A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
Háti Bence azzal az elhatározással Alit lel, hogy rágyújt. Elővette hát — no, nem cigarettatárcáját, melynek puha rejtekében ágy sorakoztak ■volna a cigaretták, mint tárban a töltények — alumínium dohányoz szelencéjét, melyben az illatos szálas dohányon ott hevarézzett a finom (kártyar papír apró tömbje, a melynek fedele oly szorosan zár, hogy flepattintásába más ember körme bizonyosan beletúrnék. Do nem a Háfi Öencéé. Kemény annak minden porcikája, mint a gyémánt. Nincs rajta egyetlan nélkülözhető sejtecske sem. Ha csak e kU bajuszt nem tekintjük, mely legénykor» éta ott sötétlik, mint a kosz, az orra alatt. Egyébként csupa csont és bőr. Még az lzcmzata iám él külön életet. Mintha csak a csont tartozéka volna, oly kemény. Középtermetű. Ahogy a bőré alatt, ágy a fölfelé növekedéshez sem engedélyezi magának a fölösleges sejteket. Most rágyájt, mert a vonat .jókedvű hahotázéssal eregetett füstölgés« jelzi, hogy elindultak az ntoizá állomásról. Ha ájra megállnak, Háfi Bence leszáll, mert már otthon lesz. Váge az .egész napoz erdei tenyázéanak. Vége a hajnali és a mostani, szürkületi utazásnak. Otthon lesz. Belép a házába, mint minden más ember, aki nem az erdő eljegyzettje. Otthon várja a család és a tennivaló az udvarban, a hág körűi. De ez mér nem megerőltető. Ez mér Inkább caak kedvtelés. A munka, az ott maradt künn, az erdőn a csaknem merőlegesen magasba szőkő hegyek oldaléban. Bence azétveti lébál... olyanok azok, mintha valamelyik őriésfa gyökerét szerelte volna fel megára... mozdulatlanul, mégis a tálfeszült nyugalom türelmetlenségével áll a* ablak előtt. Odakttnn mindennapot Ismerősei vonulnak előtte: a zöld gyepen átszaladd csermely, annak hátán keresztül az Ívelt kőhíd, a töltőé alá faladé kocsiút, a hegyoldalba«! szőlővel befnttatott kertészlak. Csakhamar otthon lasz. Kezében az alumínium szelence. Ujjal közt tropog a dohány. Üjebben hozták a törvényt, hogy a vonaton csak a táblás kocsikban szabad füstölni. Azonban a gőzösnek megtiltani bezzeg nem tudják. Az annyit füstölöghet, amennyi« csak akar. Viszont Hifi Bence esek akkor, hogyha leszáll, mert 6 ugyan nem fogja kikeresni a .címkés kocsit. Abba kapaszkodik l)e, mely épp előtte áll meg. Kepaeskodhatlk, meri vészunxsákjában sályos hántökése és fejszéje ott lég a vállán s épp eléggé háxzák vissza. Egész napon át ezekkel hadakozott az erdőn, a — tegyük hozzá, hogy ez e nép hosszúhosszá hasonló sor utolsója. «Ha ezeket hirtelenében összeadnák, míg kérges aj ja közt a száz papiméban megszületik a jőszagá cigaretta, bizony évtizedek (nem is csupán csak egyl) Jönnének ki. {Esőben, fagyban, térdig érő hőben, szélben, rokkand hőségben Járja az Kdét Háfi Bence. Mert ő botoző. Régi mesterség ez, de mind máig szükséges. Munkájára nincs még erőgép. As 0 ina, az 0 izma vágja és héntja a botot, a rndat, mely jmindennapoe életünkhöz srilkugez. Ősi foglalkozás. Mással pótolhatatlan. Caak ő maga járhatja be társaival együtt a rengeteg erdeit, csak ő találja meg épp azt a karcsú fát, melynek odalenn e falvakban, a városokban hivatása van. Had nem, más ugyan oda ba nem furakodlk. Még robog a vonat. Bence hóna alá kapja aktatáskáját. Gyöngéd és becéző a mozdulata, ahogy ezt taszl. Mintha kímélni akarod. Pádig igen elnyűtt jószág. Cafrangos a fogója, oldala, alja almára kopott a tok gyöngédségtől. Érthető, hogy becses, mint az életté». Hiszen benne utazik Benőével az egész napos a leség. Kora hajnaltól Bíboraié alkonyaiig caak belőle él. Ezért a slmogatás. A tenyerén hordja, mint a kényes fiatal menyesekét. Hóna alatt viszi, vagy a markában. Hét ,kell ennél jobb sor? S Iám, a táska mégis mily an megviselt. Világos eset: agyondédelgették. Oe most már lassít a vonat. A gőzös füstjét könnyű szellő madárrajiaera vonulásban mutatja be az ablakpn ét. Bence már nem várhatja a pillanatot, mikor a kocsiból kilép. Sarcon és villan kezében a gyulaszél. Egy szippantás és már szólal la a cigaretta. Bence kezében még ott villog az alumínium szelence, melyhez hozzátartozik, hogy olyat azól, mint az ágyé, mikor fedalét vlsszakattintják. A vonat megáll.. Bence összeszedi cókmókját ás sietve kiszáll. Megérkezett. Itthon ven. Oe jó Is esi Keményen, »(ilypzan lép, mint Okit az erdő tanított tipeg járat. Mohp Gedeon Új népvándorlás az Adrián Ezen a nyáron valószínűleg a jugoszláv tengerpart volt Európa egyik legforgalmasabb helye. Akik Itt töltötték szabadságukat, úgy érezhették, hogy egy modern népvándorlás bábeli zűrzavarába csöppentek. Újkori járvány ez a vándorlási láz, lehetetlen és szükségtelen küzdeni ellene. Lehetetlen, mert a civilizáció minden kényelmével és átkával körülvett nagyvárosok milliós tömegeinek természetvágya megfékezhetetlen, és kár is lenne küzdeni ellene, mert ez a Járvány több haszonnal, mint kárral Jár. Az ismeretek 'kibővítésén kívül, ez a szervezetlen világtalálkozó sok őszinte barátságot eredményez, amely a legjobb biztosítéka lehet a kölcsönös megértésnek. Nem véletlen, hogy ez a sok, Európa minden tájáról összesereglett ember éppen Jugoszláviát választotta szabadsága helyéül, mert az ország bővelkedik természeti szépségekben, azonkívül a jugoszlávok tudják, hogy az Idegenforgalom szempontjából nemcsak az a fontos, hogy néhány luxus-szálloda, vagy vadászkastély álljon a dúsgazdag turisták rendelkezésére, hanem elsősorban olyan létesítményekre van szükség, melyek a kispénzű átlagemberek százezres tömegeinek befogadását teszik lehetővé. Összegezve, nagyobb gazdasági sikert eredményez a milliónyi aprópénz, mint a néhány ezres. A jugoszláv tengerpart sok száz camplngje, az aránylag olcsó és nagy választékú önkiszolgáló éttermek épp ezt a tömegforgalmat tették lehetővé. Az elsődleges feltételek, a természeti attrakcióik, szintén nem hiányoznak, és így a legigényesebbek is megtalálhatják mindert, említ éppen keresnek. Aki az égbenyúló hegyek romantikáját kedveli, járja be a Juli-alpokat. A hegyek közé szorított tlsztaivizű Bled-re valószínűleg sokáig visszaemlékezik, éppúgy, mint a mélyebben fekvő Botoinj-tóra, melynek kék vizében e Trlglav 2863 méter magas csúcsa tükröződik. A drótkötélpálya zárt kabinja fölviszi a kényelmes hegymászót a Vogel csúcsára, hogy Innen madártávlatból szemlélhesse a vad szépségű alpesi tájat, egészen a Klagenfurt Irányában fekvő Karavankákig. Aki pedig megunta a hegyeket, és a déli tájak varázsa vonzza, ez kelj-n át a Kérsz-TM’ ,1 1- >ä«S ^ * | 'i Botoző
