A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

maga, meg a mi dolgunkat: szervez, ellen­őriz, irányít, s töri a tejét, hogy mit ho­gyan kellene, lehetne jobban .. .1 Hiába ér­velt a HNB elnöke: Az újságtól vannak itt, kellene az elnöki Az emberek csak legyin­tettek s végezték a maguk dolgát, merthogy nyár van, szorgos dologidő, tudhatnánk mi is. A pártszervezet elnökét is a kerékpárról szállítottuk le: jöjjön már, mondjon valamit a szövetkezetről, ne hagyjon bennünket vá­lasz nélkül. S hogy csak tíz percre kértük, megindult velünk az EFSZ irodája felé. Ola­jos kezét még olajosabb szerelőruhájába tö­rölte, aztán előre engedett bennünket, ez­zel is jelezve, hogy ő otthon van, naponta többször is megfordul a szövetkezet irodá­jában. Az elnök irodájában világos bútorok, az ablak mellett két íróasztal, távolabb még egy, s körülöttük párnázott székek kínálják kényelmüket. Wledermann Béla pártelnök egyszerű karosszéket húz maga alá, miután a szemünkbe néz, hogy no, tessék, mert halad a percmutató, s nekem dolgom van. Elmondom, mit akarok, ml mindenre lennék kíváncsi,' s aztán rápillantok, jel­zem, hogy jegyezném, hallgatnám a vála­szokat. ű nem is nagyon kéreti magát, mondja, pergeti a beszéd fonalát, hiszen jól ismeri az embereket, gondolkodásukat, a nézeteiket is. — A szövetkezet összterülete 946 hektár, ebből 790 ha a szántóterület. A szövetke­zetnek 140 tagja van. A tagság átlagos évi pénzbeli keresete több mint 11 ezer koro­na, pénzben számolva 1080 koronát tesz ki a természetbeli juttatás. Ezenkívül minden szövetkezeti családnak fél hektár földte­rületet mérnek ki, s az alapszabályzatban szó van a pénzbeli, illetve természetbeli juttatásról is. Pénzbeli juttatást, segítséget nyújtunk a kiöregedett szövetkezeti tagok­nak. Az állam által fizetett nyugdíjon kí­vül minden szövetkezetben ledolgozott évük után havonta 10 korona anyagi jutta­tásban részesítjük Őket. Igaz, nem sok ez a tíz korona —■ a jövőben szeretnénk is emelni —, de mégis jólesik számukra. A községben van üzemi konyha, ahol fil­lérekért kaphatják az ebédet, s ez is va­lami, úgy hiszem — mondja Wiedermann elvtárs. Az egyes adatok feljegyzésében, meg­szerzésében a szövetkezet agronómusa és könyvelője is a segítségemre volt. Hol a HNB, hol pedig a pártszervezet elnöke A Horváth család szólította be egyiket-máslkat a szomszédos irodahelyiségből. Így tudtam meg, hogy a szövetkezet vagyona jelenleg több mint 20 millió koronát tesz ki, ebből 2,8 millió a géppark értéke. Az ezévi aratást az el­sők között teljesítették a járásban. A ga­bonabeadásnak 100 százalékba eleget tet­tek, sőt egy vagon búzával többet adtak be. Az aratási munkálatokkal kapcsolatban tervbe vett premizálás fejében kereken 8 ezer koronát fizettek ki. A fentieken kívül minden fiatal házasu­landónak 500 koronát juttatnak kiházasi1 tésl ajándék fejében. A katonai szolgálatra bevonuló fiatalokat megajándékozták, s úgy búcsúztak tőlük, mint akiket visszavárnak a szövetkezetbe. Az EFSZ-nek eddig 3 me­zőgazdasági technikumot végzett szakem­bere s 7 különböző szakiskolát végzett tagja van. Két fiatal a Nyitrai Mezőgazda­­sági Főiskolán tanul, akik ha végeznek — s ez hamarosan meg is történik —, magukkal hozzák terveiket, amelyek meg­valósítása még jobban fellendíti, előbbre viszi a szövetkezetei és tagságát. Megkértem Wledermann elvtársat, hogy szóljon most már a pártelnök is belőle. Elmondta, hogy a párttagok között a köl­csönös bizalom és az őszinteség elmélyí­tésére törekszik. Nincs értelme a szernbe­­kötősdinek, mert az csak a munkafegyelem lazulására vezet. — Egy nagy szocialista családot szeret­nék a községből — mondotta Wledermann elvtárs. Lakásnézöben Horváthéknál A járási Építkezési Hivatal kimutatása szerint 1950 óta 73 családi ház épült és vagy 25 házat újítottak, alakítottak, ill. építettek át Mihályfán.- Sok házon még érezni a maltersza­­gut, annyira újak — mondotta Szinger elv­társ. S valóban az állomáshoz vezető utat új, vaskerításes, esőelvezető-csatornás há­zak sora szegélyezi. Megálltunk az egyik ilyen új ház előtt. Két utcára néző nagy ablak, betonkerítés, vaskapu. A ház előtt virágoskert, mögötte gyümölcsös, roskadáslg tele barackfák. A kapu azonban zárva volt, hiába szeret­tünk volna bemenni. — Itthon kell lenniük, Horváthné az EFSz irodájában dolgozik, ott meg nem láttam — mondta a HNB elnöke és egy lendülettel beugrott az udvarra. Azonban minden hiába való volt. Vissza kellett mennünk a szövetkezet irodájába, hogy megkeressük Horváth Lajosnét. Jött is az­tán, az óvodából hozta Margitkát, szőke, mosolygó négy éves kislányát. Horváthné alacsonytermetű, kedves asszonyka. Félre kellett vezetnünk, mert különben talán nem Is vitt volna el ben­nünket magukhoz háznézésre. Nem szeret dicsekedni, mondta róla Szinger elvtárs, s így én az Állami Biztosító alkalmazottja lettem. Csak később, miután a takaros házba beléptünk, s az asztalhoz ültetett Horváth Lajosné, vallottuk be a csalást. Meg Is haragudott az ámításért, s megfe­nyegette az elnököt. Szerencsére haragja nem tartott sqkáig, elnevette magát, s ma­ga Is leült az asztalhoz. — Tudja, nem egyformák az emberek. Sokan irigykednek ránk, s éppen olyanok, akik könnyen költekeznek. Én meg meg­Rövid pihenő ax árokparton A sxiivetkexot udvarán, baloldalon Wiedartnaan Gyula, a sxövetkexet elnöke nézem, hogy mire adom ki a pénzt. Csak Így tudtuk megszerezni, amink van. Hát igen, sokfélék az emberek, s éppen ezt a sokféleséget kellene eltüntetni, hogy mindenki olyan legyen, mint Horváthék ... Nyolc évvel ezelőtt — 1956-ban — ke­rültek össze. 1959-ben kezdték el az épít­kezést, s rá egy évre be is költöztek az új lakásba. Addig a fiatalasszony szüleinél laktak. Mind a ketten dolgoznak még ma is — férje gépszerelő, a szövetkezet mű­helyében dolgozik —, s közben szépen berendezkedtek. A kétszoba-konyhás-fürdő­­szobás lakásból nem hiányzik a villanysü­tő, rezsó, hűtőszekrény. A világos, üveges verandán kaktuszok dlszlenek. Az ólban sertés, malacok, az udvaron csirkék és 21 kacsa hangoskodik. Szabad idejét a csa­lád a kerti munkákkal szokta eltölteni. Néha motorra ülnek s el-elmennek egy­­egy túrára. Ezek a kiruccanások azonban meglehetősen ritkák. A két gyerektől — Lalika egy éves — nehezen szabadulnak el. De saját munkájuk is leköti mindkettő­jüket, no meg a kert, amely szépségével számtalan öröm szerzője. BAcitú a falutól Felszálltam az autóbuszra. S ahogy a nyári napfényben végigröhögtünk Mi­hályié utcáján, búcsúztam a falutól. A pártelnök szaval jutottak eszembe: Egy nagy szocialista családot szeretnénk a köz­ségből. Én azt hiszem, hogy ahol a milliók a közösséget szolgálják, ott ennek az el­határozásnak a megvalósítása sem túl sok időt, sem túl sok energiát nem igényel majd. KOVÁCS MIKLÓS 7

Next

/
Thumbnails
Contents