A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-13 / 37. szám

Irodalmi diafiJmek a magyar iskolák számára A rövidfilmek bratislavai stúdió­ja diafilmjeiben úgyszólván már majdnem minden jelentős ese­ményt feldolgozott a szlovák iro­dalom életéből. Monográfiát készí­tett Ludovít Stúrról, Hviezdoslav­­ról. Kukucfnról, filemnínkyről és további szlovák irodalmárokról. Ebben az évben Vajansky kerül diafilmre. Első kópiáját már jóvá­hagyták. Záborsky és Bozena Némcová szlovákiai kapcsolatai is napirenden szerepelnek. Az irodalmi diafilmek gyártása során nem feledkeztek meg a szlo­vákiai magyar iskolákról sem. Dia­­fibmre vitték Egri Viktor cseh szlovákiai magyar író életét és műveit. Ez a film már az elmúlt esztendőben elkészült, jelenleg a bratislavai Diafilm Vállalat gyár­tási tervében Petőfi Sándor, Jó­zsef Attila. Ady Endre, Toldy Mik lós, Arany János és Fábry Zoltán élete és művei szerepelnek. A Pe tőfiről készült monográfia első kópiáján a nagyszombati (Trna­­va) Pedagógiai Intézet docense, Horecny Lőricz a József Attilá­ról készült monográfia első kópiá­ján a nyitrai Pedagógiai fntézet szakaszisztense, Kulacs Dezső, az Arany Jánosról készült monográ­fia első kópiáján a bratislavai Pe­­dagóiai Kísérleti Intézet dolgozó­ja, Tankó László, az Ady Endré­ről készült monográfia első kó­piáján a bratislavai Szlovákiai Pe­dagógiai Tankönyvkiadó szerkesz­tője. Csizmár Miklós dolgozott. Fábry Zoltán neves szlovákiai ma­gyar publicista és kritikus, mo­nográfiája is elkészült már vagy befejezés előtt áll. A magyar Srók további diafilm-monográfiái még ebben az évben elkészülnek. Persze az első kópia gyártásá­tól a diafilm tömegkópiájának el­készítéséig hosszú az út. tőfor­mán még el sem készült egy-egy diafilm, a stúdió vezetői időben értesítik az iskolákat, milyen dia filmeket készítenek aztán az is­kolák megrendelik ezeket a dia­filmeket. És ez a tájékoztató és szükségletet felmérő munka hosz­szú időt vesz igénybe, és az ered­mények sem a legkecsegtetőbbek. A szlovák irodalmi diafilmek kb. 300—500 példányban jelennek meg. Ez elég alacsony példány­szám, hiszen az irodalmi diafil­mek, készüljenek szlovák, vagy magyar iskolák számára, a taní­tók munkáját segítik és így min­den iskola igényt tarthatna ezek­re a filmekre. Ebből a szerencsétlen helyzet­ből az lehetne a leghelyesebb ki­vezető út, ha legalább néhány dia filmet szervezetten vásárolnának. Ezek közé a filmek közé elsősor­ban az irodalmi diafilmek tartoz­hatnának. Ha szervezetten történ ne a vásárlás, ez azt eredményez né, hogy az iskolák időben kap­nák kézhez ezeket a filmeket, né hány hónappal az első kópia jó­váhagyása után és segítségére len­nének mind a pedagógusoknak, mind a diákoknak. Ha már a bratislavai rövidfilm stúdió magyar irodalmi diafilm­jeinek gyártásáról beszélünk, fon­tos emlékeztetni a magyar és a szlovák diafilmek szerkesztőségei közös munkájának távlatára is. Trebisovsky V. Július a tanítási segédeszközök fejlesztésével fog lalkozó és Grebeci Valerian, a bratislavai diafilm-studió szer kesztője a közelmúltban Budapes­ten jártak és felkeresték az otta­ni diafilm szerkesztőségét Elbe szélgettek arról, hogyan készül­nek a diafilmek Magyarországon, hogyan nálunk, és hogy milyen lehetőségek nyílnak a szlovák s a magyar diafilankészítők együt­­mfiködésére. A magyar és a szlo vák diafilm szerkesztőség kölcsö­nösen egymás segítségére siethet­nek a történelmi és irodalomtörté­neti témák földolgozásában és bi­zonyára érdekelné a nagy nyilvá­nosságot a magyar diafilmek nép­meséjének szlovák változata ná­lunk és a szlovák népmesék ma­gyar változata Magyarországon. Az ilyen együttműködés örömet szerezne a magyar és a szlovák gyerekeknek. pAV0L BAN,K Egri novellái szlovákul á gyűjteményt a Slovensky Spisovatel kétezer példány számban je­lentette meg. A Keserű égbolt elbeszéléseit a könyv utószavában Tóth Tibor méltatja. A tizennyolc novellát tartamazó Keserű égboltot a ki­adó így mutatja be olvasóinak: „Egri Viktor az egyik legtermékenyebb magyar író Szlovákiában. Íról termékenységét néhány regény, novelláskötet és több dráma bizo­nyítja. A szlovák olvasóközönség elsősorban drámai alkotásaiból is­merte meg a szerzőt. Színdarabjai közül néhány Ctibor Stítnicky jorditásában szlovákul is megjeleni Közös út c. drámájáért ál­lami díjat kapott. Egri talán a rövid irodalmi műfajokban, a novellákban és az elbe­szélésekben van leginkább otthon, amelyben legjobban érvényesül me­sélő és meseszövő készsége. /I könyv Egri legjobb novelláit tartalmaz­za. Négy évtized írót munkásságából ált össze a gyűjtemény. Egri novellái nem csupán egy nemzetiség életéről szólnak, nem csu­pán a magyar olvasók számára íródnak. A szerző témáját gyakran me­ríti szlovák tőidről, otthonosan mozog tájainkon, időzített helyzetei élők és hitelesek, közeliek és ismerősök szerzőnek és olvasónak egyaránt. Egri Viktor megérdemli a szlovák olvasóközönség és a kiadó ügyei­mét, hogy szlovák fordításban mutat be válogatást novelláiból.“ Nelli, a csinos kis pincérlány siralmas állapotban csel­lengett a kávéházi márványasztalok között, egyik vendégtől a másikig. — Bizonyosan hullafáradt, szegényke — agyaltain ki a mentségére a megbocsátás hivatalosan is elfo­gadható indokát — hisz ki tudja, hány nehéz kilométert gyalo­golt már le mostanáig ebben a fülledt levegőjű teremben. Máskülönben azon töprengtem éppen, hogy milyen nehéz a vendéglátó iparban alkalmazott csinos nők sorsa. Az ittas férfiak tolakodását csak p. o. nagyon finoman,^ nagyon tapin­tatosan utasíthatják vissza, hogy meg ne sértődjenek a kedves vendégek .. . — Nelli azonban annyira él-hal a hivatásért, hogy záróra felé már szinte jártányi ereje sincs. Nellit semmi sem keseríti el, mindig udvariasan mosolyog, pedig zaklatják ám őt is eleget — szövögettem tovább a nem mindennapi glóriát a csinibaba agyontupírozott frizurája köré. De mintha tántorgott volna! Mert más a tántorgás és más a ténfergés. Nem mindegy pél­dául, hogy a hattyúdalát éneklő őszi légy az erjedő mustból tántorog-e, vagy a mérgezett cukrosléből ténfereg-e eléd. — Majd én kiderítem az igazságot, hogy részeg e, vagy csajt fáradt a nő — döngettem magabiztosan a mellem, s egyre job­ban belelovaltam magam ebbe a Nelli-iigybe. Nagynehezen odakéremszépeneztem őt az asztalomhoz, s meg­kértem, hogy saját magának is „szolgáljon fel“ egy konyakot, az én egészségemre, illetve az én számlámra. Kétféle lehetőségre számítottam. Elsősorban a hullafáradt, de annál józanabb nő udvarias visszautasítására vártam, s csak másodsorban arra, hogy „átejt“. (Átejtés alatt az az eset értendő, amikor a megtisztelt fél el­fogadja a szíves figyelmességet, szolgálatban azonban a kávéház árgusszemű nyilvánossága előtt nem ihat alkoholt, hanem majd bent a söntésben egy óvatlan pillanatban megissza, lehörpinti, Angyalnevelés vagy elszopogatja, aszerint, hogy kinek és minek nézem öt. Persze mindez csak mese, étejtés, mert a megtisztelt a való­ságban egyáltalán nem iszik, hanem zsebrevágja a konyak árát.) Természetesen kellemesen csalódtam Nelliben — illetve csa­lódtam a saját téveteg fantáziámban. Nemsokára ott csillogott előttem a két siokk-konyak, a lány tiszteletteljesen koccin­tott az egészségemre, s egyetlen hajtásra lecsúsztatta a tor­kán a magáét. Mire felocsúdtam a meglepetésből, már egy másik asztalnál koccingatott a férfiakkal. Közben szüntelenül mosolygott, s ked­vessége és közvetlensége bizonyságéul még a blúzát is kigom­bolta — olyan sikere volt, hogy a hazai striptíz-kulturánk legékesebb csillagai is megirigyelhetnék tőle. Ojabb két konyak erejéig ismét magamhoz istenkedtem Nellit, amikor azonban a kölcsönös jókívánságok után ajkához emelte poharát, megragadtam a kezét: — Hohó. nem csalunk, kicsikém, de nem ám! Nem fogsz a szemem láttára pirosított szódavizet inni, velem pedig tömény szeszt szlopáltatsz! Kicseréltük a féldeciket, a lányé azonban erősebb volt, mint az enyém A hölgy tehát iszik, s nyilvánvalóan azért tántorog, mert részeg. Már a főpincér is észrevette rajta, hiszen majdnem felriyársalja a szemével A főpincérnek is fizettem egy konyakot, Nelli nevében, engesztelésül, s rendíthetetlenül feltettem magamban, hogy megmentem a lányt. Rögtön hozzá is fogtam a mentéshez. És Nellinek sem volt ellenem semmiféle kifogása, meg akart mentődni ő is. Bizo­nyosan tudta magáról, hogy alkoholista, csak nem volt még biztos abban, hogy idűlt-e már. A lelkére beszéltem, simogattam, babusgattam őt, s másnap már vállalkozáson teljes diadallképpen — becsaltam a bü­fébe egy pohár hideg tejre. Azóta napirenden kiszökünk a kávéházből, hogy kihörpint­­hessük a szokásos tejünket. Nellinek — úgy látszik, niinden mindegy, csak ihasson Se ízét, se erejét nem érzi az italnak, csakis az ivás a szenvedélye. A kávéházban már hiába kedves kisasszonyoznak az ittas ficsúrok. a kisasszony nem tántorog többé s nem tűri a bi­zalmaskodást sem Angyalt neveltem belőle Csak a főpincér engesztelhetetlen A minap is hangos meg­jegyzést tett a meggyérült vendégsereg füle hallatára: — Neveletlen, ostoba liba! Tönkre tette az egész üzletet! Szegény kislány! Még jó, hogy angyalt neveltem belőle, s jó, hogy időközben házasságot ígért nekem' KOVÁCS GÁSPÁR 10

Next

/
Thumbnails
Contents