A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-08 / 45. szám
LacKöNE ti SS IBOLYa 4t^p $ te^vatete& &&&£ötxy (14) És egyik sem nyújtotta a másik felé békítőleg a jobbját... Madách pedig napnap után töprengőbbé, komorabbá vált. Az a határtalan öröm, amellyel telitve hazajött lassan elpártolt tőle. Üresnek, céltalannak látta az életet. A Vízíkaszárnya cellájában megálmodott mű körvonalai is lassanként elmosódtak, eltűntek előle a lelkében zsongó verssorok, á vendégsereg látmára, Erzsi bangoskodása között szétfoszlott, a semmibe tűnt A lárma a kastélyban nem hogy megszűnt volna, de télre fordultával még nagyobb lett. S ha Madách felemelte tiltakozó szavát, mindjárt rázúdult a szemrehányások özöne: „Az édesanyád az, aki éket ver boldogságunk közé ... Ha ő nem ingerelne ellenem, te sem vennéd ezt a kis ártatlan szórakozást tőlem rossznéven .. .“ A nagyasszony összeszorított szájjal hallgatott. A menyét arra sem tartotta érdemesnek, hogy leereszkedjék hozzá és rendreutasítsa. S Erzsi tudta, hogy ha száz évig élne is Stregován, az anyósa akkor is csak az idegent látná benne, a közéjük tolakodott „pogány kálvinistát“ S féket nem ismerő természetében lángot vetett a gyűlölet. Sötét szeme villámokat lövellt, ha meg pillantotta az idős úrnő büszke alakját a park hullottlevelű csupasz fái alatt. . A nagyasszony hitbuzgó katolikus volt. Ezt Erzsi tudta jól. De azt is tudta, hogy Madáchék csak nem régiben katalizáltak, a dédapa még evangélikus zsolozsmákat írt s vagyonát Luther egyházának ajándékozta, amit Imre nagyapjának csak hoszszas pereskedéssel sikerült visszaszereznie Felöltöztette azért vasárnaponként fiacskáját ünneplő ruhába s beült vele az első sorba a Madáchék ősi templomában“. — ahogy nevezte az evangélikus Istenházát. — ..Nejsvetejsí Boze vsemohoucí“, — hallotta a hívők ajkáról az ájtatos éneket Lehajtotta a fejét, imádkozott. S végighallgatta a prédikációt is, pedig nem értett abból egy szót sem, hiszen az szlovákul volt tartva. Aladár az ujjaival játszott csendben a pad alatt, nem mert megmozdulni ssm, — templom kérdésében az anyja nem értette a tréfát S a szakadék a két asszony között így nőtt napró; napra. Már olyan mély, olyan áthidalhatatlan, hogy csak egy lépés kell — s egyikük belezuhan.,.. Madách azt remélte, hogy szívének ez a drága két asszonya a fizikai közelségben lelkileg is egymás mellé kerül A falu nyugalmas csendjében alkalmuk lesz majd megismerni egymást, S lám, ennek éppen az ellenkezője történt Anyja és felesége — alig pár lépésnyi távolságra egymástól — úgy éltek mint két különböző csillag lakója s közöttük a gyűlölködés emésztő lángja lobogott. Madách pedig elhatározta, hogy véget vet egyszer a mindenkorra a reggelig tartó vendégeskedéseknek s az idegeire menő hangosságnak Letiltotta a meghívásokat s az új ruhák rendelését Erzsi pedig éppen moot készíttetett egy bordó selyemruhát Mutschenbacher pesti szabászműhelyében a télvégi losonci teáira. S a ruha megjött — s ő nem bírt a ruha szépségének, suhogó selymének ellentállni. Titokban készült a bálra, sőt elüzent Tárcsára is Meskó Miklóshoz, hogy jöjjön értük s beszélje rá — ha akadékoskodna — az elmenetelre Emit. Madách azonban a bál reggelén a leghatározottabban kijelentette, hogy azon pedig résztvennl nem fognak: — Felesleges, hogy erről vitázzunk. Sem testem, sem lelkem nem kívánja a táncot, maradjunk itthon a gyerekekkel, hiszen az utóbbi időben többet vannak a dadával, mint veled. A ruhát — ha már itt van —: megtarthatod, de a bálról tégy le. Oda elmenni nem fogunk. — Ha nem jössz velem, úgy egyedül megyek. Vagy valaki mással... De én ma este Losoncon leszek! — A bálon sem te, sem: én résztvenni nem foguhk. Ebben a dologban ez az utolsó szavam. Nem vagyok már gyermek, meg kell, hogy értsél. Megtiltom, hogy bemenj a losonci bálra! Sarkonfordult s kiment a szobából. Erzsi szemét elöntőitek a könnyek. De így, fátyolos szemmel is jól látta az ablakon keresztül, hogy férje gyors léptekkel a havas udvaron át az istállónak tartott, lovat nyergeltetett s lóhátra pattanva, már el is tűnt a major irányában. Ügy látszik, egyelőre nem is fog visszatérni S szívét most megszállta a bánat. Miért nem akar Emi eljönni a bálba? Mért rontja el a kedvét, amikor tudja, hogy lánykora óta még bálon nem volt? Élőbb a szabadságharc gyászos esztendeje szakadt rájuk, aztán a két szülés .. . Szoptatás ... Majd Emi fogsága. Mikor volt ő bálban? Mint asszony, még soha. S most. amikor a kicsinyeitől mehetne, mikor a tündérszép ruha ott várja az ágyra terítve a másik szobában, akkor minden indok nélkül megtagadja ezt a kis vé-sagt Miért? „Nem szeretne már? — hasított szívébe a kétség. — Vagy újra anyósom keze lenne a dologban? igen! . . Nem lehet másképen. megint Öméltósága akarja megrontani az örömömet.“ S mintha démonok szállták volna meg s űzték volna a végzet kariába. gyorsan csomagolni kezdett . . Öltözködött . . . Rendelkezett .. S félóra múlva már négy ló vonta csilingelő szánkóiét a frissen esett hóban ... Rárós határában szembekanyarodott velük Meskó Miklós szánja. Értük indult s most meglepetten ugrott le a süppedő hóba. — És hol maradt Emi? Csak nem orvosért megy a tekintetes asszony ilyen komoly arccal? Beteg van a háznál? Nem jönnek a báiba? — Dehogy is van beteg... Az történt, hogy Emi a külső majorba men* valami sürgős dolga akadt . . . Csak este jön utánam . . . Addig maga lesz az én oltalmazóm .. Elfogad? — kérdezte megejtő mosollyal s megcsillant a szeme. — Hogy el-e? . . . Boldog vagyok, ha a parancsát leshetem — Férfiszíve nagvot cl íbbant a cobolyprémmel bélelt útibunda alatt. — Hát akkor üljön át hozzám, — invitálta Erzsi s maga mellett helyet csinált számára a szánban. Aztán intett a kocsisnak s a négy ló prüszkölve vágott neki a porhótól csillogó, szűzi fehér útnak. 31. A vendéglő udvarán ácsorgó kocsisoktól indult ki a hír, hogy Madách Imréné tekintetes asszony Meskó Miklós tekintetes úrral érkezett a bálra. Madách tekintetes úr Sztregován maradt. S mire Erzsi bérelt szobájában magára vette a bordőszínű ruhát — a bálterem már öróla suttogott .. . A cigányok divatos, Bécsből átplántált keringőt játszottak, mikor Meskó karján megjelent a délinövényekkel díszített, fényben úszó bálterem küszöbén. — Szabad? — hajolt meg előtte a gavallér s karjával Erzsi derekához nyúlt. — Várjon!... koppantott nevetve legyezőjével Meskó ujjaira. — Várjunk még a tánccal ... Előbb szét szeretnék nézni. A zene ebben a percben elhallgatott s a táncoló párok széjjelrebbentek. A lányok a fal mellett ülő édesanyjukhoz siettek, a férfinép a szomszéd szobába vonult, hogy borral hűtsék le táncközben felhevült testük forróságát. Meskó a iobb karját nyújtotta Erzsinek. — Hová parancsolja? A terem bal oldalán egy pálma alatt piros plüssel bevont támlásszékeken a főispánné ült La Motte grófékkal. odébb Szent Iványiné Gyürky Ábrahámmal... Közöttük kellene lenni Klára néniéknek is, de Erzsi hiába kereste szemével nem látta sehol sem a keresztanyja szép, mosolygós arcát... Gyürkyné mellől, mintha Kubinyiné intett volna a kezével feléje, megindult hát Meskóval mosolyogva hozzá. — jó estét édesem, — üdvözölte Erzsi. — Hol van Klára néném? Nem pillantom sehol a teremben. — Nem láttam még én sem — mondta Kubinyiné s elfelejtette Erzsi felé nyújtani a kezét és már fel is állott. — Bocsáss meg, de Gérczyné vár rám. — S otthagyta a csodálkozó Érzsit s a most érkező vendégek felé sietett. Erzsi zavarában leült a megürült helyre. S bár fázott, legyezőjével elkezdte legyezni az arcát. Mi lelte Kubinyinét? Mért kelt fel mellőle, hiszen eddig nagyon jóban voltak. Valamiért haragszik reája? De nem emlékezett vissza, hogy valaha megbántotta volna .. Most a mellette ülő idősebb hölgy hűvösen feléje biccentett és messzebb ült tőle Friedeczkyné mellé s elkezdett valamit suttogva tárgyalni. Erzsi szemében összefutott a könny. Szívébe valami eddig nem érzett félelem költözött. az arca kipirult s elhomályosult előtte a csillár égő gyertyáinak lángja. S ahogy ott ül! hol bíborrá, hol sápadttá válva, gyönyörűen omló selyemruháiában úgy nézett ki. mint egy csodálatosan szép bíborvörös rózsa. Meskő pedig Erzsi zavarából nem vett észre' semmit. Csak ült boldogan a szépasszony mellett s éhes szeme hol az Erzsi apró. kis lábára, hol a ruhaderékból elővillanó váll fehérségére tévedt. S mikor dal csendült fel a cigányok szerszámján, boldogan állott fel és táncra röDítette a legszebb táncosnőt Meskő jó táncos volt, talán a legjobb az egész megyében s Erzsi csak úgy repült a karján A tánc. a ritmus felélénkítette s újra mosoly szállt az ajkára. Táncolt s már elfelejtette a te rém lie lépés első rossz perceit Mikor azonban szünet közben frissítőért a szomszéd szobába lépett, az ott ülő Gérczvné elfordította a fejét, nem fogadta Erzsi nyájas köszöntését... Véletlen lenne ez? Vagv összebeszéltek volna ellene? Hirtelen magára hagyta a poharába bort «■ 12
