmény ez? Érdemes ezért hosszú estéken keresztül tanulni? Hiszen látjuk, érezzük a hiányosságokat. Mégis érdemes. Szórakoztatjuk a nehéz munkában kifáradtakat, s bővül a tudásuk azoknak, ktkre estéinket áldoztuk. Élményeket, emlékeket gyűjtöttünk, összekovácsolödtunk. Nem feltétlenül szükséges, hogy a kultúrcsoportok részt vegyenek a járási alkotóversenyeken, avagy pénzszerzési céloktól vezetve látogassák a környező falvakat. Erre csak azok a csoportok vállalkozzanak, ahol tdősebb, gyakorllottabb szereplőkkel rendelkeznek. Igaz, ezekkel a legtöbb helyen baj van. Mtre átestek a kezdett nehézségeken (családalapítás vagy egyéb okok) otthagyják az együttest. Minden kezdődhet elölről és megállni mégsem szabadi Jő müsorkönyvekre van szükségünk! Ezek nagyban megkönnyítenék a falust kultúrfelelősök s a kezdő szereplők munkáját. Lukács István
