A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-09-06 / 36. szám

Az izlám fellegvára) (a Szultán Haszán és Rizzai mecsetek) Egy arab oriimapa sí rnvis káli 2111 Jankovich Imre útinaplója (6) házasságot. A törvény megngedl a többnejű­­séget, de megszabja hogy egy férfinak leg­feljebb csak négy felesége lehet. Ma már azonban Egyiptomban is bevett szokás a monogámia. Több asszonyt vagy csak a leg­gazdagabbak engedhetnek meg maguknak, akik több lakást képesek fönntartani (négy asszony egy háztartásban itt sem jelentené a legbékésebb együttestj, vagy pedig elma­radottabb falvakban van még szokásban a többnejűség, ahol az asszony elsősorban munkaerőt jelent. Az esküvő maga több napig tart. A ven­dégek mindig csak estefelé, munkaidő után gyűlnek össze. Az első este az ünnepség a menyasszony szülői házánál folyik. Itt külön helyiségben szórakoznak, beszélgetnek a férfiak, és külön helyiségben az asszonyok. A menyasszony ékszerekkel földiszítve egy trónszerü emelvényen ül, de a körülötte éneklő, táncoló fiatal lányok mulatságában Egyiptomi faló nem vehet részt. Egész este sem mosolyog­nia, sem beszélnie nem szabad. Kezében egy darab nyers tésztát nyomogat amely tenye­rét sötétvörösre festi. Hite szerint ez fogja biztosítani elkövetkező életében számára a szerencsét. Az örömszülők büszkén fogadják a vendégek jókívánságait és kíváncsian az ajándékait. Természetesen itt is külön a fér­fiak, és külön az asszonyok. Másnap este a férfiak gyülekezetét fölkeresi egy tisztvi­selő, aki a házassági formulák fölolvasása után megfogalmazza a házassági, jobban mondva adás-vételi szerződést, amelynek kö. rülbelül az a tartalma, hogy pl. Mohamed Ahmed Musztafa úr kifizetett Amar Abdul Fuad úr leányáért 50 fontot, minek követ­keztében a házasság érvényes és törvényes. Ma már a legtöbb helyen a vásár csak for­maság és szokásos, hogy a vőlegény által kifizetett összeghez ugyanannyit hozzátesz a menyasszony apja is és az egészet a ho­zomány vásárlására fordítják. Míg a férfiak korán-idézeteket hallgatnak, az asszonyok kocsikra rakják a menyasszonyt kelen­­gyéstől, vacsorástól és mire odabent befe­jeződik a szertartás, az egész násznép át­vonul a vőlegény szülői házához.-Itt követ­kezik be a menyasszony ártatlanságának felülvizsgálása, melyet vagy maga a vőle­gény végez, de szakképzettség hiányában választhat tanácsadókat tapasztalt vénasszo­nyok közül. A násznép Izgatottan várja kint az eredményt és ha az pozitív, örömrlvaíl­­gással fogadja a hírt. Negatív eredmény esetében a szerződést még fel lehet bon­tani. Ezután a teljes alárendeltség jeléül a fiatal asszony átmászik az anyós két lába között. Amíg a szülők élnek, mindenben csak ők rendelkeznek és a fiatalok természetes­nek tartják, hogy alá kell vetniük magukat akaratuknak. A szülők Iránti legmesszebb­menő tisztelet megmaradt az egyébként már teljesen európalas szokásokat követő városi családoknál is. Egy mérnök kollégám csa­ládjánál ebédeltem egyszer. Az Idős apa jelenlétében ismerősöm sem kérdezés nél­kül beszélni, sem pedig dohányozni nem merészelt és hasonlóképpen viselkedett A szerző felvételei egyetemi tanár bátyja is, ez ugyanis az ot­tani szokás szerint tiszteletlenség lett volna a jelenlevő apával szemben. A halált az arabok reálisan fogják föl. A férfiak nem sírhatnak, mert ez gyengesé­get jelentene, helyettük fogadott slratő­­asszonyok jajgatnak a boldogult fölött. A holttestet még a halál napján temetik el, ami a nagy meleg következtében ésszerű követelmény. A halottat megmossák, majd szegetlen gyolcsba csavarva egyszerű fako­­porsőba teszik, melyet a rokonok klvisznek a temetőbe. Itt az imám imája kíséretében arccal Mekka felé fordítva elássák, fejéhez és lábához pedig egy-egy követ helyeznek, melyen a sírfelirat van. Az elhalálozás után negyven nappal a hátramaradt család em­lékünnepet rendez, amikor az utcán fölál­lított díszes sátorban összegyűlnek az isme­rősök, hogy az elhunytról emlékezzenek meg és Korán-Idézeteken elmélkedjenek. Az első évfordulón még szokásban van a sír­hely meglátogatása, de ezután már nem ke­resik fel többet ezt a helyet. A temető itt valóban a holtak városa, amelynek szinte félelmetes csendjét nem zavarják élők lép­tei. Falusi zenész

Next

/
Thumbnails
Contents