A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-08 / 45. szám

Röviden az alkotó tevékenységről Ai embereket mór régóta mi dekli, hogy miként születnek a nagy művek. A kész alkotás megértése távolról som Olyan probléma, mint az alkotás titkának megfejtése. Sokak az „alkotás“ szó hal­latára egy ktiltfit képzelnek maguk elé, akit megszáü az ihlet és tollával szinte Önkívületben szántani kezdi a papírt. Egyesek a költemény megszületését ter­mészetfeletti erőknek tulajdonit ják. Mindez természetesen helytelen felfogás. Az alkotómunka legkülönösebb mozza­nata kétségkívül az alapötlet megszületé­se. Az alkotónak idáig hosszadalmas és féradsfigos utat kell megtennie, azután pedig következik az Ötlet kimunkálása s a kész alkotás megformálása. Kosztolányi ötletét az „Arany sárkány“ megírásához a tízéves érettségi találko­zó adta. Rflntgen hosszabb Ideig kísér­letezett sötét labératériumában a katőd­­sugarakkal, míg egyszer csodálkozva tapasztalta, hogy azok áthaladnak kézfe­je lágy részein, mig a csontok körvona­lai jól láthatók. Ez a tapasztalás vezet­te világhírű felfedezéséhez. Hasonló jelenségekkel több ember ta­lálkozik, a jelenségek mégsem lelkesítik alkotásra, mert nem minden ember ta­lálja mag ezekben a csodálkozásra kész­tetőt, az eigondolkodtatét. Az alkotó em­ber mindig eiémul, eltűnődik a látszó­lag jelentéktelen mindennapi dolgok látlan, s Így eszmél rá egyes kérdések megoldatlanságéra. A fentebb említet pél­dákból kitűnik, hogy az alkotó embere­ket közös tulajdonsága a „csodálkozás“. Helyes ez a megállapítási, hogy a csodál­kozás minden alkotás kezdete. Az alapötlet megszületése után kö­vetkezik a lappangás szakasza, ekkor az alkotót erősen foglalkoztatja, úgy­szólván megszállva tartja a tárgy, de egyelőre még eredménytelenöl. A hosz­­szabb-rövidebb ideig tartó lappangést as alkotás szakasza követi, amikor az alap­ötlet — a tudományos probléma, zenei motívum, vagy verssor — megoldást nyer. Az alkotó az lblatettság állapotá­ba kerül. Bár igaz, az ihlet perceiben vagy óráiban az alkotó a nagyfokú össz­pontosítás ás lelkesítés következtében megfeledkezik a külvilágról, mégis sú­lyos tévedés lenne az Ihletet összetévesz­teni a révülettel. Az alkotás szakaszét a kivitelezés sza­kasza váltja fel, amely nagyfokú önbl-' rálatot és őrlési türelmet, kitartást kö­vetel. Az alkotó a mér késznek látszó művet, javításokkal, számításokkal, csi­szolásokkal tökéletesíti. Hogy miben rejlik az alkotómunka, a kész mű vagy találmány értéke? Nyil­vánvaló, hogy társadalmi felhasználható­ságában és a haladást elősegítő voltá­ban. Szükséges, hogy az alkotó részlete­sen megismerkedjen a valóság sokrétű­ségével, élményeket és tapasztalatokat szerezzen, mert semmiféle alkotás nem lehetséges a valóság sokrétű, mély isme­rete és átélése nélkül. BÁNOVSZKY MIKLÚS A Csemadok krasznahorkat tánccsoportja próbára gyűlt össze Levelezőink írják Asszony a talpán A lévai járásban Hálna községben szépen virágzik a Csemadok kulturális élete, de ez nőm is csoda, mert a kétszázhatvan személyt számléié tagságnak lelkes vezetői vannak. Külön említést érdemel Saiga Vllmosné, aki ötvennyolc éves kora ellenére fiatalos len­dülettel fáradozik a kultúra fejlesztésében, tagságot szervez, a falvakat tárja, hogy a be­tanult szfndarabuk előadására helyet biztosít­son. Megkérdeztem, ml Indítja erre a szorgalmas munkára? — Igazán, szívből szeretem a kul­túrát, — felelte mosolyogva. — Míg ‘iskolás­koromban megszerettem, szívesen szavaltam ás mivel gyermekeim nincsenek, ebben lelem minden örömem. A színdarabokban is örömmel vállalom az idős nő szerepét. Tavaly Egri Viktor „Mikor a hfirs virágzik“ c. darabjában szerepeltem. Kilenc községben adtuk elő a nyáron. Érdeklődtem, mivel akarják a közönséget az idén szórakoztatni. Megtudtam, hogy Lovi­­csek Béla, „Csillagszem!! asszonyát“ szeret­nék betanulni, de seholsem tudják beszerezni a szövegkönyvet. — Elhatároztam, hagy be­szélek az Íróval és megkérem, bocsássa ren­­délkezésünkre — mondja Salgáné. Megkérdez­tem, még milyen funkciót tölt be a Csema­­dokban. — 1951-óta pénztárnok vagyok és sok­szor a sportegyesületnél is tevékenykedem, segítek ahol lehet — feleli. Szobája falán oklevél függ, melyen a kii­nai HNB az ott végzett klvfilé munkájáért dicséretben és elismerésben részesíti, alatta a dátum 1964. Fz is bizonyltja, hogy Saiga Vllmosné egy a sok közül, aki asszony a tal­pán. Azt a régi közmondást juttatja eszembe: Minden szónál szebben beszál a tett. Kúcs Gyula A még eredményesebb munka érdekében A kelet-szlovákiai kerületi, valajmint a kas­sal járási vezetőség kétnapos iskolázásra hív­ta össze a Csemadok helyi szervezeteinek ve­zetőit, hogy kulturális munkájukban — külö­nösen ami a színjátszást illeti — segítségét nyújtsa. A kassai járásban lévő valamennyi csoport képviseltette magát a Szepsiben megtartott kétnapos szemináriumon. Az iskolázás fö cél­lá irányelveket adni az irodalmi színpadok megszervezéséhez és fellendíteni a színjátszó csoportok munkakedvét. Az egyik előadó Tamás Gallért tanár volt, aki az irodalmi színpadok megszervezésének, valamint Irodalmi délutánok és könyvlták rendezéseinek módjáról beszélt. A színjátszó csoportok munkájáról a járási vezetőség egyik tagja tartott értékes beszámolót, majd taná­csokat adott a színdarabok és a szereplők helyes kiválasztásához. Az Iskolázás gyümöl­csöző voltáról a második napon megindult élénk vita Is tanúskodik. Ami az Iskolázás megrendezését illeti, a szervezúk igazán dicséretet érdemelnek. Az ötven jelenlévő kellemesen érezte magát. Dr. Mede István elvtárs, a kerületi vezetőség tagja, az iskolázás vezetője megélegedésát felezte ki és közötte a jelenlévőkkel, hogy Szepsiben, Tornán, Színén és Kassán a ve­zetőségi tagok ágy határoztak, hogy azonnal megalakítják az állandó Irodalmi színpadot. Lobéi Zoltán Epizód a vonaton Munkabeosztásomnál fogva nap mint nap utazom. A kővetkező eset Is a vonaton tör­tént. Az Ipolysági vonalon három jól öltözött fiatalember szállt be fülkébe. ]6 hangulatban voltak és élénken beszélgettek. így tudtam meg, hagy diákok. A futballrél folyt a szú meg. erről, hogy lgazgatújnk nem engedte őket játszani. Feltételezem, hogy ezt büntetésből tette, és ezért a „marha“ jelzővel Illették. Beszéletésükre mér több utas is odafigyelt és én attél tartattam, hogy tovább fogják szórni a hasonló jelzőket, ezért jegyzetfüze­temből kitéptem egy lapot és Írásban kértem őket, hogy a nyilvánosság előtt sose beszél­jenek ilyen hangon, főleg ne tanítójukról. Az eredmény az lett, hogy hangulatuk elromlott és vasvilla tekintetükkel- majd főlnyfirsaltak. Aztán a három közül az egyik felólt és nyegle mozdulattal tenyerébe téve a kis cé­dulát kifújta az ablakon: számit az nekünk! Száraz Mária 17

Next

/
Thumbnails
Contents