A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-01 / 44. szám
Kicsoda Humphrey szenátor, a demokrata párt alelnökjelöltje? Mint tudjak, Johnson elnök javaslatán« 0 demokrata párt vezetősége Hubert Humphrey szenátort választotta meg álelnökjelöltnek, tehát Johnson mellett ő indul a novemberi választásokon. Az S3 éves mlnnesotai szenátor J6 képességű ember. Ügy ismeri a kül- és belpolitikai problémákat, minit talán senki más az amerikai politikai életben. Ugyanakkor ő hallatja leghangosabbam a szavát a szenátusban. Hnmphrey zajos, gyors beszédű stílusa akkor alakult ki, amikor mint tlatal gyermek újság árusítással keresett pénzt. Olyan hangosan kiáltott, hogy több utóéval távolabb Is hallhatták hangját Humphrey 34 éves korában Mlnuear polls polgármestere lett. Tisztogatást hajtott végre a város rendőrsége körében, és megszüntette a panamázást. Ezzel sok ellenséget szerzett és egyszer merényletet Is követtek el ellene. 1948-ban választották be a szenátusba, 1980-ban pályázott az elnökjelöltségre, de a Kennedy-gépezet a pártban vereséget mért rá. Az a híre, hogy a kongresszus kimagaslöan liberális tagja, és ezt megerősítette az a mód, ahogyan keresztül segítette a szenátuson a polgári jogokra vonatkozó törvényjavaslatot Ha a vaskalaposok keresztülhúzták volna a törvényjavaslat elfogadását, szertefoszlott volna Humphrey esélye Is, hogy alelnök legyen. így azonban felismerte, hogy a politikában gyakran fal kell áldozni az elveket. Ráébredt arra is, hogy a republikánusok nem tekinthetők ellenségnek ás szorosan együttműködött a republikánus vezetőséggel a törvényjavaslat olyan jellegű átdolgozásában, amelyet a republikánusok is támogathattak. Végül is semmiféle nagyobbszabású engedményt nem tettek a törvényjavaslatban, amelyet aztán Johnson elnök törvényerőre emelt. Humphrey szenátor liberalizmusa nemcsak belső használatra alkalmas: külpolitikai szemlélete is világos ás messzetekintő. A múlt hónapokban gondos elemzést készített arról, hogy milyen szerepet kell Amerikának a jövőben játszania a nemzetközt ügyekben. Különös figyelmet szentelt Latln-Amerlkának, ás határozottan elvetette azt a nézetet, hogy Lalin-Amerika az Egyesült Államok kizárólagos és védett területe, ahol diplomáciai játszmákat űzhet. Nyugat-németországi látogatása során kijelentette, hogy az újraegyesítés még mindig a Nyngat célja, de figyelmeztetett arra, hogy bizonyos körülmények „olyan intézkedések meghozatalát' tehetik szükségessé, amelyek a felszínről nézve nem állnak összhangban a cél elérésével." Nem meglepő tehát, hogy e férfiú energiája közismert Washingtonban. {Dally Herald) A nemzetiségi fesztiválon nagy sikert aratott a Szlovák Népi EgyQttes Harry, az automata öAnester tiszteleg Szuperszonikus repülőgépek és lópatkolás Kanadai munkatársunk lőcsei Zoltán riportja Minden évben nagy eseménynek számít Torontóban a Kanadai Nemzett Kiállítás. Az Idei, a 86. kiállítás ts sok meglepetést és újdonságot tartogatott a látogatók számára, bár azt ts meg kell mondani, hogy gyengébb volt az előző évieknél. Sok kiállító ugyanis már az 1967-es montreali világkiállításra készül. De azért két hét alatt így is közel 3 millió látogatója volt a Nemzett Kiállításnak. Amikor a kiállítás területére érkeztem, első benyomásom az volt, hogy valami lunapasrkban vagyok. Egymást érték a falust búcsúra emlékeztető sátrak, melyek tulajdonosat és eladói hangszórókon próbálták rátukmálnt áruikat a látogatókra. Forgott a két óriáskerék, fülsiketítő zajjal robogott a hullámvasút, forogtak a hajóhinták ... Es közben az emberek lórésze különböző színes „emléktárgyakat“ vásárolt. A hiszékenyek bemehettek a jósnőhöz, megnézhették a „csodapókot“, a „fejnélküli asszonyt“, valamint a „nagyevőt“ stb. Naponta gazdag sportbemutatók tarkították a vásár programját. A megnyitó napján távúszásnak kellett volna lennie, de olyan hideg volt az Ontarto-tó vize, hogy a legedzettebb versenyzők is feladták a küzdelmet. Majd vitorlásverseny, motorcsónakbajnokság, katonai patkódobó bajnokság, kutyaúszó-derby, tornász- és cselgáncs-bajnokság stb. volt műsoron. A kiállítás két napján, két-két órán keresztül pedig bravúros nemzetközi légiparádét rendeztek. S amíg az Ontarlo-tó fölött szuperszónikus repülőgépek végezték bemutatóikat, addig tdelenn egy öreg kanadai patkolókovács kalapácsa alól röpködtek a szikrák. Az öreg, aki az első világháború alatt bejárta Bulgáriát, Görögországot, Jugoszláviát, 26 évvel ezelőtt Torontóba helyezte át székhelyét. Számára évente ez a legjobb munkaalkalom, mert a nyugat-kanadai lovak patkó nélkül érkeznek. Érdekes, hogy a rengeteg modern, sőt hipermodern gépkocsi mellett az állattenyésztők még ma Is lovon jönnek be a városba. Sok állam képviseltette magát a vásáron. Kiállított Japán, Ausztrália, Svédország, Anglia és még több nyugati állam. A szocialista országok közül az Idén Románia első ízben nyújtott ízelítőt Ipart és A szerző felvételei technikai fejlődésről. Csehszlovákia és Lengyelország pedig törzsvendégként jelent meg. Kanadában nagy érdeklődés mutatkozik a szocialista országok termékei iránt, és mint a csehszlovák pavilon egyik munkatársa mondotta, ez az érdeklődés évről évre nő, s ez nagy jelentőségű a külkereskedelmi kapcsolatok további kibővítése szempontjából. A kiállítás a „Labour Day“ napján zárult. Ez a munka ünnepe Kanadában. E napon tíz és tízezer szervezett munkás vonult fel Torontó utcáin. A szakszervezetek nagyrésze a munkásszoltdarltás jegyében támogatta a hónapok óta sztrájkoló torontói nyomdászoknak azt a követelését, hogy az automattzálls ne csak a tőkések, hanem elsősorban a dolgozók jólétét szolgálja. Ezen az estén 16 ezer ember nézte végig a nemzetek kulturális seregszemléjét, amelyen mintegy harminc nemzet kultúrcsoportjat léptek fel. A monumentális színpadon Igazán megkapó képet nyújtott a tarka népviseletbe öltözött együttesek seregszemléje, amely ízelítőt adott az Itt felvonult nemzetek magas népi kultúrájából. A legnagyobb sikert az ukránok, a szlovákok, és a lengyelek aratták. A nagyszerű bemutatót tűzijáték követte. „A nyomdászok harca a te harcod is“ — hirdeti a felirat a vasmunkások felvonulásán
