A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
A szumgaítl szintetikus kaucsukgyér az Azerbejdzsán SZSZK egyik nehézregyipari vállalata. Építésében a szovjet népek egész összetartó nagy családja segített: oroszok, ukránok, azerbajdzsánok, örmények, akik közül sokan le Is telepedtek s most a vállalatnál dolgoznak. Vegyipari óriás Szumgalt — kisváros a kaszpi-tenger Apseron-f élszigetének északi partján. Kopár, vlztelen, hofnokos síkság. Itt épült fel a Szovjetunió egyik legnagyobb szintetikus kaucsnkgyára. Gyors ütemben fejlődik a Szovjetunió vegyipara: a legutóbbi öt évben 35 vegyipari vóllalat és több mint 250 nagy vegyészeti gyár kezdte meg a termelést. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának 19B3. decemberi plénuma kijelölte a vegyipar fejlesztésének további nagyszerű távlatait: 1970-ig mintegy 200 új vállalat épül, több mint 500 meglevő üzemet pedig korszerűsítenek. Ezzel a vegyipari termelés általános valumene három—három és félszeresére bővül. A vegyipar ilyen nagyarányú fejlesztése a szovjetországban azért szükséges, hegy gyors ütemben fejlődjék a többi iparág és a mezőgazdaság. A szovjet vegyipar nagyméretű fejlesztése — az SZKP új programja, a szovjet kommunista társadalom építési programja teljesítésének a feltétele. „Kommunizmus — szovjet hatalom plusz az egész ország villamosítása, plusz a népgazdaság kemizálása“ — ez az új jelszó. A vegyipar növekedése lehetővé teszi több termék gyártását, ami ösztönzően hat a munkabérek emelkedésére és a kiskereskedelmi árak csökkenésére. A termelés növekedése hozzájárul a nemzeti jövedelem gyarapodásához, a társadalmi fogyasztási alapok (ingyenes oktatás, orvosi ellátás, állami gondoskodás az öregekről stb.) bővüléséhez. Mindez elősegíti a népjólét növekedését. A szovjet dolgozók lelkesen munkálkodnak az SZkP Központi Bizottságának tavaly decemberi plénumán megjelölt program megvalósításán. Az egész ország egy nagy vegyipari építkezés. Az új létesítmények mellett korszerűsítik és bővítik a meglevő vállalatokat. Ebből a nagy alkotó munkából a Szovjet- Azerbejdzsánban létesült szumgaiti szintetikus kaucsukgyár dolgozói is kiveszik a részüket. Gyarapodik az üzemem — büszkélkedik Tyelman Kulljev géplakatos. Mi az oka a választási pattnak Angliában? Az október 15-1 angol választáson a munkáspárt nyert — de nem győzött, hiszen mindössze négy fős többségre tudott szert tenni az alsóházban. Komoly, mély okai vannak ennek a csaknem döntetlen eredménynek. A mélyebb okok sorából mindenekelőtt a gazdasági elemeket kell kiemelni. A konzervatívok mindent elkövettek, hogy felmelegltsék Macmillan emlékezetes választási jelszavát: ,,You never had it so good!“ — „Még sohasem volt ilyen jó dolgotok!“ Az angol választók tömegei hallgatták ezt a jelszót, de figyeltek az éles munkáspárti kritikára is. Természetesen tudták, hogy abszolút értelemben az utóbbi évek konjunktúrája következtében életszínvonaluk jelentősen emelkedett. De — mint a választási egyensúly tanúsítja — azt is megértették, hogy ez bármely kormány alatt bekövetkezett volna, s a konzervatívok gazdaságpolitikája nem gyorsította, hanem lassította az emelkedés ütemét. A választók tndták, hogy a nyugat-európai konjunktúrában részesülő minden ország gyorsabban növelte nemzeti termelését, jövedelmét és életszínvonaléi' mint Nagy-Britannia, amely a konzervatív korfenányzás 13 esztendeje alatt évenként mindössze 2,5 százalékos évi termelésnövekedésre volt képes. A gazdasági stagnálás légkörét a konzervatívok az objektív gazdasági jólét közepette sem voltak képesek eloszlatni. Ez rendkívül fogékonnyá tette a választók tömegeit a munkáspárt és személyesen Wilson Ígéretei lránt, amelyek éppen egy gazdasági szempontból modernizált Anglia képét vetítették eléjük. Olyan Angliáét, amely az automatizálás és a kibernetika korszakának követelményeihez emelkedik. Hozzátehetjük: a munkáspárt óvakodott attól, hogy 18 választási programjában radikálisan levunta ennek a műszaki és technikai forradalomnak társadalmi következtetéseit. Ez legalábbis rövid lejáratra nem bizonyult haszontalan taktikának. Eléggé széles ingadozó középosztálybeli rétegek szavazatait szerezte meg a Labour számára és még a gazdasági konzervativizmus fellegvára, az Econajmist számára is lehetővé tette, hogy olvasóinak a munkáspártot ajánlja — ami körülbelül annyi, mintha egy püspök a szószéken a bún mellett prédikál ... De a toryellenes munkáspárti agitáció élét határozottan tompította a korábbi két angol munkáspárti kormány emléke, amely még mindig a dekonjunktúrával és a gazdasági szükségintézkedésekkel kapcsolódik össze az angol átlagválasztő emlékezetében. A döntő gazdasági tényezők mellett a választási majdnem-pattnak voltak külpolitikai összetevői is, bár nem lehet azt mondani, hogy az alapkérdésekben radikálisan más külpolitikai vonalat ígért volna Wilson kormányzása, mint a konzervativoké. Így is eléggé éles kontrasztot jelentett a választópolgárok számára, hogy a munkáspárt fenntartotta árnyalt ellenzését az Európai Közös Piaccal szemben és nyíltan kimondotta, hogy a konzervatívok „önálló atomütőereje“ hataldmpolitlkailag nem reális. Különös jelentősége volt annak is, hogy a munkáspárt tagadóan foglalt állást a sokoldalú atomütőerő jelenlegi terveivel kapcsolatban és Wilson a tömegek politikai érzelmeire is apellálhatott, amikor a választás finisében kijelentette: egy Labour-kormány nem enged „német ujjat az atomfegyver ravaszára“. Mégis: a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok között nem volt oly világos különbség, hogy a két párt egyike döntően nagy többséget szerezhetett volna a maga véleménye hangoztatásával. Vasúti A vasutat a 19. század ajándékozta az emberiségnek. A múlt század elején Indult el az első gőzös az angliai Stockton és Darlington Között. 1825 szeptember 27-e a világ művelődéstörténetének fontos időpontja, mely a vasút atyjának, Stephenson Györgynek nevétől elválaszthatatlan. Azóta a vasút a civilizációnak csalhatatlan útja földtekénkén, melyen az emberi elme és az emberi munkáskéz tör előre pusztaságok, hegyvidékek, őserdők, prérik, sivatagok, vadonok s más lakott és lakatlan vidékek meghódítására. 1825 óta rakták le nemcsak Európának sínhálózatát, hanem az egész világét. Ezen a sínpályán lett a „wild West“, a Vadnyugat a washingtoni kulturális integráns része s ugyancsak ezen sugárzott széjjel a Kelet és Távolkelet új kultúr fókuszának, Moszkvának, hatósugara egészen Vladivosztokig. Nyilvánvaló, hogy Stephenson, a gőzmozdony felfedezője szabta meg a vasút legjellegzetesebb alakját. A vasút ma már elvesztette eredeti jelentését, s ma már a vonal a vasút. Nem vonaton, hanem vasúton teszünk meg bizonyos távolságokat. De újabban egyre szélesebb körben vész ki a füst a gőzösök kéményéből s a gőzmozdonyok helyét villany, vagy nyersolaj meghajtású, gyarosjárátú vonatok foglalják el. S a vasútnak ebben az újabb fejlődésében kezdjük
