A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-11-01 / 44. szám
Energiagyár a Labore partján Sík rónán, ezer kanyarral lassítva igyekszik a Labore a Bodrog felé, bogy egyesülve tovább follyanak le délnek, a Tiszába, ősidők óta mezőgazdasági táj ez a lapály, szántóvető nép lakta falvaít s árvizek öntözte talaján jó búza termett. Az árvizek döntő módon szóltak bele a vidék életébe, sok kárt okoztak és az ember tehetetlen volt velük szemben. Tavasz idején, nyárelejei záporok nyomán megduzzadt a Labore, s a többiek, a Latorca, a Bodrog —, tengerré változott a világ. Az ember csak a legutóbbi években mondta határozottan a megfékezhetetlen vizeknek: elég! Az árvizek mosta földekbe kotrógépek haraptak, talajgyaluk kése faragta a halmokat és árokásó gépék nyomán végeláthatatlan hosszú csővezetékeket raktak a földbe. Keleten hazánk legnagyobb szabású árvizmentesítő és szabályozó munkálataiba kezdtünk. A Viharlát alatt hatalmas víztároló épül, mely egyrészt helyet ad az árvíz-tömegeknek, másrészt hatalmas öntözéses gazdálkodás lehetőségeit, teremti meg. De a vidék legimpozánsabb remekműve kétségtelenül a Labore partján, Vaján mellett épül. Energiagyár. Az elnevezés önkényes, de fedi a valóságot. Valóban gyár épül itt a síkság közepén, mely azonban nem cipőt gyárt majd vagy gépeket, közszükségleti cikkeket, cukrot, ruhaszövetet, de villamos energiát. S az „árut“ halkan zúgó távolsági vezetékek szállítják majd a Keletszlovákiai Vasművekbe, a homonnai Chemkóba és Kelet-Szlovákia egyéb üzemeibe, Vajánban épül Szlovákia legnagyobb hőerőműve. Naponta négy vonatszerelvény szén Képzeljünk el egy földi poklot, melyet éránként 350 tonna szénnel fűtenekl S ez a pokol állandóan izzik, önti magából a hőt ős az erőt. Persze az erőt már más formában, nem mint közönséges hőenergiát, de túlhevített gőz hatalmas feszítőereje képében, mely mint egy legyőzhetetlen óriás feszül neki a turbinák lapátjainak. Közben ugyanis az égő pokol fölé vezették a Labore vizét, és a pokol tüze gőzzé változott. Ha mindezt el tudjuk képzelni, képet nyerhetünk a jövőben felépülő vajáni hőerőmű gigászi méreteiről. Az eltüzelt szén mennyiségét említettem már, óránként 350 tonna T-szén, vagyis donyeci hulladék antracit. Ez a szénmennyiség naponta négy-öt vonatszerelvényt Jelent, melynek ellenében a hőerőmű hat darab, egyenként 110 megawattos turbinája 660 megawatt összteljesítményt ad majd cserébe. összehasonlításképpen: a Dunára tervezett közös csehszlovák—magyar vlzierőmű bősl részlege 710 megawatt teljesítményt szolgáltatna amellett, hogy a Duna ezen szakaszának összes vizét felhasználja és átereszti turbináin. A vajáni erőmű esetében közel ugyanannyi megawatt termelésénél a Dunát naponta érkező szovjet vagonok hosszú-hosszú sora helyettesíti; mesterséges folyó, mely ugyanolyan megállaplthatatlanul folyik a Donyeci medencéből Vaján felé, mint az öreg Duna a Fekete-erdőtől a Fekete-tenger felé A Labore vize az égő pokol felett gőzzé változik ... Igen, a Labore vizét teljes egészében a kazánokba vezetik majd, s a kanyargós folyó vize nem is elég! A kazánok, s általában az erőmű másodpercenként 15 köbméter vizet igényel s a Labore medrében — különösen a nyári és kora őszi szárazság idején — nem folyik ennyi víz. A probléma megoldásában a már említett Vihorlát aljl víztároló segít, melynek vizét csatornán vezetik a kazánokhoz. Elgondolni is nagyszerű, hogy az eddig kiszámíthatatlan és áradás Idején megfékezhetetlen kényúr, a Labore most egy ember emelte művön kénytelen átfolyni, kénytelen szolgálni az embert, aki felett eddig csak toasáskodott. A szovjet „szénfolyó“ az újonan épülő szélesvágányú vasútvonalon érkezik majd Ungváron keresztül az erőműbe. A vagonok ki- ős átrakodása céljából modern, automatikus átrakodó állomás épült rfel az erőmű mellett. Ember keze csupán annyiban vesz részt a vagonok kiürítésében, 'hogy az itt dolgozó rakodómunkások kinyitják a szovjet vagonok alsó ajtóit. A vagonok alatt lévő térségbe hulló, őrölt szén végtelen futószalagokop vándorol, ma egyelőre még más, hazai vagonokba, később majd az erőmű tüzelőterébe. A vasbeton költészete Toronymagas daruk tövében állunk és nézzük, ahogyan egy vasbeton oszlopot éppen összehegesztenek. Az ember szinte felkiált: ebben aztán v?n fantázia! Nézzük csak! A harminc-negyven méter magas vasbeton oszlopok részenként nőnek ki a földből. A részek nyolc-tlz méteresek, daru rakja őket egymásra. Végtelen pontosságot igénylő munka, az oszlopnak függőlegesnek kell lennie. A földről teodolittal ellenőrzik, hogy pontosan illeszkedik-e az alatta lévőre. Aztán két hegesztő összehegesztl a végükből kinyúló acélrudakat. Szikrázik az elektromos Ívfény s az oszlop vége egyre ma-Kilátás az 1. blokk tetejéről „Akrobaták“ az acélgerend&kon A Bérli áoz-csoport janié mesterrel (középen | Ez n kémény kétszáz méter magasságbél néz majd le a vidékre
