A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-10-04 / 40. szám

Szükség von-e o Versbarátok Körére ? Bizonyára sokan felháborodva vagy legalább rosszaié fejcsóválással ol­vassák a fenti címet. Hogy lehet Ilyet kérdezni? Nos, rögtön elárulom: azért fogalmaztam meg írásom címét kérdés formájában, hogy megkísérelhessem ki­elégítő módon bebizonyítani, hogy a Vers­barátok Körére minden vitán felül — égető szükség van. Éppen ezért olvasliat­­stuk megelégedéssel a szerkesztőség „Mi van a Versbarátok Körével?“ című cikkét, mely nagyon helyesen arra szólítja fel az illetékeseket, hogy az elképzelést immár kövesse a tett. Ugyancsak helyeselhető annak igénylése is, hogy a kiadó időben kezdje meg a tagtoborzást, ám egyben tájékoztassa is előre a leendő versbaráto­kat, milyen kiadványok szerepelnek majd a Versbarátok Köre számára kiadásra ke­rülő sorozatban. Ennek eldöntése igen fon­tos, mert hiszen értékes versesköteteket és nem „zsákban macskát“ szeretnénk a .Versbarátok Köre tagjaiként megrendelni. A kiadói terv összeállítása — vélemé­nyem szerint — nem indulhat ki csupán a pillanatnyilag rendelkezésre álló kéz­iratokból. E terv összeállításánál számos szempontot figyelembe kell venni. Például: 1. a sorozat több korosztályhoz és külön­böző általános és irodalmi műveltséggel rendelkező olvasóknak szól; 2. törleszte­nie kell könyvkiadóink adósságát a ma­gyarországi, az európai (külön a szovjet) és a világirodalmi újdonságok kiadása te­rén; 3. figyelembe kell vennie közép- és főiskolás diákjaink sokezres táborának a tanulmányaik megszabta követelményeit is; 4. nem szabad megfeledkezni a klasszi-Ugy gondolom, a lehetőségek széles skáláját vázoltam fel a kiadói terv összeállításával kapcsolatban. Hány kötet szerepelhetne egy esztendő tervében? Erre vonatkozó elképzelésem a következő. A Versbarátok Köre évente hat kötetet je­lentethetne meg. Öt könyv lenne árusítás­ban, a hatodikat díjmentes jutalomként kapnák azok, akik mind az öt kötetet meg­rendelik és át is veszik. Az ötös sorozatból legalább hármat (tetszés szerinti válasz­tás) a Kör minden egyes tagjának köteles­sége íenne megvásárolni. Az évente ki­adásra kerülő öt választható kötet szer­zők szerinti megoszlása a következő lehet­ne: két kötet hazai magyar költőink leg­­frisebb alkotásaiból, egy kötet a mai ma­gyar költészet kiemelkedő alkotásaiból, egy világirodalmi kötet (egy külföldi szer­ző gyűjteménye, tehát nem antológia) és egy antológia az utolsó év legszámotte­vőbb cseh és szlovák költeményeinek mű­fordításaiból. A hatodik, tehát a jutalom­­kötet a magyar klasszikus költészet egy­­egy kimagasló alkotása. A magyarországi költők műveit esetleg a könyvkiadási egyezményünk alapján ottani kiadásból vehetnénk át cserébe hazai magyar költőink műveiért. Persze igen jó lenne, ha a Versbarátok Köre va­lamennyi kötete egységes sorozatot ké­pezne, tehát ha a könyvek nagyságra, a kötés módjára, anyagára nézve egysége­sek lennének. Igen szép a szlovák vers­barátok körének eddig megjelent két ki­adványa. Ezek mintául szolgálhatnának a .Versbarátok Köre számára. A tagtoborzási kampányt mielőbb meg kellene indítani. Ennek során természete­resztül, tehát minden eltogadható módon és- eszközzel propagálnunk kell a Versba­rátok Körét és a tagok magas létszámával keli bebizonyítanunk, hogy hazánk több mint félmillió magyarja igényli a szép szót, barátja a költészetnek és irodalom­nak, és nem nézi közönnyel és érdektele­nül, hogy nálunk a könyvek példányszáma 700—1200 között mozog. A Versbarátok Körének tehát meg kell alakulnia, mert szükség van rá, ne­künk pedig, csehszlovákiai magyar dolgozóknak mindannyiunknak, kivétel nélkül bizonyítanunk kell. Bizonyítanunk kell, hogy a kulturális forradalom nálunk nem szólam, hogy tudunk anyagi áldoza­tot hozni (ami voltaképpen nem is áldozat, hiszen könyvet kapunk a pénzünkért!) kulturális életünk kiteljesedése és egy nagy horderejű akció biztosítása érdeké­ben. Remélem, hogy — ha minden jól megy — rövid időn belül a magyar Vers­­barátok Köre többezres táborának tagja­ként fogok örülni annak, hogy fentebbi megállapításom nem volt elhamarkodott. Így legyen! SÁGI TŰTH TIBOR A Madách centenárium alkalmából a Budapesten októberben sorra kerülő ren­dezvények közül kiemelkedik az az em­lékkiállítás, amelyet az ottani Képcsarnok Vállalat és a Magyar Képzőművészek Szö­vetsége rendez. A magyar képzőművészet legkiválóbb képviselőit jelkérték, hogy a Madách Imre életével foglalkozó és mü­veit illusztráló grafikáikkal vegyenek részt a kiállításon. kusokról sem! E néhány szempont figyelembevételének szükségességét az alábbiakban röviden megindokolom: Ad 1: Nem szabad a Versbarátok Körét leszűkítenünk csupán azok táborára, akik már komoly irodalmi és irodalomtörténeti műveltséggel rendel­keznek, jól ismerik a világirodalom ösz­­szes vagy számos kimagasló költő alkotá­sát és kizárólag újdonságok iránt érdek­lődnek, mert az ilyenek száma viszonylag kevés, hanem gondolni kell azokra is, akik éppen a Versbarátok Köre által is szeretnének majd az egyetemes költészet szépségeivel megismerkedni. Ad 2.: Könyv­kiadónk hazai költészetünk termékein kí­vül a világirodalom (benne a szovjet, a szocialista országok és a magyarországi költészet) újdonságaival nemigen, úgyszól­ván egyáltalán nem ismertette meg olva­sóközönségünket. Ezért aztán olvasóink és versbarátaink hazai kiadványok alapján alig ismerkedhettek meg például a fel­­szabadulás utáni magyarországi költészet akár csak legkimagaslóbb alkotásaival is, továbbá a szovjet költők közül Majakovsz­kij sokak számára éppen annyira ismeret­len, mint Jevtusenko vagy Voznyeszensz­­klj. Európai vagy világviszonylatban pe­dig már nem is merek neveket emlegetni, mert bizony — hosszú lenne a lista. Ad 3.: Nem lebecsülendő a diákok soraiból regrutálódó versbarátok száma, akik na­gyon szívesen vennék, ha a Versbarátok Köre egy-egy kiadványa a középiskolai vagy főiskolai (itt elsősorban a filozófiai fakultás és a Pedagógiai Intézet magyar szakos hallgatóira gondolok) tantervek ál­tal előírt kötelező olvasmányokat figye­lembe véve jelenne meg. Ad 4.: A klasszi­kus költészet legkiemelkedőbb alkotá­sainak megjelentetése elsősorban azok számára lenne nagy jelentőségű, akik ré­gebben nem ismerhették meg ezeket az alkotásokat, vagy ezek nincsenek még meg könyvtárukban. sen nem lesz szabad sajnálni időt, fárad­ságot és főleg a propagációs anyagot. A Versbarálok Körének be kell bizonyí­tania, hogy a 700 körül mozgó példány­szám, meiy eddigi versesköteteinkre jel­lemző, nevetségesen és — őszintén szólva — szégyenletesen alacsony. Jó szervező munkával és propagálással többezres kört lehet létrehozni, hiszen a jó könyv fogy, ha a propagáció házhoz jön. Egyéni ta­pasztalatból állíthatom ezt, hiszen isko­lánkban, ahol működöm, évente száz körül mozog azon diákok száma, akiket tagul nyerünk meg nyelvész kollegáimmal a Ma­gyar Könyvbarátok Köre számára. Mi készségesen segítünk a könyvterjesztő vál­lalat propagációs dolgozóinak és minden évben megvan az eredmény, diákjaink hallgatnak ránk és áldoznak a jó könyvre (elvégre sokan kapnak ösztöndíjat, s ab­ból futja a havi 10—15 korona ajíönyvtár­­gyarapítására is!) S ón úgy gondolom, hogy mi, az ipolysági pedagógusok semmi rendkívülit nem művelünk a könyvterjesz­tés terén, mert így van ez bizonyára igen sok más iskolában is. Nem lesz érdektelen talán még egy további megjegyzésem. A tagtobor­zásnál igyekeznünk kell állandó ta­gokat szerezni, tehát a tagságot például három esztendőre szólónak nyilvánítani, esetleg a tagság két változatát bevezetni: évente megújítandó és három évenként megújítandó tagságot. A propagálásnál minden eszközt vegyünk igénybe. A be­lépési nyilatkozatokat és a kiadói terv ismertetését — a szlovák versbarátok kö­rének példáján okulva — közöltessük a lapokban is, hogy mindenkihez eljusson és a lapból kivágva is beküldhető legyen a belépési nyilatkozat. Ezenkívül termé­szetesen készíteni kell külön nyomtatvány­ként is ilyen belépési nyilatkozatokat. Iro­dalmi esteken, beszélgetéseken, vitákon, az iskolákban, a munkahelyeken, a helyi rádiókon és rádiónk magyar adásain ke­Nemzetközi rajzpedagógiai kongresszust és gyermekrajzkiállítást rendeznek Prá­gában október elején. A gyermekrajz-kiál­­litásra eddig több mint ötven országból küldtek anyagot. * # * Az idei legnagyobb francia könyvsiker szerzője Pierre Daninos, az ismert francia komikus színész. Snobissirne című könyvé­ben valóságos leíró kórbonctanát adja e nevetséges társadalmi képződmény mai meg jelenés for máinak. • * * Guineában decemberben rendezik meg az első afrikai művészeti és művelődési fesztivált. A fesztivál célja: bemutatni az afrikai kultúra és művészet reneszánszát a független országokban. * * * Cervantesnek, a Don Quijote szerzőjének kalandos életét viszi vászonra King Vi­dor, az amerikai filmrendezők doyenje. Utána visszavonul a rendezéstől és emlék­iratait állítja össze. # # * A francia Odéon sztnházban leleplezték Albert Camus szobrát. A Massy Művelődési Központban dokumentumokból, fényképek­ből és kéziratokból kiállítás nyílt. ( ( « Görög amfiteátrum mintájára építenek szabadtéri színpadot az Egyesült Államok Michigan államának Ypsilanti városában. Az 1966-ban elkészülő színházban nyaran­ta nagy európai színházi együttesek sze­repelnek majd. i « t Párizsban véget értek a magyar fibmna­­pok. A C hail lot-palotában' rendezett záró­gálaesten csütörtökön a Sodrásban című filmet mutatták be. A gálaest után Val'kó Márton magyar nagykövet fogadást adott. Két párizsi filmszínházban egy héten át vetítettek magyar filmeket jelentős siker­rel. *4

Next

/
Thumbnails
Contents