A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-10-04 / 40. szám
A százados fák lombkoronájának színe a Sárgászöldből zűldesíbarnába hajll'k. A sztregoval park e vén őrei megritkultak az Idők folyamán. A kis kastély magífjodott a nagy évfordulóra. Klvül-belül kifestették, ú) parkett, ajtófélfák kerültek a korhadtak helyére. S mégis minden a száz évvel ezelőtt meghalt nagy költő szellemét sugározza. A kastély melletti templom toronyórája tompán üti a tizenkettőt. Dél van. Bágyadtan tűz az őszi nap. A nagy gesztsnyefák árnyékában egy mohos tőkére ülök, és farkasszemet nézek a kastély hosszúkás homályos ablakaival. Elfordulok, mert mintha a nagyasszony korholó, szigorú tekintetét láttam volna megvillanni a fehér függönyök mögül. Hirtelen szélrOham kerekedik, belemarkol a fák ritkuló üstökébe, távoli kacagás hangja kísért. Talán Fráter Erzsi, a hűtlen szépasszony szelleme száll a fák között, vagy Lucifer, az örök tagadó bolyong fekete rigó k'épében a fák ágain. Távolabb a tisztás oldalában, az őszi napsugár gyűrűjében áll Madách síremléke. Tetején Adám, az örök ember szimbóluma. Két karját a szürke ég felé nyújtja, szikár teste szinte lebeg, lába nem Is érinti a talapzatot ... Ez Sztregova, a park, kastély, az emlékmű. Itt élt keserű magányosságában 'Madách, és itt alkotta élete legnagyobb művét — mely ma már a világirodalom szerves része — Az emiber tragédiáját. „...A nemzeti klasszicizmus utolsó nagy állomása. Ami utána jön, már csak. annyi, mint mikor a repülőgép, miután leszáll, még egy ideig tovább fut, mert hajtja a holt erő.“ — Írja róla Szert Antal, és ezzel mintegy összegezi a XIX. század második felének Irodalmi törekvéseit Is. Madách kora ifjúságától eljegyezte magát az irodalommal. Lantvlrágok címmel ki is adott egy szentimentális hangulatú verseskötetet, melyet édesanyjának ajánlott. E kezdetleges versek nem hoztak különösebb sikert, és nem mutatják a költö későbbi művészi erejét. Ettől kezdve majdnem húsz évig. Az ember tragédiája megjelenéséig, nem Is Jelent meg nyomtatásban alkotása. Pedig állandóan Irt, főként drámákat, de mivel a pályázatokon, ahova beküldte őket, nem értek el Jelentős sikert, erős önkritikái érzéke visszariasztotta a kiadástól. Drámáiban régmúlt történeti eseményeket dolgozott fel (Commodus, Nápolyi Endre, Csák végnapjai stb...) de ezeken a műveken Is étlzzlk korának feszült politikai légköre. Jogi tanulmányainak elvégzése után élénk politikai és társadalmi életet él megyéjében. Előbb Nógrád megye tiszteletbeli aljegyzőjévé, később táblablrövá választják. A megyegyűléseken reformokat sürget, szenvedélyes hangon szónokol, a nemzeti függetlenségért száll síkra. Betegsége megakadályozza, hogy részt vegyen a magyar szabadságharcban. Az önkényuralom Idején csesztvel birtokán politikai menekültet rejteget — állítólag Kossuth titkárát. Besúgják és az osztrák hatóságok bebörtönzik. A pozsonyi vlzikaszárnyába, majd Pestre kerül. Az amúgyis beteg költőt a börtön nagyon megviseli és egészségét teljesen aláássa. Családi élete Is válságba jut. Feleségéről rossz hírek keringenek, nem állta meg a hűség próbáját. Madách néhány hónappal a börtönből való hazatérése után elküldi magétól az asszonyt, három gyermeke anyját. Elválnak. Mély, kitörölhetetlen nyomokat hagy Madách lelkében ez a szakítás. A családi élet válsága és a negyvennyolcas forradalom bukása, e két tragikus tényező adja a csiráját a leendő hatalmas műnek. •Majdnem tíz év telik el a tragikus események után, amikor Madách hozzáfog Az ember tragédiájának megírásához. Túljutott a kezdeti pesszimizmuson, és a dolgok egyetemes összefüggését keresi. Erdélyi Jánosnak egy cikkére válaszolva, művészi szándékát már optimista módon magyarázza: „Igaz, hogy mindenütt megbukik... (Adám) azért mégis fejlődése mindig előbbre és előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem Is vette észre.“ Madách a drámát először Arany Jánosnak adta át, hogy mondjon bírálatot róla. Aranyt megragadta a mű költői ereje, drámalassága és eredetisége. Vállalta, hogy kijavítja a kisebb formai és nyelvi hibákat s a művet sajtó alá rendezi. A javításokat Madáchhoz intézett levelében Így indokolja: „Talán nem hatott úgy át a magyar népnyelv érzete, mint oly nagy költőt kellene, az Irodalmi nyelv pedig évek óta romlik, több-több Idegenszerűt vesz magába ... Annyit azonban mondhatok, hogyha így, amint van, sajtó alá kerülne Is, okos ember Önkéntelen elösmernő, hogy nem közönséges Íróval van Ugye. De én azt Is lehetőleg eltávolltni akarom, hogy a nemokos kapcáskodjék bele ..“ Az ember tragédiája tizenöt színből álló drámai költemény. Az első és az utolsó szín a dráma kerete. A többi színben Lucifer végigvezeti az első emberpárt a különböző történelmi korokon. Egy pillanatra fellebbenti a fátylat az emberiség jövőjéről, hogy Ádámot kétségbeesésbe kergesse, hogy megmutassa a történelmi korok nagy eszmélnek hiábavalóságát, az élet céltalanságát és ennek tudatában az embert öngyilkosságba hajszolja. De az élet elpusztíthatatlan ösztöne erősebb. A küzdelem, a cselekvés, nem lehet hiábavaló.
