A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

FRANTßEK BLAlEK

Éppen egy chamonix-I kirándulásról tértem haza. Két székkel előttem, a szemköz! sorban, fölfedeztem egy régi barátomat. Talán Nürnberg fölött lehettünk, amikor egyszercsak megfordul és azt mondja: „Ez a dolog éppen neked való volna“ — és odanyújtja a „jólétet a világnak" című folyóirat hirdetési részét. Olvasom:

A prágai 1. számú Egészségügyi Karbantartó Állomás azonnali belépésre gépsorkarbantartót keres. Munka két műszakban: 9-től 13-ig és 13 tói 17 óráig. Szükséges képesítés: az orvost tudományok kandidátusa fokozat és megfelelő gyakorlat az automatikus számítógépek kezelése térén. A jelentkezők életkora nem haladhatfa meg a 100 évet. Fizetés a Szakszervezeti Világszövetség 2019. febr. 28 án megfelent katalógusa szerint.

— Jóban vagyok az üzemvezetővel — mondja a barátom —, jó n'hány üveg borocskát megiszogattunk már együtt. Valami Charles Fisherlngnek hívják Menj el hozzá és mondd meg neki, hogy üdvözlöm.

Abban az időben már tizennyolc éve nyugállományban voltam, s már kezdett untatni a dolog, mindig csak szórakozás, üdülés turistautak. Ne adj isten, hogy valami jó állásba botoljék az ember.

Miért mondom ezt el? Hát csak azért, mert az említett hirdetésben szereplő álláshoz a legjobb gyakorlattal rendelkeztem. 1965-ig az interkontinentális lövedékek elleni automatikus elhárító rakétáknál voltam, mert akkor még folyton háborús veszéllyel kellett számolni Aztán egyszerre vége lett az egésznek és nekem új állás után kellett néznem. Körülbelül abban az időben kezdődtek az emberi élet meghosszabbítására irányult kísérletek. A nehézvízzel végeztek valamiféle kísérleteket, amik egész jól haladtak. így aztán én is beiratkoztam az orvosi egyetemre és egyszer így tavasz felé, amikor az utcákon megjelentek az első hóvirágok, éppen tizenöt évre rá, hogy elhagytam azokat a rakétákat, megszereztem az orvosi tudományok kandidátusa fokozatot. Végül is nyolcvan éves koromban nyugdíjba küldtek. Én ugyan még tovább akartam dolgozni, de hát nem hagyták az embert. így aztán az utóbbi évek alatt nem csináltam semmit, ha csak azt nem számítom, hogy — talán három hétig tartott az egész — megírtam egy könyvet, „Kilencven éves korban kezdődik az élet“ címen. Sok sikerem nem volt vele. Mindössze talán ha tíz nyelvre fordították le. Többre semmiképpen.

Ahogy másnap reggel sietve megborotválkoztam, kissé megvágtam az arcom. Mindig szerencsém van, ha reggel meg10

vágom magam borotválkozás közben. Éppen jókor sikerült elcsípnem az üzem-: vezetőt.

— Fishering úr — mondtam neki beve-. zetésképpen —, van egy közös ismerőd sünk.

—Nekem meglehetősen sok az ismerősöm — válaszolt kimérten.

— Lubomirra gondolok — világosítottam föl és benyúltam az aktatáskámba a kibernetikáról szóló, tizenhét éves diplomamunkámért. Szegény, három helyen is össze volt ragasztva, s ahogy elsimítottam az egyes lapokat, eszembe jutott, hány passzusát másoltam ki annak idején a jó öreg Wiener könyvéből.

— Honnan ismerik egymást? — kérdezte bizalmatlanul az üzemvezető.

— Hát elég gyakran járogattunk a Linhard felé "Vendéglőbe, mielőtt becsukták.

Fishering úr szeme egyszerre csak csillogni kezdett, akár a kitömött állatoké a múzeumban, kopasz fejebúbján izzadságcsöppek Jelentek meg, s úgy látszott, hogy öt percen belül teljesen ellágyul.

— Én is jártam oda, barátocskám — mondta elmélázva. — Micsoda korhelylevest mértek ott hajnali háromkor. Emlékszel?

Gondoltam, most következik a személyi okmányok átnézése, Fishering úr azonban níegnyugodott és egyszercsak fölszólított:

— Hát akkor gyere a személyzeti osztályra.

— Jőnapot — köszöntöttem a személyzetin Mazáőková előadót.

Az üzemvezető odahajolt hozzá és azt mondta neki:

— Mafenka, itt a prágai üzemünk új gépsorkarbantartója. Jóvágású gyerek, mi? A jövő héten lesz kilencvennyolc éves. Minden rendben van vele, vedd holnaptól kezdve állományba, a délutáni műszakra osztottam be.

Nem sok dolgom akadt, az első két hétben mindössze két régebbi típusú elektroncsövet kellett kicserélnem a choleszterol-indikációs osztályon.

Ha valaki még nem járt volna nálunk, elmondom, mi a teendő. Elmegy a központi nyilvántartóba, s ha ott megállapítják, hogy még nem esett át többször, mind kétszer az életkormeghosszabbításon, kap hozzánk egy beutalót kezelésre. Az az a lyukasztott kartotéklap. Tehát bejön hozzánk, becsűsztatja mondjárt a bejáratnál az automatába, s a kártya vele megy az összes osztályon. Ha valamelyik vizsgáló szerkezet megállapítja, hogy nem jól,működik valami a páciens szervezetében, ittott új lyukak csinál a kártyán.

A páciens aztán kimegy a rendelőből a váróterembe, nadrágjával, kabátjával meg ingével a karján, a kártya pedig időközben eljutott a számítógépbe, ámely megfejti, hogy ez a lyuk azt jelenti, hogy a páciensnek elgörbült a gerincoszlopa, a többi meg sorban, hogy lyukas a bal felső hatos foga, hogy zöld hályog képződik a szemén, hogy alacsony a vérnyomása, hogy visszere meg asztmája van, hogy a bal fülében megrepedt a dobhártyája, hogy kiújult az aranyere satöbbi. A számítógép mindezt a lyukak alapján összegezi, kiadja az orvosi utalványokat, sorszámokat, ha sorra kerül, behívja a pácienst, aki a szerkezet identifikációs szeme elé dugja a beutalóját, nehogy véletlenül valami tévedés legyen, s a gép kiadja az utalványt masszázsra, fogászati kezelésre, China vasbort rendel, receptet ír China vasborra, hajszeszt hajhullás ellen, ajánlja, hogy a páciens naponta legalább két órán át az asztalon nyugtassa a lábait, hogy tartózkodjék nehezebb súlyok emelésétől, ne tépdesse a szőrszálakat a füléből, használjon enyhe hashajtót — és mindez pontosan a megállapított diagnózis szerint.

Gyakran gondolok rá, milyen nagyszer rű dolog ez. Senki sem kérdezi szegény árva pácienstől, nem volt-e szamárköhögése a nagymamájának, vagy hogy a nagy-: papája, amikor a Monarchia alatt kato^ náskodott ,nem szedett-e össze — csak úgy véletlenül valamit a lányoktól. A gép ezt tudja, a gép ezt kiszámította. Ez együtt megy a páciens kártyáján és eszerint végzik a kezelését.

Ha a beteg valamennyi receptet kézhez kapta, bemegy a balkéz felőli ajtón. Ott megkap minden lehető kezelést. Nekem legjobban a szegmentációs gerincmasszázs tetszik. A masszírozó gépünk minden csii gólyát kitapogat, szétmasszírozza a mész-: lerakodásokat és elősegíti a bőrfelület jobb vérellátását. Ezután következnek a speciális kezelések. Csak a fogkezelés —< és ezt kérem, tessék jól megjegyezni — csak a fogkezelés folyik kézzel a régi fogászati rendelőben, mindjárt a melle-: tünk lévő házban.

Szirotyák Dezső rajza

Jobbra van a önkiszolgáló gyógyszertár. A páciens vesz magának szemcseppe-. két, hajhullás elleni szert, hashajtót, China vasbort, egyszóval mindent, amire receptje van. Tóni, aki nálunk dolgozik a második műszakban, azt állítja, hogy mi-, óta az intézet fennáll, még sohasem tűnt el az önkiszolgáló gyógyszertárban sem-: mi. Csak egyszer volt hiány a félévi leltá-. rozásnál: öt üveg sumavai gyógybor hiányzott. Fishering urat gyanúsította, aki va-: Iahogy túl sokat sündörgött arrafelé. Azóta nem engedik be a gyógyszertárba, még akkor sem, ha festenek ott.

Három hét múlva éppen délutános voltam, ott ülök szépen egy fotelben ás a világegyetem megdzsesszesitett történetét játszom magamnak magnóról, persze köz-: ben azért félszemmel figyelem az ellen-: őrző táblán kigyúló színes fényeket, rendben megy-e minden, amikor váratlanul megjelenik Fishering úr. Hol sültkolbász-,