A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-25 / 43. szám
Tengerparti szerelem Ardamica Ferenc — Elmehetnénk ma moziba. Csuda jó olasz-francia színes filmet látszanak Az ilyen közös alkotások mindig jók szoktak lenni. Mit szólsz hozzá? — indítványozta irma Ez úgy hangzott mint valami parancs — gondolta Lajos, a férje — Irma csicseregve szokott parancsolni Nem áll jól neki ez a csicsergés. Negyvenhárom éves asszonyok inkább ne csicseregjenek — Éppen ideje, hogy összekuporgassunk egy tévére valót. Akkor aztán kényelembe helyezkedve itthon nézhetjük a legjobb műsorokat Nem is tu dom. miért tétovázunk .. Segíts már, nem boldogulok ezzel az átkozott fűzővel! — Parancs! szalutál Lajos engedelmesen Nagy-gyakorlatta■ »endelkezik tűző ügyekben. Huszonöt évi házasság alatt elsaiátította minden csínját-bínfüt . — Húzd fel a cipzárt. Lajos engedelmesen felhúzza \ — Kapcsold be a cipőm pánt. jót. nem tudok iehaiolni Alázatosan 'eguggol, bekapcsolja a pántot. Az asszony eligazítja testén a ruhát, lllegeti-billegeti magát a tükör előtt. Nagyjából meg van elégedve. Kölni,-rúzs, fülbevaló fésülködés. — Mehetünk! táj. te még mindig nem öltöztél fel? Nahát, úgy készülsz, mint egy menyasszony. — Nem tudom, mikor öltöztem volna Téged kellett kiszolgálni. Lassan elfelejtem, hogy férfi vagyok. Öltöztetőnőt csinálsz belőlem. — Istenem, talán a szomszédba menjek segítséget kérni — méltatlankodik Irma. — Cammogó medve lett ebből a Lajosból — elmélkedik tovább. — Hiába, öregszik Olyan tedd ide. tedd oda. Es ezek a lassú mozdulatok! Mint férfi sem ér már sokat! Fogadni mernék, mindjárt a szemüvegét fogja keresni ., — Irma, nem láttad a szemüvegem? — De igen! Az előbb sétált ki az ajtón. Azt mondta: Meguntam a várakozást, nem szeretnék elkésni a moziból, nektek úgy sincs még jegyetek sem. — Tartsd meg a buta vicceidet — Te meg jobban tennéd, ha a nyakadba akasztanád egy piros zsinórra. Nem kellene folytonosan keresni. Dohogva elindulnak. — Karonjogják egymást, mert így illik; mit szólnának az ismerősök? „Tengerparti sezrelem“ — hirdetik az öles moziplakátok. Lajos beáll a jegypénztár előtt kanyargó sorba. Itt-ott megelőzik. — Élhetetlen — mérgelődik Irma. Odafurakodik Lajoshoz . . — Tolakodj már, te szerencsétlen. Es ne a nyolcadik sorba válts jegyet, hanem a he íedlkbe. A nyolcadik magasabb, nem érne le a lábam. Végre rá kerül a sor. Ügyetlenkedik, szétszórja a visszajáró aprót. — Ne haragudj, fiacskám, már csak a nyolcadikba sikerült — Gondolhattam volna. Cseréld ki! — Még mit nem! Eszembe sincs! — Ez vagy te! Modortalan! Beülnek a nézőtérre. Pereg a híradó. Irma lábai a levegőben kalimpálnak. Kényelmetlen így ülni. Óvatosan kioldja a pántokat, két halk koppanás hallatszik. A szoros tűsarkú cipellők koppantak. Valaki pisszeg. — Ne mocorogj már! — szól rá erélyesen a férj. Irma elfelejt duzzogni. Elvezettel mozgatja börtönéből kiszabadult lábujjait. Vége a híradónak, kezdődik a film. „Tengerparti szerelem.“ A sztárok nevénél elragadtatva morajlik fel a mozirajongó közönség. A film cselekménye egyenlő a nullával. Erotikus jelenetek, néhol már az ízléstelenség határán mozgó epizódok tarkítják. A „Tengerparti szerelem“ helyett inkább „Tengerparti szerelmeskedés“ lehetne a címe. Lajos és Irma lassan elfelejtik, hogy összezördültek. Hiszen nem is veszekedtek, csak hát.. . Öreg házastársak már. náluk ez napirenden van. Elégedetlenek egymással de ezt önmaguknak sem vallják be. Ez a kölcsönös elégedetlenség szüli az állandó zsémbeskedést. A filmen látható cselekményt összehasonlítják régi szép emlékeikkel Amikor Lajos még „jól bírta magát“ Amikor még Irmával is „érdemes volt kezdeni“ <4 megszokottság, a huszonöt éves együttlét alvó tűzhányókat formált belőlük. Nagy ritkán jönnek már csak tűzbe. Kezük egymásra fonódik. Felelevenedik fiatalságuk — Minden pénzt megér ez a film — sóhajtja Irma teljes megelégedéssel •%- Mily mesés homokos tengerpart! — közben elragadtatva nézi a nagy szerelmi jelentet. — Hogy süthet az a homok! — átengedi magát egy forró, boldogító érzésnek. A bikinis szerbomba kígyózó mozdulatai, a csokoládébarnára sült csupalzom-csupavúll filmhős birtokló csókjai, ölelései, ez mind felkavarja a nézőtér érzéseit. A széksorokban is kezek, térdek érintik egymást. Féltékenység, csattanó pofonok, könnyek, válás, újabb szerelem. A változatosság kedvéért most ágyjelenet... Ez még úgy sem volt.. Mert a szereplők szerelmeskedtek már kemény sziklákon, homokban fűben, vízben, víz alatt, imbolygó csónakban, autóban . . Az ágyjelenet egészen újszerűén hat a nézőkre. A filmkockákon beteljesedik a vágy. Irma izgatottan szopogat egy szem savanyú cukrot. Ügy érzi, megfullad a boldogságtól. Véletlenül lenyeli .. Köhög. Lajos készségesen veregeti a hátát. — Kuc kuc, csintalan cukorka! — mondja kedvesen, kényeskedve. Irma hálás mosolyt küld érte. Férje örömmel nyugtázza. Valaki jeliál a nézők közül, kitolakszik a sörből, melyben ülnek. Rámordulnak a zavaróra. Pereg a film, közeledik a történet vége. Nem is lehet más, mint happy-end Csillogó szemekkel, zsibbadt tagokai állnak fel Főleg Irma, az ő lábai telies két órán át a levegőben himbálődztak Összerog.yna, de Lajos kemény mozdulattal elkapja. — Jaj, a cipőm — rémüldözik Irma. A nemrég távozó néző odább rugdalta. — Nyugalom, drágám, egy szempillantás, és kézrekeríteml — Lajosra újból lehel számítani, támaszkodni Négykézlábra ereszkedik, feltartja az egész padsort, de meg van az eredménye. Felesége belebúihai a meglelt topánkőkba. — Mi lesz ott? Induljanak már! Meddig várjunk még? Miért nem iött papucsban? — ingerült meglegyzések röpködnek a levegőben Valaki türelmetlenül megtolja Irmát — Hallja, maga brutális alak! Ne lökdösse a feleségem, mert kitekerem a nyakát. Kövess, drágám, mielőtt még valakit inzultálnék. Irma belékarol, hatásosan elvonulnak Odahaza sietve vetkőznek. Gyorsan ágyba, mielőtt még e remek szerelmes hangulat tovaröppen! Az elpárolgott illúziók viszszatérnek az elkoptatott szavak visszanyerik régi, érces csengésüket Lajos, aki immár huszonöt éve férj, nincs többé. Irma az ellnyűtt jeleség megszűnik létezni. Most Salvatore öleli Ginát, Remek emberpár! Egyiitt zuhannak a szerelem feneketlen mélységeibe .... •10
