A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-09-20 / 38. szám
SÓVÁRGÁS A FÉNYÉRT Leborulnak az őszi fák, eltemetkezik a világ, s mintha egy óriási kéz kioltaná a Nap szemét: árnyék takarja, rejti már az ég ívét. Csak állok itt reményre lesve, mint aki vétkezett, száműzött, aki véghetetlen tengerhez érkezett, próbálgatom csitítgatni nyugtalan szívemet. A fényt sóvárgom én csak, ama tündöklő lány-szemet, amely ott ragyog tiindéri erdők, vizek felett, s aranyba foglal minden parányi életet. Ö, add nekem még, hamvas ősz, a kertek friss derűjét, hogy halljam deres szívvel is a tücsök hegedűjét, mikor eljátssza boldogan a napsugár etűdjét. A költő Az értelemre apellál a költő, fejében kusza gond s egy egész emberöltő. világa tág, a Mindenség maga, fülében szférák dallama, s mit felfoghat agyának antennája, értelmén szűri át, félre hát a gáncsot! De ha az értelmet fennen prédikálja, miért ír össze annyi zagyvaságot? *=c Ctj tq ÖC N co SS S>s o CQ Öreg paraszt Bütykös kezében szalonna, avas, kenyér meg hagyma: egy öreg paraszt. A földön ül, a szántás mentiben, hajadonfőtt eszeget — pihen. A mezőt nézi s benne a konok, hajlít hatatlan ember-állatot, a maga-képét, mit a puszta föld úgy fordít vissza, miként a tükör. Sorsát nézi: a mát, a tegnapot, az árnyékába hamvadó napot, a szántás felett cammogó időt: bölcsőt, koporsót, cifra keszkenőt, nyarat, telet, a rozsnak aranyát, a rendek során villanó kaszát, az asszonyát, ki kenyeret dagaszt, ] a cséplőgépet, szalmakazlakat, a zivatart, a füstölgő eget, a viaskodó, roppant életet. Sorsát látja: a föld felé bukót, a sírót és a megvigasztalót, mely annyi vészen, tűzön, vízen át a világ ellen védte önmagát . . . Bütykös kezében szalonna, avas, kenyér meg hagyma: egy öreg paraszt. A földön ül. a szántás mentiben, hajadonfőtt eszeget — pihen. Föld leszek Leborulok előtted, tenger Élet s elvegyülök a röggel, '' áldott föld leszek s búzavirágot dajkálok örökkön örökké. Egy sóhajt nem ejtek, némán feláldozom magam, lefekszem hanyatt s összekulcsolom kezem. A nyirok felhörpinti testem s hizlalok bársony füveket, ringatom a füvek hegyén bimbózó harmatot. A könyvkiadásról és könyvterjesztésről Folytatás a 9. oldalról lyen könyvsorozatot, bizonyos kapcsolatnak-keli lenni az olvasó és a kiadó között. A féléves Időköz túl hosszú. Legalább háromra (plusz egy szabadon választott) kellene emelni a keretet, ami biztosítaná az érettebb, jobb kötetek széleskörű olvasótáborát. Mi lesi az ifjúsággal? Őszintén csodálkozom, hogy mindeddig nem indult meg egy könyvsorozat az ifjúságnak Nem akarok itt az ifjúság könyvszeretetre való neveléséről beszélni, de könnyelműség lenne, ha kihasználatlanul hagynánk az iskolai könyvterjesztés kínálkozó lehetőségét. Hiszen Csehszlovákiában csupán a középiskolában 82 561 gyerek tanult az 1963/64 es tanévben, akikhez nem jut el rendszeresen a hazai ifjúsági irodalom. Az iskola szervezettsége egyenesen kínálja azalkalmat egy könyvsorozat megindítására Az az érzésem, hogy az ifjúsági és gyermekirodalom kiadása afféle mostohagyermek Pedig a nagy ritkán megjelenő könyvek a sző szoros értelmében hetek alatt eltűnnek a könyvesboltokból Hazai magyar szerzőtől soha nem lehet egy. legfeljebb két könyvtől többet látni a boltokban Pedig kellő biztatással, szervezéssel esetleg pályázattal legalább tűrhetően ki lehetne elégíteni az Igényeket — merem állítani: ráfizetés nélküli A jelenlegi helyzet tarthatatlan. Ha már nincs külön Ifjú sági könyvkiadó, a kiadónak legalább külön osztályt kellene szervezni, amely nemcsak ötletszerűen, hanem tervszerű körültekintéssel elősegítené a gyermekirodalom kibontakozását Talán ez az egyetlen műfai, ahol a terjesztés nem okozna semmiféle gondot. Összefogással Tudom, hogy az itt felvetett problémák, gondolatok, elképzelések semmit sem érnek, ha a csehszlovákiai magyar szellemi élet össze nem fog megvalósításukért. A könyvkiadónak, a Csemadoknak, a sajtónak. a könyviáraknak, a tanítóknak együttes erővel arra kell törekedniük, hogy a csehszlovákiai magyar irodalom eljusson az olvasóközönség legszélesebb rétegeihez, minden magyar családba Nem lehetünk elégedettek az eddigi eredményekkel. többel kell tenni valamennyiünknek Kérdezd csak meg legközelebbi barátaidat. mi van meg nekik a legutóbb megjelent hazat magvar művekből, és máris kezdődhet a munka De ez csak egyik része a dolognak. A könyvkiadóra, az Írószövetség magyar tagozatára sokkal nehezebb feladat vár. Át kell törni az évek óta megcsontosodott kiadói programot, és a kőnyvteriesztést új utakra kell juttatni. SZOCS BÉLA 11
