A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-20 / 38. szám
flKi jg§» A két vilégbéborfi közötti években született meg a gondolat •— kihasználni a szegedi Dóm tér ideális akusztikai és architektonikái adottságait szabadtéri előadások rendezésére. A gondolat tetté Is vált és színre került Madách halhatatlan Tragédiája. A háború viharai azonban hosszú évekre némaságra kárhoztatták a Dóm terét, mígnem 18S9 nyarán Erkel „Hunyadi Lászlójának nyitánya megtörte a csendet. A Szabadtéri játékok főnix madárként ismét életre keltek, s most már rendszeresen július-augusztus hónapban kerülnek megrendezésre. A Dóm előtti téren kiképzett hatalmas színpad korlátlan lehetőséget nyújt a rendezők fantáziájának s a legmonumentálisabb tömegjelenetek megrendezésére ad alkalmat. A nézőtér, mely impozáns acélkonstrukcióján hét és félezer hallgató betogádására képes, a legmodernebb hangerősítő berendezések segítségével tökéletes akusztikai viszonyok mellett biztosítja a művészet zavartalan élvezetét. Az idén hatodszor harsant föl a „Szeged hirös város“ kezdetű népdal dallamára komponált fanfár-szignál, hogy jelezze a játékok kezdetét. A program összeállítása nagyon változatos volt. Már hagyomány számba megy, hogy Erkel-mű szerepeljen a megnyitón, a így ismét — a szabadtéren remekül érvényesülő — „Hunyadi Lászlódra esett a választás, és a pesti Operaház rangos előadása fémjelezte a produkciót. , —......—.— — Farkas Fé: „Vídróckl“ romantikus népoperája, valamint egy Bartók-balett és Honegger oratórium — közös jellemvonása a bátor, merész, korszerű és fantáziadús kezdeményezés. A Játékok történetében először fordult elő, hogy eredeti magyar mű ősbemutatójának, legyen színtere a Dóm-tér. A két XX. századi remekmű, Bartók és Honegger műve, egy est keretében került a közönség elé. Először Bartók színpadi triptichonjának középső része a „Fából faja immár világhírű, a román Elena Cernei Amneris szerepét már Párizsban is énekelte. A spanyol Alfonso La Moréna, orvosdoktor diplomával rendelkező Radames, Szegedről a római Caracella termák színpadára ment Pinkertont énekelni. Amonasfo pedig az amerikai Edmond Hurshell volt, akinek repertoárján, csupán száztizennégy bariton szerep szerepel. Mind a négyen magas kultúrával rendelkező, széphangú énekesek, s a drámai hevületé Amonastrot kivéve, közös tulajdonságuk, hogy szerepeiket inkább a líra oldaláról közelítik meg. A hazaiak közül Szalma Ferenc semmiben sem maradt alatta a nemzetközi színvonalnak. Vaszy Viktor energikus és biztos kézzel irányította a felejthetetlen élményt jelentő előadást. A játékok befejező akkordjaként a Magyar Állami Népi Együttes lépett fel Gulyás László: „Kisbojtár“ című népi táncjátékával. Mindent egybe véve az Idei előadások is azt bizonyítják, hogy Szeged jelentős helyet foglal el Európa nyári rendezvényeinek sorában. VARGA JŐZSEF Utazás a Az első benyomások 1904. augusztus 14. Türelmetlenül várt nap néhány ember életében. Hosszas készülődés előzte meg Püspökin csakúgy, mint Léván, Felsőszec9én vagy Tornaiján, ahonnan a Hét irodalmi pályázatának öt nyertese indult a nagy útra, egy egész életre szóló élmények felé. Zillnán szállunk be a nemzetközi gyorába. A legtöbben még most sem akarják elhinni, hogy néhány óra múlva már a Szovjetunióban lesznek, abban az országban, amelyről annyit olvastak, annyit hallottak, képekről, filmekről, könyvekből kitünően ismernek. Az emberek aludni sem tudnak a nagy türelmetlenségtől, alig várják, hogy átlépjék a határt. Mindenki kiváncsi az első benyomásokra, amelyek majd a világ legnagyobb, leghatalmasabb országában érnek bennünket. Igen, aki a Szovjetunióba utazik, annak meg kell szoknia a nagy távolságokat, monumentális építkezéseket, hatalmas folyókat, számunkra szokatlanul széles utakat, és hosszú hidakat — egyszóval, hogy Itt minden nagy, hatalmas monumentális. Akarva-akaratlanul mindjárt észre kell venni ezt Csapon. Az egykori kis állomás hatalmas pályaudvarrá bővült, rengeteg sínpár egymás mellett. A falu felőli frontján oszlopsorral díszített, többemeletes állomásépület jókora kastély benyomását kelti. Oggyel-bajjal kitöltjük a vámcédulákat, aki tudja, előzékenységből oroszul. A szovjet vámtiszt udvarias mosollyal nyugtázza a figyelmességet, ezzel át Is estünk a formalitásokon, s aki nem kiváncsi a nyomtávátállltásra, mehet be a faluba. Az állomásépület előtti téren csinos üzletházak sorakoznak. Első Ismerkedés a rubellal, az árakkal. Megbámuljuk a kirakatokat, a számunkra szokatlan csomagolású árukat a gasztronomban (élelmiszerboltban). Gyors átszámítás s megállapítjuk, ml olcsóbb, mint nálunk. Egyesek már ki is nézték maguknak, mit volna érdemes venni: villanyborotvát-e vagy fényképezőgépet, esetleg tranzisztoros rádiót. Az első meglepetés az Univermag (áruház) előtt ér bennünket. Egy csinos, fiatal elárusítónő éppen most rakja ki portékáját az utcai pultra:- képeslapok, útikalauzok mellett csupa színes borítékú, ízléses kötésű könyvet. Közelebb megyünk s hát majd minden könyv magyar, mégpedig a legfrissebb kiadású. Verseskötetek, regények, ifjúsági és képeskönyvek, szótárak. S milyen, olcsóki Fele annyiba sem kerülnek, mint nálunk. De nincs sok időnk a böngészésre, mert közben átállították a szerelvényt széles nyomtávra, be kell szállni, mert még itt-Szegedi Szabadtéri Játékok 1964 rágott királyfi“ elevenedett meg a Dóm-téren. Az előadás a Pécsi Balettre lett bízva, s h koreográfiát vezetője. Eck Imre tervezte. Ez a fiatal — négyéves — balettegyüttes, egészen új beállításban hozta ki a táncjátékot. Az a tény, hogy a koreográfus saját fantáziájának megfelelően alakította át a táncjáték meséjét, nem mindenben volt előnyös. Maga az előadás roppant tehetséges, sok újat tartalmaz, de helyenként ellentétbe kerül Bartók elképzelésével és a zene szellemével. A Honegger-rafi — Paul Claudel költői szövegére komponált drámai oratórium a „Johanna a máglyán“ — már lényegesen egységesebb produkció. Jeanne d’Arc, a Szűz, az egyszerű domremy-i parasztlány lelki szemei előtt, a máglyán állva mégegyszer végigvonul életútja. Ez a hősi tettekben, harcban, megaláztatásban gazdag életút a drámai oratórium cselekménye. Szinetár Miklós rendező szerencsés kézzel nyúlt a műhöz és lenyűgöző előadást prodnkólt. A prózai és ének szerepeket szegedi és pesti művészek tolmácsolták, míg a hatalmas zenei aparátus irányítása a lengyel vendégkarmester, Henrik Czyz kezében volt. A legmaradéktalanabb produkció azonban Verdi Aidája volt. A szomorú sorsú etióp királylány szerelmének története egyenesen szabadtérre van predesztinálva. A rendezők és tervezők éltek is a lehetőséggel és egy ragyogó, nagyvonalú pompás előadást varázsoltak a lelkes közönség elé. De nemcsak a szemnek, hanem legelsősorban a fülnek is volt gyönyörködni valója, mert a négy vezető szerepet neves fiatal külföldi énekesek szólaltatták meg. Margaret Tynes Aidá-
