A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-11-08 / 45. szám

Dobossy László könyve Remain

Dobossy László Romain Rolland az ember és az író c. monográfiájában igényes feladatja vállalkozott. A neves irodalomtörténész számos tanulmányban méltatta már eddig is Rolland írói nagyságát. Most megjelent Rolland-portréja azonban nemcsak az eddig ismert legteljesebb magyar Rolland-tanulmány, hanem egyedülálló is a maga nemében: az első nyelvünkön megjelenő irodalomtörténeti kutatásainak, vizsgálódásainak főterülete a francia és a cseh irodalom. Legismertebb művei a nálunk is nagy sikert aratott Hasek-monográfia és A francia irodalom története. jelentős alkotása A cseh irodalomtörténet korszakolása, valamint Komensky A világ útvesztője c. könyvének magyar tolmácsolása, továbbá számos tanulmánya az összehasonlító irodalomtörténet és a cseh—magyar irodalmi kapcsolatok tárgyköréből. Dobossy irodalomtörténeti kutatásainak módszere dialektikus, látásmódja tudományos, nyelvezete, stílusa —a szaktudomány terminológiai, kifejezésben sajátosságai ellenére is — egyéni hangvételű szinte regényszerűen olvasmányos. Ezek az írói-alkotói erények rangos helyet biztosítanak szerzőjüknek a magyar irodalomnépszerűsítők és kutatók táborában. Dobossy egyéb műveiben is követendő példát mutat abban, hogyan kell elemeznie az irodalomtörténésznek a vizsgálódás tárgyává tett alkotót, a művet és a kort. Felfogása szerint a marxizmus látszik legalkalmasabbnak a fejlődési folyamat felmérésére, az irodalom szerves beillesztésére a közösségi élet egyéb megnyilvánulásai közé, az esztétikai, a pszichológiai és szociológiai szempontok összhangba hozására, más szóval arra, hogy egységes és teljes rendszerezés irányító elve legyen“ (Dobossy: A cseh irodalomtörténet korszakolása). Tanulmányában a szerző eleget is tesz a magaszabta törvénynek, így művének taglalása, a Rolland-életmű korszakolása, a mű szerkezeti felépítése híven tükrözi Rólland emberi és művészi fejlődésének egyes szakaszait. Találóak a fejezeteknek megfelelő tagolódás elé írt összefoglaló, ugyanakkor elhatároló (!)'címek is: ezek ugyanis pontosan kifejezik Rolland fejlődésének egyegy szakaszát. Szerzőnk új megvilágításban, számos vonatkozásban eredeti felfogásban tárgyalja Rolland életművét, mai jelentőségét. Értékelésünkben mindenekelőtt ezekkel az eredeti, megállapításokkal kívánunk foglalkozni.

A csehszlovákiai magyar kultúrtörténet szempontjából a tanulmány érdekes adatokat tartalmaz Rolland hazai magyar kapcsolatainak, levelezésének kimutatásával (Ilku Pál, Krammer Jenő, illés Béla, Czabán Samu, Simándy Pál, valamint a Sarins' mozgalommal való kapcsolatának feltárása).

Rolland-ról

Rolland-t igen sokan, egy az első világháború alatt írott röpiratának címe alapján, „dulakodás felettinek“, azaz semleges esztétának tartják, aki műveiben és emberi magatartásában is igyekezett elhatárolni magát a különféle nézetek (elvek és izmusok), osztályok között folyó társadalmi harctól. Dobossy helyesen mutat rá, hogy Rolland egyes „értői“ és „magyarázói“ tévesen általánosítják az fró életművéből önkényesen és összefüggés nélkül kiragadott idézeteket, mivel Rolland szavaival élve „nem- az a lényeges, amit az ember gondolt (hiszen a némileg is teljes életben mindent gondol az ember), hanem az, hogy honnan jön és hová irányul gondolatunk.“ Rolland — állapítja meg Dobossy — a kicsinyes tülekedés felett állt ugyan, de nem vonta ki magát az eszmék harcából, az igazság és a hazugság küzdelméből. Az erőszak alkalmazás létjogosultságának tagadásáról vallott felfogása sem egyértelmű elutasítás s ezt a Gandhi-ról írott könyv is kétségtelenné teszi. Felfogása szerint ugyanis az erőszak alkalmazás létjogosultságának tagadásáról vallott felfogása sem egyértelmű elutasítás s ezt a Gandhiról írott könyv is kétségtelenné teszi.

Felfogása szerint ugyanis az erőszaknak, mint a jóra kényszerítő eszköznek az alkalmazása a társadalom életében szükséges, ezért kívánatos (noha mint ember ő maga irtózik mindenfajta erőszaktól).

Kezdeti aggályait Rolland kétségtelenül fiatalkori — főleg moralista tárgyú — olvasmányai nyomán alakította ki, korának társadalma azonban meggyőzte őt arról, felfogása módosításra szorul.

Ezért válik a humanista eszményeken nevelkedő és eszményeket magasztosító író lázadó alkotóvá, aki az emberi teljesség szolgálatában lesz forradalmi művészszé. Dobossy ezt az írói és emberi fejlődést elemzi tanulmányában s állításainak hitelességét bizonyítandó a műveket hívja tanúságtételül: jói megválasztott idézetekkel, a művekre való utalásokkal, műfaji szerkezeti és stílusbeli meglátásokkal érvel. Ez a magabiztos, céltudatos vizsgálódási módszer azt bizonyítja, hogy a szerző azok közé a kevesek közé tartozik, akik elmondhatják, hogy tájékozottak Rolland hatalmas életművében (mintegy 600 alkotás fűződik Rolland nevéhez!), amely még egyre szaporodik a poszthumusz kiadványok jóvoltából. Éppen ezért Rolland alkotói egyéniségét sem lehet végérvényesen. értékelni, lezárni.

Dobossy László tanulmánykötetében következetesen kimutatja a rolland-i életműben a folyton visszatérő motívumot: a szenvedéselméletet és a barátság-motívumot. A rolland-i hősök természetrajza szerint — írja Dobossy — regényeinek alakjai nehéz megpróbáltatáson mennek át, hogy a nehézségeket leküzdve teljesértékű, független szellemiségű emberekké váljanak. Egy másik helyen így vall Rolland szenvedés-elméletéről: „A vereség vállalásának a'gondolata nem más, mint a történelem síkjára vetítése a regényeiben és életrajzaiban visszhangzó alaptételnek, mely szerint a szenvedés és megpróbáltatás leküzdése készíti elő a győzelmeket.“ Ezzel kapcsolatban a Jean Christophe-ból

14

idéz: „Nem azért élsz, hogy boldog légy. Azért oagy a világon, hogy betöltsea rendeltetésedet. Szenvedj. Tűrj, Menj a halálba, ha kell. De légy az, aminek lenned kell: — légy ember.“ A barátság-motívum ismétlődő megjelenését ugyancsak a művek elemzésével példázza. Hasonló alapossággal elemzi Rolland stílusának legsajátosabb vonását, a jelképek alkalmazását is, elsősorban természetesen a Jean Christophe-ban.

Dobossy, miként más Rolland-kutató is (pl. Benedek Marcell) kimutatja ugyan Rolland életművében Spinoza hatását, de érzésünk szerint nem igyekszik feltárni Rolland szellemiségének filozófiai gyökereit. Rolland életművében kimutatja ugyan a sokrétű érdeklődést a különféle eszmék és kultúrák iránt, sőt elfogadhatóan cáfolja is Rolland állítólagos csatlakozását bármiféle bölcseleti áramlathoz, de nem kutatja fel a gondolkodónak is nagy alkotó szellemi elődjeit.

Megítélésünk szerint ugyanis Rollandnak a szellemi internacionalizmusról vallott tétele j„csak emberiség van“ / egyfajta közeledést és azonulást, művészi síkon történő átlényegülést jelent a különféle kultúrákkal, a nagy szellemi áramlatokkal, így elképzelhetetlen, hogy Rolland, aki oly nagy megértést, türelmet tanúsított pl. á Kelet kultúrája iránt, kevésbé fogadta volna el a nyugati civilizáció legnagyobbjainak gondolati elemeit, filozófiai alapjait. Valószínűnek látszik tehát, hogy Rolland „érzelmi humanizmusa“ rousseaui életfelfogás terméke, szenvedélyes gyűlölete a hazugsággal szemben voltaire-i türelmetlenségből fakad, idealista-materializmusa a diderot-i felfogás öröké.

Éppen ezért helyesen állapítja meg a szerző, hogy Rolland életműve a különféle izmusok és eszmék általánosan elfogadható, humanista tételeinek propagálása, emberi és művészi hitvallás a népek kultúrájának közeledése, az emberiség egységének kinyilatkoztatása mellett. Ezért keresi Rolland mindenütt, még ellenségeinek érvelésében is, a rokon vonást, az elfogadható tételt. A közeledésnek ez a fajtája nem jelent megalkuvást, vagy behódolást, mivel abból a. felismerésből fakad, hogy az eredendően egységes emberiség ellentéteinek áthidalása csakis Így lehetséges. „Mindent ál kell ölelnünk s bátran és vígan belevetnünk szivünk forró kohójába, a tagadó és igenlő erőket egyaránt, az ellenségeseket és barátságosakat, az egész életércet.“ — írja Rolland s e motívum — magyarázza Dobossy — „az ellentétek nem új lényeggé alakítása, hanem egységbe vonása.“ Dobossy Az egyetemes humanizmús keresése c. fejezetben sokoldalúan elemzi a rolland-i életmű legsajátosabb megnyilatkozásait, eszmei alapjait és érveléseit kapcsolatba hozza Tolsztoj, Gorkij,' Lenin, Vivekandra, Ramakrisna, Tagore és Gandhi nézeteivel. Helyesen látja Dobossy, hogy korunk válságoktól terhes világában a világos egységéről vallott alaptétel bizonyítása napjaink legfontosabb emberei és művészi feladata.

Rolland műveiben egyre visszatérő motívumként küzd egymással eszme és erő, gondolat és tett, miként az emberben is az értelem és érzelem, ész és szenvedély. Rolland a nagy alkotó és a képzett történész felkészültségével vizsgálta ezt a társadalmi jelenséget, s mivel úgy látta, hogy a letűnt századokban a nyers erő és a vad szenvedély szabályozta, határoz-