A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-23 / 34. szám
hol meg szilvóriumszagot lehetett érezni rajta. Azt mondja nekem: — No nézzenek oda, téged meg hol ta-. lálak? Hát itt kel ülni?! — Szolgálatban vagyok, persze, hogy itt ülök a diszpécsingen és ellenőrzőm a gépsort. Elnevette magát, mintha csak valami jó viccet meséltem volna-neki. — És a kijárat? Ki van a kijáratnál? — Mit csinálnék a kijáratnál, Fishering úr? — kérdeztem. Pár pillanatig meglepődve vizsgálgatott, Mintha azon töprengett volna, vajon hülye vagyok, vagy csak viccelek. Végül is megszólalt: — Hát ott állsz, mosolyogsz az emberek mennek kifelé, te udvariasan köszöntőd őket és azt mondod: „Remélem, uram, vagy nagyságos asszonyom, meg van elégedve a kezelésünkkel, legyen szerencsénk máskor is, erőt, egészséget, köszön^ jük a látogatást, tessék másoknak is aján.-_ lani minket“ és más ilyeneket. No és majd mindenki benyúl a zsebébe és előhúz egy ötöst vagy egy tizest Egy. hármas is jól jön. Az öregek adnak, csak ezek a fiatalok gondoljátok, hogy minden az övék. Ingyen! Ezt a fiatal csűrhet meg kell nevelnünk. Dadogtam valamit, hogy hát egész jő a fizetésem, hogy meg vagyok elégedve, hogy az ilyesmi nem illik és más efféléket. — No hát gondold csak meg a dolgot nyugodtan, pár nap múlva visszajövök, majd akkor megmondod, mit határoztál — válaszolt mosolygva. — Ha neked itt nem tetszik, majd találunk valami mást a számodra. Ogyis szükség van valakire a budéjovicel tőzegraktárban. Szervusz! Itt aztán nem töltöttem el jó néhány évet. Kinek panaszoljam el a dolgot? Kitől kérjek tanácsot? Ő az üzemvezető, én jneg egy senki, egy nulla. Egész kétségbe voltam esve. Hát hol vagyunk, a keserves nemjóját! Hisz ez ugyanaz, mint valamikor régen ... így töprengtem, amikor egy óra tájt beállított Tóni. — Hát veled mi van? — csodálkozik. — Itt járt Fishering. — Látszik rajtad. — Azt hiszem, röpülök, nem szedtem borravalót. — Aztán szóról szóra elmeséltem egész beszélgetésemet FisheringgefT Ültünk és vitatkoztunk. Tóni elmesélte, hogyan szedi ő a borravalót, amit aztán hetenként egyszer el kell számolnia Fisheringgel, hogy torkig van már az egészszel, mert ha aztán az utcán találkozik azokkal, akiket megvágott, nem tud a szemükbe nézni. Aztán még elmesélte, hogy Fishering egyszer, amikor megint alaposan el volt ázva, elmondta neki, ho-. gyan ejti át mindig a Népmozgalmi Bizottságot, egyszer Párizsban, aztán Prágában, aztán megint Szófiában jelentkezik életkormeghosszabító kúrára, és hogy már több mint százhúsz éves. Hozzánk mindig pénték délelőtt jár masszázsra — persze hamis kártyával. Egyszerre olyan bizalmat éreztém Tóni iránt, nem szóltunk többé semmit egymáshoz, csak folyton arra gondoltam, hogy mit csinál még mindig ez a Fishering a világon, minek van ez még mindig itt. Tóni is szemlátomást el volt gondolkpzva, fogadni mertem volna, hogy hasonló dolgok jártak az eszében. A következő pénteken végrehajtottuk a tervünket. Amikor Fishering fél ötkor a masszírozógép asztalán feküdt, kikapcsoltuk a kontaktust, s a masszírozó karok alaposan odanyomták a mellkasát az asztalhoz és jócskán ott tartották. Biztonság okáért vártunk még öt percet, akkor újra bekapcsoltuk az áramot s a /;ép vidáman masszírozott tovább. De akkor már Fishering nem lélegzett. Amikor elmentek az utolsó vendégek, megnyomtam a riasztó berendezés gombját, nyugodtan leültünk és rágyújtottunk. Kisvártatva jött a rendőrjárőr, a nyomozó tiszt és az orvos. Félrehívtam a detektívfelügyelőt. — Felügyelő úr, hallgasson ki minket, megöltünk egy embert — mondtam neki-A felügyelő szemlátomást nem igen hitt az állításunkban. Ennek ellenére megvizsgálta a holttestet, papírt kért és hozzálátott a kihallgatáshoz. Gépbe diktáltam neki a vallomásomat. Sokáig írt, mert mindent elmondtam neki a -legelején kezdve a dolgot, úgy mint azt most elmondom. A vége felé jártam a mondökámnak, amikor felkelt az asztaltól és odaszólt a kollégájának: — Még egyszer megvizsgálom a masszírozó fülkét. Amikor visszatért, kivette vallomásomat a gépből és eldobta. Összetépte és papírkosárba dobta a jegyzőkönyv többi lapját is. — A halált a gép idézte elő — mondta. — E)e mi kapcsoltuk át — tiltakoztam. A felügyelő odafordult hozzám és határozott hangon kijelentette: — Azt hiszem, téved. Fisheringet lényegesen hosszabb ideje és főként sokkal jobban ismertem, mint ön. A halált a gép idézte elő. Ezt jegyezze meg! Tiszta papírt tett a gépbe és megírta a végleges jegyzőkönyvet. „Ma, miután megszólalt a prágai egészségügyi karbantartó állomás vészjelzője 17,08 órakor megjelentem a helyszínen, ahol egy férfi holttestét találtam. A viszszamaradt holmi alapján nem sikerült megállapítani a halott személyazonosságát. Az állomás két jelenlevő alkalmazottjának állítása szerint az illető Charles Fishering, az állomás vezetője. A rendőrorvos megállapítása szerint a halál közvetlen oka fulladás. A holttest egy bezárt fülkében feküdt, a masszírozó asztalon. Megállapítást myert, hogy a helyiségbe a kezelés egész ideje alatt idegen személy nem léphetett be, tehát ott csak Fishering tartózkodott. Erőszaknak semmi nyoma sem volt. A fülke bejáratánál elhelyezett ellenőrző szekrénykében egy nyilvánvalóan hamisított lyukasztott kártya feküdt, amely kétségtelenül az utolsó pácienstől származik. Az ellenőrző kártyán tisztán kivehető az érkezési idő — 16 óra 37 perc — felülbélyegzése. A tar núk állítása szerint Fishering minden pénteken hasonló hamisított kártyával jelent meg masszírozásra. Feltételezhető, hogy az egészségügyi karbantartó állomás masszírozó osztályár nak elektronikus agya — a központi elektronikus aggyal történt előzetes megállapodás után — utasítást adott a rendsze-, résén hamisított kártyával jelentkező pá-. ciens feltartóztatására. A masszírozó karok nevezettet túlságosan erősen szorították oda a masszírozó asztalhoz, minek következtében mintegy három perc elteltével beállt a halál. Keltezés, aláírások ...“ Fordítottá: Tarjám Andor VILLANYÓRA A falon kék alapon számtól számig villanyóra fekete mutatója bicegett, mint ahogy bicegnek sokan Lükteti szívem és agyam: Századok lőporfüstjén át nem láttatok?. Élnek itt közöttünk féllábúak, süketek, némák és vakok, s időnk rájuk eddig nem futottl BATTA GYÖRGYI SZ1TÄSI FERENC: NAGY SZERELEMMEL Csillagokkal van tele a szemed Fák virágcsengeltyűi nagy szerelemmel már áj gyümölcsöt féltenek \ 0) érvekkel gyarapszik a világ Tudatunk alatt hajt az értelem A kristálytiszta harmóniák hatalma végtelen Jó tudni hogy hitem acélhit s amiért vagyok beteljesedik emberibb meleg hétköznapok Csillagokkal van tele a szemed S a fák virágcsengettyűi nagy szerelemmel már új gyümölcsöt féltenek. HÁBORÚK Az első legpirinyóbb háború óta szaporodnak a holtakat siratók: szeretők, apák, anyák, feleségek, testvérek. Szemeikből este csillagok peregnek, s az ég kék terein pattognak szét —• akár esőben a járdán — a forró könnycsillag buborékok. BATTA GYÖRGY; NAGY LÁSZLÓ SZEMEK Topáz tengerek kísértenek... Idegen és mégis oly drága szemek. Gyermekkorom óta ösvényt keresek, s örökkön-örökké csak feléjük megyek. Néha oly melegek ezek a szemek . . Es felém, érzem, csak felém nevetnek. Topáz tengerek kísértenek, egy asszony szemei ezek, aki talán még meg sem született... de akit mindig, örökké szeretek! Ezek a szemek azt mondják nekem, „Ha már megszülettem, neked születtem ... S ha soha soha meg nem szüleiek, álmaidban mindig a tiéd leszelcl .. Es azután megismertelek! It
