A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-01 / 44. szám
ben Erzsi iesz az úrnő, — a nagyasszony kész visszahúzódni a nedvesfalú, repedéses, régi épületbe, ahová pedig ritkán jut napsugár s dohosak a szobák . .. Erzsi azonban csak sírt és ingatta a fejét. t S Madách, amint ott állt mellette s nézte a meg-megrázkódó, a sírásban már ki fáradt asszonyi testet, egyszerre — úgy érezte — hogy valami feloldódott benne. Az a hidegség, mely Hanzéiyi említésekor keletkezett benne eltűnt, a semmibe oszlott s nem maradt meg szívében más, csak az a sugárzó szeretet, mellyel a fogsága alatt gondolatban mindig körülvette Erzsit. Letérdelt mellé a földre. Keze simogatni kezdte a barna haj kibomlott fürtjeit, arcát Erzsi vállához szorította s beszívta magába a síró asszonyból kiáradó, agyát, a szerelem ködével befelhőző verbénaillatot. Szívta, szívta a verbénaszagot, míg egyszer csak azon vették észre magukat mindketten, hogy akaratlanul is egymás száját keresve szorosan, nagyon szorosan átölelve tartják egymást, úgy, mint valamikor a csesztvei boldogság első napjaiban, mikor bíborba borította az újdonsült férj csókja Erzsi arcán a boldogság fakasztotta rózsákat. levetette magát a dáridózások sorozatába. Madáchnak pedig ketffte ellen volt ez a hangos, sok pénzt felemésztő élet. Eleinte ugyan örült, hogy Erzsi jól érzi magát Sztregoyán, de később a vendégsereg, idegessé, ingerlékennyé tette. — Erzsi szívem, összébb kell húzni magunkat... Túlsókat költünk, pedig tudod jól, hogy igen silány volt az idei termés. — Űh, Emi, mondj már valami újat... Mindig csak a pénzszűkéről beszélsz ... Nincs pénz ... Nincs pénz ... Folyton csak ezt hallom. — Mert így is van ... Nélia semmi készpénz nincs a háznál. A birtokot pedig megterhelni nem fogom. Azt én adósságmentesen szeretném a gyermekeimre hagyni. — Mért akarod elhitetni velem, hogy S olyan szerelemmel váltak el egymástól, mint amilyennek képzelték gondolatban a viszontlátás pillanatait. S ezzel a régi boldogsággal a szíve körül lépte át Madách augusztus másodikén, egy évi távoliét után, csesztvei házuk küszöbét s ezzel a tiszta szerelemmel ölelte át Erzsi is a rabságból, visszatért, sokat szenvedett férjét... 30. Az alsósztregovai élét kellemesebb volt, mint azt Erzsi oda költözésük előtt elképzelte. Már maga az új kéttornyú kastély termeknek beillő szobáival, drága bútorzatával is módfelett liízelgett hiúságának, s ha esténkint felgyújtotta az aranyozott csillárokat s leosont a kertbe, hogy kívülről gyönyörködjék a kivilágított ablaksorban, szívét elfogta a büszkeség. Szirotyák Dezső rajza „Ez most mind az enyém, — suttogta öntelten. — Sztregova úrnője én vagyok!“ Az új, előkelő, környezethez azonban újabb, szebb ruhák kellettek, a ruhák mutogatásához meg társaság. S Erzsi gondoskodott róla, hogy új lakhelyén a napok ne legyenek unalmasak: egymást érték a vacsorák, vadászatok s a kis falu eddig békés csendjét hintók robogása s agarászatra induló vadásztársaság éles kürtszava verte. fel. Az új úrnővel Sztregován új élet kezdődött ... S Erzsi alig bírt betelni a szórakozás nyújtotta örömökkel. Szinte hetek alatt akarta kipótolni az elmúlt év keserveit: habzsolni kezdte az életet. Hiába figyelmeztette szelíd, anyai dorgálással Klára nénje, hogy mérsékelje a költséges vendégeskedést és ruharendeléseit, keresztlányát mintha megszállták volna a léhaságra ingerlő szellemek, még jobban bepénzszűkében vagyunk? Hatezer hold — három kastély és ne lenne pénzünk? — Vagyon és jövedelem: két külön fogalom. A földet nem változtathatom arannyá, sem a kastélyok falát. — A föld annyit ad, amennyit kérsz tőle... Használd ki jobban! — Tévedsz, Erzsi! A földet nem lehet bosszúlatlan kihasználni, s úgy tekinteni, mint egy kiapadhatatlan pénzforrást. Szeretni kell a földet, ápolni, törődni kell vele, különben kisiklik a kezünk közül s odapártol, ahol jobban szeretik, ahol többet törődnek vele. — Nem eleget bajlódsz te is? Reggeltől estig a ma jorban jársz. Az erdőkben ... A tarlón . Néha azt hiszem, hogy titkokat súg füledbe a mező, azért bolyongsz annyit a határban. — Igazad van. A földnek titka van. Sajnos, én még nem tudtam ennek a titoknak a nyomára jönni. Pedig, de nagy szükség lenne rá, itt Magyarországon, hogy, hozzáértőbben tudjunk a rögökkel bánni!... Ha majd a tudomány fejlődésével megtudjuk fejteni összes rejtélyeit, akkor boldogabb korszak következik a honra ... Ügy gondolom, megváltozik a földimegoszlás mai formája is, á föld azé lesz, aki szereti, aki bánni tud vele... Most azonban arra kérlek, hogy csökkentsd a kiadásaidat. Szüntesd be az örökös jövésmenést, a vendégeskedést. — Úgy látszik, édesmama az, aki nem szívleli a vendégeinket. Tudom, az bántja, hogy a környékbeliek szeretnek, hogy szívesen időznek nálam... Sejtettem én ezt már Csesztván, hogy ha a közelünkben lesz, ellenem fog ingerelni. — Tévedsz! Anyám sokkal fennköltebb gondolkozású, mintsem törődjék a mi benső dolgainkkal. Különben is önálló vagyok, azt teszem, amit jónak látok. De ez az örökös dáridózás túllépi a jövedelem határát. Ezt be fogjuk szüntetni. Madách hangja szigorú és határozott volt s Erzsi megszeppent. Két hétig be is tartotta a férje parancsát, a harmadikon azonban már falkavadászatot rendezett a falu határában, sőt maga is lóra ülve lovagolt új lovaglóruhájában, a házukban mind sűrűbben megforduló gavallérja, a daliás Meskó Miklós erdőtarcsai földbirtokos oldalán ... Madách azonban tüntetőleg távolmaradt erről a vadászatról s Erzsi ezen az estén búcsúcsók nélkül, sírva borult a párnájára, engesztelő suttogásaira a férje még csak nem is felelt... „Az anyósom az, a.ki ellenem haragítja“, — gondolta s szívében felébredt az önfejű dac s a lappangó gyűlölködés. S most már csak azért sem hagyta abba a vendégeskedést, hogy az öregasszonynak megmutassa, hogy nem adja meg magát, nem hajlik meg az akarata előtt. Pedig a nagyasszony olyan volt, mint a süket. Mintha meg sem hallotta volna az új kastély feljárójához érkező hintók robogását, az agarászatra induló gavallérok kürtszavát, nem kifogásolt semmit, megjegyzést sem tett, de ha kénytelen volt egyik-másik estebéden^-észtvenni, akkor olyan témakört választott, hogy a menye még hozzá se szólhatott a beszélgetéshez. Hol a világpolitika felett mondott éles, férfiészt is bámulatba ejtő ítéletet, hol az irodalom klasszikusaiból idézett s hagyta, hogy Erzsi a tányérjára irányzott tekintettel hallgasson. Mert hiába volt a Pestről hozatott vadonatúj viganő, szegfű is hiába volt tűzve a menyecske kontyfonatába; az asztaltársaság özvegy Madáchiiét ünnepelte, aki Voltaireből idézett s Napoleon államcsínyére tett szellemes, találó megjegyzéseket.. Oldalán Erzsi tekintetes asszony Hamupipőkévé süllyedt s hiába mondta el napközben százszor is: „Sztregova úrnője én vagyok“, — lelke mélyén nagyon is jól tudta, hogy az anyósa kormányoz láthatatlanul! mindent, még akkor is, ha hétszámra ki sem mozdul az öreg kastélyból . .. Majthényi Anna mellett Fráter Erzsébet csak megtűrt, lenézett második személy volt S ez ellen nem tehetett semmit. A nagyasszony szellemi fölényével, előkelő viselkedésével, uralkodásra termettségével magasan felett állott. S ha ő kicsinyes módon bosszantani akarta s ruhát sulykolhatott ünnepnap reggelén a park fái alatt, vagy kivilágíttatta az ablaksorokat akkor is, ha egyedül voltak, csak azért, hogy azt higyje az öregasszony: „már megint mulat Erzsi.“ — akkor éjjelenként nem jött szemére álom. Furdalta a lelkiismeret, mert helytelenül járt el. S ezek az apró tűszúrások, gyerekes bosszúk még jobban kimélyítették a szakadékot anyós és meny között. IFolytatjuk/ 13
