A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-27 / 39. szám

Egy Csemadok évzárd gyűlés és a téli cipő

A faluban úgy mondták, Jó hogy Flórls bácsi Itt él köztünk, derék, Idős, mosolygós, amolyan örökmozgó ember, aki magas kora ellenére nemcsak a ház körül tesz-vesz, de társadalmi szervezeteink oly típusú tagja, aki Inkább több munkával és kevesebb szóval véteti magát észre. A minap megfordultam a portáján. Perceken belül kis társaság verődött össze nála. Szó szót követett, dobra kerültek az újdonságok, az érdekes hazai hírek, no meg a falu ének- és táncegyüttese magyarországi szereplése faluszerte most az állandó beszéd témája. Jóleső szívvel gondol vissza ezekre a „Magyaréban töltött napokra Flórls bácsi is. Csak úgy ömlik belőle az Ízes szó, a sok apró, kedves emlék, kézfogások és ölelkezések — egyszóval, a sok útíélmény.

— Hát... ez a kirándulás mindenesetre jobb volt, lgaz-e, Flórls bácsi, mint a múltkori, ami miatt elmaradt a Csemadokcsoport évzáró ülése — bökte ki a disputáié férfiak egyike, melyet a kórus harsogó nevetése követett. Mindenki értette a szót, csak én voltam zavarban, nem tudtam, hová is akart kilyukadni megjegyzéseivel a közbeszóló. De Flórls bácsi, hogy segítsen rajtam, hát hozzákezdett a megy árázathoz.

Tudja, lelkem, nagy sora van ennek pz előbb említett kirándulásomnak. £l nekem odaát egy leánytestvérem. Egy szép napon kedves levelet hozott a postás tőle, benne szerény kérés, vennék valami Jó meleg cipőt, mert úgy tudja, a ml gyártmányaink igen híresek,

Hát azt mondom, már ezért a dicséretért is megérdemli, hogy hazai gyártmányú cipőt hordjon. Megvettem a lábbelit, s azonmód indultam a postára, hogy alküldjem húgomnak Dunántúlra. Cipővel, dobozzal, csomagolópapírral beállítottam az Irodára, és mondtam a főnöknek:

— Elküldeném ezt a kis ajándékot Magyarországra. A húgomnak.

— Baj van, Flórls bácsi — szólt kis Idő múltán szelíden, akadozva a postás.

— Baj-e? Há má ml baj lehet?

— Oj holmit csak 100 korona erejéig lehet átküldeni.

Gondoltam, hát ettől ne főjjön se a postás, se az én fejem.

Fordultam Is kifelé, s meg sem álltam hazáig, Illetve hát a szomszédomig. Ott megkértem az egyik lánykát, venné fel egy órácskára, s jártatná meg az ajándéknak szánt téllclpőt. így ts lett, s délután Ismét a postán voltam, a cipővel, a csomagoló papirossal.

Mondom a postásnak:

— No, lelkem, most már nem ü] a cipő.

Elneveti magát a postás, aztán átveszi,

nézegeti s látom a szeme pillantásáról, hogy valami nem tetszik neki. Mérlegre teszi a két szép, meleg fekete cipőt, aztán megszólal:

—■ Baj van, Flórls bácsi! A kőt cipő nehezebb egy kilónál.

A külföldre menő csomag meg ennél súlyosabb nem lehet.

Ügy tettem, mintha nem mérgelődnék. Megfordultén! S az egyik cipőt becsúsztattam az aktatáskámba. A megmaradttal győzelemlttasan odaálltam Ismét a pulthoz, és Így szóltam: — „Meggondoltam, lelkem. Csak az egyiket küldöm ma, a párját majd holnap!“

—• Baj van, Flórls bácsi! — szól boszszantóan a postés, Mert ha ma az egyik

csomagot elküldi, a rendelet értelmében csak egy fél esztendő múlva küldheti a

másikat.

Megdühödtem most már, s meg se álltam a Turistáig, megkérvényeztem egy határátkelési Igazolványt, megkaptam három nap múlva s Indultam, a határon senki se kérdezte, hogy édes húgomnak mit viszek ajándékba. Persze, az utazás meg a vendéglátás igénybe vett egy hetet, így hát nem tudtam a helybeli Csemadok csoport évzáró közgyűlésére Időben vlszszajönnl. S Így halasztódott el nálunk a faluban egy pár ajándékba szánt meleg cipő miatt az évzáró közgyűlés.

NAGY JENŐ

Asszony dicséret

Vasárnap délelőtt nyitottam be a dohánystmítóba. Abban a hlszemben voltam, hogy csak Ivan Vilmos fűtőt találom ott, de fant bácsit is ott találtam vele. Maga vasárnap ts „szolgálatban“ van? Nem elég egész héten reggeltől napestig? — kérdezem tőle. Bizony elég volna, de nincs nyugtom odahaza. Ide húznak engem ezek az aranysárga dohánylevelek. Akkor vagyok nyugodt, ha a szárítást Is ellenőrizhetem — felel a dohánytermesztő csoport vezetője. Később megtudom tőle, hogy nemcsak vasárnap délelőtt látogat el a stmltóba. Előfordult már többször — nem is ritkán — hogy éjféltájban kellett eljönnie segédkezni, hogy a szárítás folyamatossága biztosított legyen. Példás asszonykollektívának említi az ott dolgozó 16 nőt. Meg ts érdemlik azok a dicséretet, hisz reggeltől napestig szorgosan dolgoznak — nótázgatnak. Örömmel végzik munkájukat. Meg volt veltlk elégedve a Dohányipar érsekújvárl központjának Igazgatóhelyettese, Hlavatjj elvtárs is. — Nemcsak dolgoznak, szép sikereket érnek el — mondotta. Igazat mondott. Hiszen az eddigi eredményeik magukért beszélnek. Tavaly 163 ezer korona helyett 306 ezerrel gyarapították a közös vagyont. A dohány hektáronként átlagosan 38 ezer koronát jövedelmezett. Ezért a szép teljesítményért —■ a prémiumrend szerint 30 ezer korona járt volna az asszonyoknak. Igen! járt volna, de nem kapták. Csak tízezret. Hiába szólt másképp az egyezség. Az jrigység lett volna az oka? Szerencsére nem vette el kedvüket az az igazságtalanság. Az Idén még rádupláznak a tavqlyi

eredményeikre. Június 29-én kezdték a törést.

— Ha egy héttel hamarább kezdjük, 10 darab ezrest jelentett volna a közösnek. Ugyanis a lég kárt tett a porlevelekben

— mondja a tompa/ csoportvezető, Mlhalovics János. — Miért kezdték egy héttel később? Rövidesen megszövegezödlk a válasz. — A szövetkezet vezetősége a dohányban dolgozó asszonyoknak ts kimérte a kapásokat, s míg a kapálást el nem végezték, nem jöhettek a dohányba. A munkák oroszlánrészét, a törést, fűzést, szaggatást, választást, csomózást az asszonyok végzik. Tehát nagyben az ö érdemük, hogy eddig 271 ezer koronával gyarapodott szövetkezetük vagyona. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy már eddig ts kerek 54 darab ezressel teljesítették túl az előírt tervet. Ez annak Is köszönhető, hogy az egész kollektíva minőségileg ts jó munkát végez.

— Mennyt dohányra számíthatnak még?

— kérdezem Mihalovlcs Jánostól.

— Előreláthatólag 50—60 mázsára van még kilátás, ha a fagy kárt nem tesz majd benne •— teszi hozzá bátortalanul. Ebben az esetben talán meglesz a 90 ezer ráadás. Akkor a tervet 140 ezerrel teljesítjük túl.

Az eredmények bizalomra jogosítanak, mert a tompái dohánytermesztő csoport vezetője állja a szavát. Az eredményeket tekintve leszögezhetjük: Példásan dolgoztak valamennyien. Reméljük, megkapják a nekik járó prérptumoi teljes egészében,

Tóth László, Tompa

Csákéuyhiza két tánccsoportjénak életéből

Prand felvételei