A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
a it ban A szumgaltl szintetikus kaucsukgyár automatizált korszerű vegyipari vállalat. Ötletes műszerek figyelik a berendezések működését. Anatoli] Antonov, a gyár műszerkezelűje filmkameráját készíti elő. A gyártél díjtalan beutalét kapott egy szanatóriumba, itt fogja tölteni szabadságát. A gyár csak az idén 750 ingyenes állami beutalét kapott. munkások megérteni a vasút eredeti jelentőségét, mely Stephensonnál jóval idősebb. A vasút első őse a fapálya volt. Ilyen gerendákon mozgó bányajárómüveket, úgynevezett „kutyákat" Németországban és Tirolban már a 16. század első felében alkalmaztak. Innen került át ez a szállítást mód Angliába Erzsébet karában, a fa-nyompálya. És Reynold üzemében 1767-ben hosszgerendákra erősítve alkalmazták az első vasnyompályát. Hosszú fejlődés vezet a szögvas és gomba-keresztmetszetű sínen át a mai hengerelt, talpfára erősített, szélestalpú sínekig. A lényeg azonban négyszáz éve ugyanaz: síneken mozgatni a járművet. Legyen bármilyen is a hajtóerő, legyen az utasok fülkéje párnázott vagy fapados, a sín marad a vonat hordozója, mely a járómü kereke és a pálya közti súrlódást csökkenti. Ezért nem tudja a vasutat kiszorítani sem a tükörsiAia betónút, sem a rajta száguldó gépkocsi. A 19. század ajándéka a 20. században is érték, melyhez a 20. század lényeges újítást hozzáadni nem is tudott. A sín másfélszázada sín és karbantartója, a pályamunkás, ép ezért a civilizáció munkása is. ö rajtuk múlik az egyre nagyobb sebességgel száguldó vonatok biztonsága, a forgalom zavartalansága. Fontos itt minden vég sín, minden talpfa és vasbetonalf, fontos minden tartó csavar és szög, mely a sínt vasúttá teszi. És fontos a vasúti munkás kezében az óriás csavarfogó, a csákány, a lapát és új sínek rakásánál az emelődaru s a többi gépesített segédeszköz. Miért mondom el mindezt? Mert legutóbb, a nagy őszi esőzés idején hat kékzubbonyos, nehézcsizmás férfi szállt fel a kocsiba. S nekem láttukra a fentiek jutottak eszembe. Egész úton paskolta az eső kocsink ablakát, mely teljesen megvakult. Belülről pára változtatta tejüveggé s kívülről a sötétség tapadt reá. Olyan helyen álltunk meg, ahol csak egy percig vesztegel a személyvonat és hiába meresztjük kifelé a szemünket, úgy álltunk meg, hogy az állomásépületből egyetlen fényecske sem mosolyog be ránk. De hát nem is fontos, az állomás neve. Ez a hat ember a fontos, akiket ez az esős s közben ugyancsak dolgos nap még amúgyabban vett elő, mint az ablaküveget. Sapkájuk, kabátjuk súlyos a belészívódott víztől. Járásuk, tartásuk fáradt. Erejük odalenn maradt a szilárddá rögzített csavaroknál, a mértani rendbe lapátolt kavicsnál, melyben a sínpár nappal úgy csillog, mint az ékszer selyemvonatú tokjában. Márts indul a vonatunk. Egyenletesen gyorsuló a mozgása, ök nyomban leereszkednek körülöttem az ülésekre. Beszédes kedvük, élcelkedésük is odalenn maradt a pályatesten, Cigarettára sem gyújtanak csak ülnek. Hallgatnak ... Sőt, ahogy jobban odafigyelek, úgy tetszik nekem, hogy hallgatóznak. Alattunk a kerekek a haladás megszokott ütemével zakatolnak. Én semmi különöset nem hallok benne. De ők talán igen. Talán ép most szaladjuk át néhány pillanat leforgása alatt a távot, melyen egész napon át dolgoztak. S most talán ezt állapítják meg elégtétellel, hogy én semmit sem hallok, mert ők sem hallanak semmi rendelleneset. Szabályosan zakatol a vonat. Jó munkát végeztek hát a szakadó esőben. Néhány megálló után ismét távoznak. Együtt jöttek, együtt mennek. Szó nélkül érkeztek, szó nélkül távoznak, mint akik egy nagy színjátékban fontos néma-szerepet alakítanak. Szerettem volna megszorítani a kezüket. Szerettem volna megköszönni fáradságos munkájuk árán élvezett biztonságos utazásunkat. Nem feszül rajtuk az állomásfőnök díszes egyenruhája, nem virít fejükön a forgalmista piros sipkája sem. Vasutasnapokon nem állanak az első sorokban. Oldalukon sem lóg a kalauz bőrtáskája. Még vasutas egyenruha sincsen rajtuk, akár a mozdonyvezetőn és fűtőn. Mégis a legfontosabb dolog ttt az övék. Hiszen az ő munkaterük a sín, a vasút! MOHR GEDEON 19
