A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
egészen biztosan tudta, hogy mit, miért csinál. Vöröskatona volt, talán nem párttag még, de tetteiben és erkölcsében kommunista. Később politikai Iskolára Is került, aztán mégsem maradt ott, Taskentben. Moszkvába utazott, a Kremlben 250 rubelt kapott. — Menj haza — mondták neki az elvtársai —, otthon nagyobb szükség van rád, mint nálunk. Ml már győztünk, nálatok meg pártot kell alapítani. Az akkor még fiatal öregember Észtországon keresztül elindult szülőföldje felé. Jött pártot alapítani. "35 „...ott volt Gottwald elvtfirs is, ott beszéltem vele...“ Ma már bevallja az öregember, hogy akkor Észtország határán érésén gondolkodott: hazajöjjön? Ne jöjjön?! Nem kérdezem tőle, miért volt az a kérdés probléma a Duba Gyula Az Öregember: Én a szabadságra születtem ... neki: neked Itt semmi helyed! Apád után német vagy, ha pedig az nem, hát magyar vagy, egyre megy. Mindkettő egyformán rossz. Ki fogunk telepíteni! No, öregember, mit éreztél ezelőtt tizennyolc évvel, amikor azok beszéltek így veled, akiket elvtársaidnak hittél? Bizonyára összezavarodtak benned a fogalmak, talárt a végén már a saját igazadban — amiért vöröskatona lettél, majd hazajöttél pártot szervezni — sem hittél! Vagy próbáltad megmagyarázni, hogy ez nem lehet, ez így nem jól van, Itt valami tévedés lesz, mert annak idején a Szir-Darjánál nem ezt mondták nektek, és Taskentben sem azt tanultad a politikai iskolában?! Nem sikerült megmagyaráznod semmit, öregember. Nem telepítettek ki — szerinted azért, mert semmid nem volt, se földed, se szép, nagy házad, se állataid, birtokod-, de a sorsodon, és a mások sorsán sem akartál többé javítani. Egyszerre megöregedtél nagyon, ugye, öregember? Abból is gondolom, hogy egyszerre nagyon megöregedhettél akkor, mert ma csak ennyit Írtál életednek erről és az azóta eltelt szakaszáról: „1943-ben lőtték aigyon az asszonyomat jászén, repülőgépből, nehéz géppuskábél. A gyerekek nem kaptak semmit, mert hogy ő nem volt családfenntartó. A lányom azután férjhez ment, a fiú tizenhat éves volt, bányában ment,' én vele voltam. A mostani rendszerben a nyugdíjhoz kevés az évein, most emelték a nyugdijakat, nekem semmit; azt mondta a v^bor, hogy ezt Bratislava csinálja. Egyszóval az én munkám felejtve van, a harcolóké a halál, az élet a jövőé ...“ ■ A rudnoki HNB titkárával az öregember sorsáról beszélgettem. Idősebb Theisz Jánosra senki nem tudna semmi rosszat mondani, becsületes életet él. Hát igen, nehezen tengeti életét, mindenki tudja, hogy az erdőből él. A HNB elintézte, hogy kapjon 240 korona szociális segélyt, életének ez az anyagi alapja. Különben gyűjtögető életmódot folytat. Gombázni jár, a gombát eladja a háziasszonyoknak, gyógynövényeket szed és teát főz belőlük, gyógyítja magát. Neki terem az erdő, őszszel számára is a szüret ideje van, amikor beérnek az erdei gyümölcsök. A som fanyar bogyója, a csipkebokrok vérpiros termése, a fagyai, a makk — ez mind, mind az övé. Naponta tucatnyi kilométert gyalogol, és árujával beköszönt az ismerős házakhoz. Dehát miért nem kaphat több szociális segélyt? Ennek egy oka van, s ezen érdemes 7 holnapra is maradjon. Ilyen emberek között érik meg a forradalom. Nevüket nem tartja számon a történelem, de ha nem lennének, akkor a nagy forradalmároknak nem lenne kit vezetniük az igazság, saját kiszolgáltatottságuk igaza felé. 1935 ... 36 ... 37 ... 1938 ... Az öregember valóban öreg ember kezd lenni, lassan ötven éves. Szikár termete kissé meghajlik, haja őszülni kezd. Sokat küzdött az életben, sokat dolgozott és keveset ért el. Az egy árva vityillöján kívül nincs semmije. Eddig nem volt problémája a nemzeti hovátartozása, mert a munkásmozgalom és a párt nem kérdezte tőle, hogy magyar-e, vagy szlovák, mégcsak arra sem volt kiváncsi senki, hogy ő maga, minek érzi magát. S a probléma egyszerre csak újra felmerült. 1938-ban Rudnokot Magyarországhoz csatolták s a jegyző azt mondta Theisz Jánosnak: Maga meg öreg, ha már eddig is az volt, maradjon csak továbbra szlováknak ... I De azért azt aláírta, hogy két pengő rok. kantsági dijat kapjon a magyar államtól havonta, mert szlovák ember lőttére vala mikor mégiscsak a magyar királyért lövette át orosz golyóval a jobb combját...! ■ Életének erről a korszakáról beszél legkevesebbet az Öregember. Talán ez volt a legnehezebb időszaka életének s a legkeserűbb pirula, amit le kellett nyelnie. A háború után, melyben azok győztek, akiknek valamikor fegyvertársa és elvtársa volt, úgy érezte, számára is elkövetkezett egy emberségesebb élet és teljesebb társadalmi lehetőségek időszaka, ötvennégy éves vo!t. és Ilyenkor az ember már harcos létére is nyugalomra vágyik. Nyugalomra, amikor dolgozni kell, de bőkében és nem fegyverrel a kezében vagy illegálisan. Bizonyára ügy gondolta, hogy van még vagy tíz éve, amíg segítségére lehet a pártnak és aunak a falusi néprétegnek, melyhez egész életében tartozott, a napszámosoknak, néhány holdas paia'sztoknak, béreseknek 1945. májusában lépett újra a pártba, erről egy kopott igazolvány és négy tagsági bélyeg tanúskodik. Négy bélyeg és semmi több, szeptembertől üresek az Igazolványban a bélyegeknek szánt ablakocskák. Négy hónapúi engedélyezett a sors Theisz Jánosnak, hogy azt higgye elérkezett végié az ő ideje is. Honnán tudhatta volna, hogy még nem érkezett el? Valaki — ma már ki tudhatná, hogy ki? — vagy valakik, kertelés nélkül megmondták szamara, ae taian valóban nem nuzta ö semmi haza. Az új néphatalomban, amelyér fegyverrel harcolt, bizonyára érvényesül volna. De egy dologra gondolt: ha Innét a határról visszamegy Moszkvába vagy Tas kentbe, az iskolába, esetleg azt mondják ne ki, ml az, megijedtél a feladattól? Félsz amikor két hosszú évig állandóan golyó) füttyögettek a füledben? Elhiszem neki hogy így volt... Hazajött hát és munkát ke r-esett. Kertész munkát vállalt a korompa Vasüzemben. Révai Nagy lexikona ezt írja Korompáról (azelőtt: Krompach), nagyk. Szepes vm. sze pesváraljal j.-ban, a Hernád völgyében, 63/1 magyar, tót, német, szerb és lengyel lakos sál... K. vidékén jelentékeny bányászat fo lyik; az ezüst- és kénesőtartalmú ezüstércei bányászatánál azonban sokkal jelentéke nyebb az Itt működőK.-hernádi vasműbánya társulat üzeme, mely nagy vasgyárból s vas ércbányából áll. Ide került hát Theisz János, vasmunkásol és bányászok közé, nemzetiségileg tarka és sokrétű környezetbe. Propagandát fejten ki, ez volt a feladata. Megszervezni a műn kásokat, mozgósítani és lázltani a burzsoé rend ellen. A burzsoá Csehszlovák Köztár saság keletkezése első évelt élte és a gaz daságl élet nehezen lendült előre. A szegényes viszonyok terhét a munkások és a falusi szegények viselték. Gottwald elvtárs is gyakran járt itt s az öregember akkor ismerkedett meg vele. Ma így ír ezekről az időkről: „ ... a feladatom a propaganda volt itt járt Goftwald elvtárs is, beszéltem vele, milyen volt akkor a szervezet, agy ember, vagy száz, erős, nem bírtak vele, rém tudták szétverni. Az asszonyok kértek egy kis kukoricalisztet, csendőrük jöttek és lőttek az emberekbe, aztén leállították a gyárat, így verték szét az embereket, munka nélkül maradtak. Minden héten kétszer jelentkeztem a csendőrségen, hagy dolgozok-e, még fiatal voltam, volt ismerősöm, dolgoztam .. Így kerül Rudnokra az öregember, ott kellett hagynia a gyárat, az aránylag biztos keresetét. Két holdnyi kertet vesz ki bérbe, illetve felesbe a paptól, és „azzal foglalkozik“. „1925-ben likvidálták a kertet, az egyik pap meghalt, jött a másik, 32-ben béreltem egy darab földet, egy kis zöldséget termesztettem ...“ (Levélrészlet). Milyen életet élhetett egy ember, akit felforgató elemnek nyilvánított és tartott számon a csendőrsóg, és akinek se földje, se állata, se munkája csak egy kis viskója van a falu végén? Élte a falusi szegényemberek életét. Napszámba Járt, alkalmi mun-Acále nMin n&zplt kpvpspt ovptt hnffv
