A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-18 / 42. szám
M em frtyilw ijd ü t/g n ta u m e? A nemrég megtartott alexandriai arab csúcsértekezleten Ali Amer tábornok, az úgynevezett egyesült arab vezérkar főnöke (nem tévesztendő össze Amer marsallal az Egyesült Arab Kbztársaság alelnökivel) beszámolót terjesztett elé azokról a katonai intézkedésekről, amelyeket az arab államás kormányfők januári kairól konferenciáján Irányoztak elő arra az esetre, ha Izrael eltéríti a Jordán folyását és egyoldalúan használja fel vizét. A háromnapos vita után hozott döntést a csúcstalálkozó hivatalos szóvivője Így Ismertette: „Az arab államfők egyhangú megállapodásra jutottak abban, hogy felhatalmazzák az egyesült arab haderők vezetőit, hogy csapatokat vezényeljenek az egyik arab ország területéről a másikba, ha a (ordán folyó vizének eltérítése miatt támadt konfliktus során háborúra kerülne sor Izraellel.“ Ebben a mondatban tulajdonképpen együtt van a probléma minden lényeges eleme. Miről Is van szó? Miért olyan fontos a Jordán vize? Hogyan függ össze a Jordán-probléma a közös arab parancsnokság felállításával, a költségekkel, s ez Ismét az arab olajkutakkall Hogy felelhessünk ezekre a kérdésekre, emlékeztetni kell a Jor• A Newsweek amerikai folyóirat térképe is megmutatja, hogy a (ordán vizének egyoldalú eltérítő se Izraelnek kedvezne; a folyú vizét a Negev sivatagba vezetnék K. Damascus SYRIA SmoI (W JORDAN Water Syztem —- Uikter construction m> Operational dán folyó hasznosításéval kapcsolatos tervek történetére. A Jordán, amely Libanonon, Szírián, Jordánián és Izraelen át folyik, Illetve ezekkel az országokkal határos, s végül a Holt-tengerbe ömlik, vizével nagy terméketlen területeket öntözhetne; évtizedek óta készültek különféle öntözési tervek, de az érdekelt hatalmak egyikben sem tudtak megegyezni, mert a tervek nem biztosították a víz méltányos elosztását. Az egyik legrészletesebben kidolgozott tervet az amerikaiak állították össze alkotójáról Johnstontervnak nevezik. A terv az amerikai Imperializmussal szoros kapcsolatban álló Izraeli kormányköröknek kedvez. A Johnston-terv egyszerűen kl- Semmlzte volna Libanont, Szíriának és Jordániának pedig aránylag kevesebb vizet adott volna, mint Izraelnek, amely egyébként a Jordán vizével az ország déli részén elterülő hatalmas Negev sivatagot akarja öntözni. Az araib országok méltánytalannak tartották az amerikaiak által sugalmazott tervet ás ellentervet dolgoztak ki amelyet a szír—Jordán határfolyóról Yarmuk-tervek nevezetek el. A Negev határos Egyiptommal és nyilvánvaló hogy Egyiptomot, amely nem felejtette el a Szuezlcsatorna államosítását követő angol-francla-lzraell agressziót, nem hagyhatja közömbösen a sivatag sorsa: ha Izrael a tervek szerint újabb kétmillió bevándorlóval népesíthetné be a Negevet, azzal olyan mértékben megnövelné katonai potenciálját, amely megváltoztatná a katonai erőviszonyokat. Az arab országok ezért fenyegetésnek érezték Izraelnek azt a szándékát, hogy egyoldalúan megvalósítja a Jordán vizének eltérítését. Az arab országok ellenintézkedésekre határozták el magukat. Miután az arab országok ligája a Johnston-tervet, Izrael pedig a Yanmuk-tervet vetette el, az Izraeli kormány, arra hivatkozva, hogy nem lehet nemzetközi megállapodást kötni, a maga részről egyoldalúan megkezdte a csővezetékeik, csatornák és szivattyúállomások építését ás bejelentette, hogy még 1984-ben hozzálát a vízkivételhez, mégpedig mind a Jordánból, mind a Tlbériás tóból és tőle északra fekvő Huleh tóból. Az érdekelt arab országok eredménytelenül tiltakoztak, noha bebizonyították, hogy a a vízkészlet csupán agyharmadának kivétele folytán a folyó alsó szakaszának vize a Tlbérlás tótól délre belé ömlő erősen sós vizű források miatt anynylra sőssá válna, hogy egyáltalán nem lehetne öntözésre felhasználni, s mi több, Jordániának a Holt-tenger teljes kiszáradásával Is számolnia kellene. Az arab országok ezárt eleve agreszsilónak minősítették az izraeli terv végrehajtását. Amikor az év elején Kairóban elhatározták, ho?y a Jordán vizé-Nasszer elnök kitünteti a Jemeni Arab Köztársaság megvédésében részt vett egységek egyik fiatal katonáját «e/vou,‘ “u nuaiBioaoag njgi u iwa wauiiuii ff y oiugsagaiaflA. egyik raja hadgyakorlatra Indul a repülőtérről nek egyoldalú eltérítésére együttes akclőval válaszolnak, nyomatékül létrehozták az arab országok közös katonai parancsnokságát. A parancsnokság költségeire 15 millió egyiptomi fontot szavaztak meg. Ebből Kuwait 5, Szaud- Arábia ás az EAK 3—3, Irak másfél, a többi arab ország pedig összesen 2,5 milliót vállalt. A mostani alexandriai csúcstalálkozón az arab .államfők úgy döntöttek, hogy további 5 mllllő egyiptomi font pőthltelt bocsátanak az egyesült arab vezérkar rendelkezésére. Az a megállapodás, hogy az érintett arab országok ellentéteiket félretéve a Jordán viszályban nemcsak egyesítik haderőiket, hanem lehetővé teszik, hogy konfliktus esetén csapátokat küldhessenek egymás országaiba, megnöveli az arab országok katonai potenciálját, s ezzel Izraelnek feltétlenül számolnia kell. Másfelől figyelemre méltő, hogy a katonai összefogásnak feltétele a politikai közeledés és a gazdasági társulás Is, amely egyébként ugyancsak szerepelt az államfők értekezletének napirendjén. És itt kell rámutatnia az olajtermelő arab országok állásfoglalásának jelentőségére; nemcsak kézzelfogható formában, anyagilag segítik a Jordán vizének megvédésében közvetlenül érdekelt ás Izraellel szomszédos országokat, hanem azt Is megígér^ ték, hogy nyomást gyakorolnak az olajüzletben érdekelt nyugati hatalmakra, hogy Intsék mérsékletre Izraeli szövetségesüket . . .
