A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-01 / 44. szám
14 A második, hasonlóan élő kérdés: a „Mai fiatalság“ erkölcsi arculata, életstílusa, a falu-város-átalakulás válságához hasonlóan igen nagy változásokkal, törésekkel tarkított új világa. Itt már kissé bizonytalanabb az írói állásfoglalás. A falu-város kérdésnél ez még nem volt feltűnő, mert i folyamat valóban napjaink állandó, koántsem befejezett élménye. A fiatalság s, ez tény, de éppen, mert a fiatalokról 'an szó, és éppen mert szerencsés kézzel íyúlt a témához az Író, határozottabb ;ondolatvezetéssei beleszőhetett volna a egénybe néhány sablon nélküli pozití-' mmot, életeszményt, — Katica válságából ’aló kibontakozásán kívül is. Ez azonban lehéz, a sablonveszély mindenütt kísért, ihol erkölcsi kérdésekről van szó. Szőke s csak ritkán keveredik bele — a közösség erejét dokumentáló részekben — igyébként elkerüli és ezért is lehet élvezetes olvasmány a Katicabogár éppen a nindenféle sablontól leginkább viszolygő fjúság számára. Ifjúság. Nem rosszabb, mint bármikor volt, s ha rosszabbnak tűnik a múltat rózsaszínű szemüvegen keresztül visszaemlékező idősebbek szemében, hót éppen a felnőttek tehetnek róla. Nincs idejük a fiatalok megértésére — s mert mindig az idősebbnek kell megértenie a fiatalabbat, konfliktus keletkezik. A sértődöttség rak fészket az idősebbek, a türelmetlenség, hányavetiség és nemtörődömség a fiatalabbak szívében. Pedig nagyon sok szép esettel találkozhatunk, amikor a fiatalság kellő megértés esetén hajlik a jó szóra, sőt hálásan fogadja az idősebbek baráti hangon átadott tapasztalatait. Az ember ábrázolása sohasem volt könynyű, különösen nem a világ legfiatalabb — legkiforratlanabb, állandó fejlődésben levő társadalmában. És éppen e társadalom leginkább változó rétegében élő emberéé, a falu-város átmenet emberéé. Ellent mondások, kételyek, hitetlenség, nihilizmus is jellemzi, vagy egyszerűen közöny mindennel szemben, ami mindennél súlyosabb. Persze, a közöny nem vonatkozik a két szoba összkomfortra, a hűtőszek rényre, a háztartási gépekre, a bűvös autókulcsra, a nyugati utazásokra, egyszóval a könnyű, jő életre, még tömörebben: a Pénzre. Nem minden fiatal ilyen, nem mindannyian vagyunk Ilyenek, sőt talán olyan ember sem létezik, aki csak ilyen lenne, de hogy mindannyiunkban van belőle valami, az biztos. Gondolatokat kétségtelenül ébreszt mai életünk problémáival kapcsolatban a Katicabogár, — s ennél nagyobb, több dicséretre nincs is szüksége olvasótól, kritikustól egyaránt. Käfer István kisgyermeket és kétségbeesésében az italhoz menekül. Hiába megy utána a lány, nem tudja megállítani a lejtőn. Nehéz napok várnak Katicára, s a napló nyomán gyorsan peregnek az események. A vá’osi élet, a nőorvos és társasága nem ép>en tiszta élménye után kórházba kerül :üdőgyulladással, és a szíve alatt induló áj életet már nem vehetik el tőle. A brigád mellé áll. Most mutatkozik meg igazán a közösség, a férfiak durvasága mögött meghúzódó, szeretetből, emberségből, öntudatból vagy inkább betyárbecsületből ötvöződő segítőkészség ereje. És az utolsó naplójegyzetben már a jövevényről vall Katicabogár, születendő gyermekét becézgeti, dédelgeti, megbékélve sorsával s megtalálva önmagát és helyét az emberek között. A regény föltétien értéke — maisága. Élő alakok mozognak, hús-vér emberek elevenednek meg a formai bravúrokat mellőző, egyszerű eszközökkel készült regény lapjain. Az egyszerű forma nagyon összetett problémát vet fel Katica sorsán keresztül: a faluról városba kerülő ember válságát. A lány elnézi az új lakókat, a lakótelep új arcait, s a beköltözés zűrzavara közepette meglátja azt, amit csak az ő — hasonló válsággal küszködő szeme vehet észre, csak az ő, még a faluval érző — szíve érezhet. A napló így vall erről: „Semmi sem marad titokban, semmit sem lehet eltakarni az utcánkban. A lakók nagyrészt faluról fölt emberek. Itt is szemmel tartják egymást, figyelik szomszédaik életét és pletykálnak. Kárörvendően mosolyognak vagy rosszallón csóválják fejüket, de már nem avatkoznak a másik dolgába, mint odahaza, falun. Zárkózottak, nehezen barátkoznak, s csak nagy szükségben segítenek egymáson, mert semmi sem kapcsolja őket össze, a házon az utcán és azon túl, hogy egy levegőt szívnak, egy üzletbe járnak és egy vizet isznak. Az építkezés csak a munkahelyen alakít ki zárt és szilárd közösséget, itt csupán várost szült, a maga széteső társadalmával. Az emberek eljárnak egymás mellett, esetleg fejbiccentve köszönnek szomszédaiknak, de szoros emberi kapcsolatok csak ritkán szövődnek. Minden lakás kulcsra zárt külön világ amelybe beleshet az idegen, de bejutni aligha tud. Lehet, hogy ez a zárkózottság később, ai elkövetkező évek során feloldódik, vagy az is lehet, hogy csak én látom mindezt ilyen furán, mert nem vagyok születeti városi ember. Talán, ha a szívemet váró sira cserélnék, jobban érezném ennek az életnek a melegét.“ [77—78 old.) Vitatkozni persze lehet az íróval, de a kérdés valóban él, hat és problémát okoz az embereknek. Andrásy Tibor rajza Jókai Mór egyik legnépszerűbb regényében, az És mégis mozog a föld ben van egy érdekes alak: Tseresnyés uram csizmadia mester. A múlt század mostoha társadalmából száműzött és megvetett lite- i rátoroik mindig találtak nála egy szerény i kis kuckót, ahol meghúzódhattak és né- ] hány falat ennivalót, ami megmentette 1 őket a szó szoros értelmében vett éhha- i Iáitól. Ez a Tseresnyés uram azonban « maga természetes eszével nem egyszer : jó tanácsokat adott a forrófejű, a reális ; élettől olykor messzire kerülő fiatal kőitőknek, íróknak. A csizmadia megbírálta alkotásaikat, ami leggyakrabban abból állt, hogy figyelmeztette a toliforgatókat az egyszerűségre, az érthetőségre, a közön- l • séghez való bizonyos fokú alkalmazkodás szükségességére..Ezt tette Jenőy Kálmánnal is, aki az irodalomért — nemzete szolgálatáért — lemondott örökségéről, karrierjéről, és a mindennapi élettől erősen elvonatkoztatott művei sikertelenségébe belebukva a sors elvetette ehhez a bizonyos csizmadiához. A jő tanácsot ő is megkapta: írjon az úr olyan élettől duzzadó könyveket, amelyekben magára ismer az olvasó és a néző, amelyek kimondják a kor emberének érzéseit, vágyait, gondolatait. Valóban az a mű tetszik igazán a közönségnek, amely időszerű problémákkal foglalkozik, alkalmazkodik ugyan az olvasók igényeihez és színvonalához, de éppen ezért nem mellőzi minden irodalmi mű végső célját és értelmét: az olvasóra való hatást, az olvasó egyéniségének alaikítását, irányítását az író által képviselt irányban. Jókai csizmadiájának mondása: írj a népnek a népről — gyakran visszatérő követelmény kritikánkban a költészet és széppróza területén egyaránt. Szőke József Katicabogár című regénye mindennapjaink élményének, valóságának megragadása. A faluból a városba csöppenő, vágyakozó vagy kényszerülő emberek harcát, vívódását ábrázolja, az életstílus külsődleges változásai után csak lassan következő belső átalakulást, az ebből fakadó konfliktusokat, válságokat, egyéni és közösségi problémákat. Az És mégis mozog a föld Tseresnyés uramja nem az irodalomkritikus, sem a szó művészatében túlzottan jártas olvasó szemével bírálta a kezébe került műveket, hanem a maga egyszerű, logikus, néha meglepően csavarintos eszével, és megállapításaira rendszerint azt mondták az írók költők, hogy Tseresnyés uram megint fején találta a szöget. Szőke József regényének is jogos bírálója az a kassai építőmunkás lenne, akinek a könyv íródott, akiről a könyv szól, nem pedig az építkezések világát — őszintén bevallva — a távolból szemlélő emberé, aki az építők lelki felépítését, a napjainkban folyó falu-város átalakulást legfeljebb elképzelni tudja. Szőke könyvének summázása nem könymyű feladat. Az igazi vélemény egy két év múlva, a regény fogadtatásából mérhető majd le — az olvasók között, akikhez szól. A döntés, az igazi értékmérés joga ebben az esetben a Tseresnyés uram típusú olvasókat illeti. „Katicabogár“ egy kassai építkezésre kerül, s naplójában elmondja életének azt a kis darabját, ami addig tartott, míg a ház, melyen dolgozott, felépült. Eleinte bizalmatlanul fogadják, különösen a férfiak, majd beilleszkedik a brigádba, megismeri néhány munkatársnőjét, és egy szimpatikus fiatalember személyében a szerelem is bekopog fiatal, élettől duzzadó világába. A szeretem gyümölcsét várja már Katicabogár, amikor a fiú elgázol egy Szőke József: Katicabogár
