A Hét 1964/2 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1964-08-23 / 34. szám
Város lesz a faluból Látogatás Mihályfán Ax új fcrúhái Mátém fótiét répaíln 18x6* kflxbetl Dunaszerdahelyen — a járási székhelyen — érdeklődtem: mégis Csallóköz melyik községe lenne érdemes arra, hogy írjak róla, s lakosainak munkájáról, életéről az ország más részén is tudomást szerezzenek az emberek? Ott kaptam a tanácsot és az útbaigazítást, hogy ha látni, illetve írni akarok, feltétlenül Mihályiéra menjek. Nem nagy község ugyan — ipondták —, de szorgalmas, jóravaló emberek lakják, érdemes róluk Írni. Jó aszfaltút köti össze a községet a járási székhellyel. Nyári napfény fürösztötte az út két oldalát szegélyező új házakat, amelyek első látásra is igazolni igyekeztek útbaigazítóim állítását. Ahol enynyl új lakás büszkélkedik, ott valóban szorgalmas, dolgos embereket kell találnom —• gondoltam, miközben a helyi nemzeti bizottság épülete felé Igyekeztem. A fiatal elnökkel — Szinger János elvtárssal — aki az ezévi választások után került a falu élére, kezdtem meg az Ismerkedést az emberekkel s a megváltozott élettel, amely szocialista községgé avatta Mihályiét. Egy kis statisztika — Mit is mondhatnék a faluról — kezdte a HNB elnöke. — Igaz, Ismerem az embereket, hiszen idevalósi vagyok, itt nőttem fel. Eddig a Járási Építkezési Hivatalnál dolgoztam s csak július elseje óta kerültem a helyi nemzeti bizottság élére. Mihályiénak 746 lakósa van. Ez 135 család. A lakosság 90 százaléka szövetkezeti tag. A falunak van orvosa, modern rendelője várószobával, van fogorvosunk, textil-, cipő- ős hentesüzletünk. Az ipari áruházban rádió- és TV készülőktől kezdve a hűtőszekrényig mindent vásárolhatnak az emberek. Van a faluban tejbolt, fodrász- és borbólyműhely, továbbá élelmiszerbolt, amely a 320 ezer korona költséggel épült vendéglátóüzemben van elhelyezve. Mihályfa az ötvenes évek óta szövetkezeti község. Nincsenek magángazdái, mert a családok előbb-utóbb belátták, hogy a szövetkezetesítés csak az 6 javukat szolgálja. A szegényes parasztfalu gazdag szocialista községgé fejlődött. Miközben a HNB elnökének szavait hallgattam, valahogy az jutott az eszembe, hogy no lám, ez a falu mintha a városiasodás útján haladna. De aztán az is az eszembe jutott, hogy ma már nagyon is természetes a csallóközi falvak ilyen irányú fejlődése. A szövetkezetek tagsága lassan megértette, hogy a léha nemtörődömségnek ős a laza munkafegyelemnek saját maga látja kárát. Rájöttek, hogy csupán rajtuk múlik minden: a szövetkezetei csak a tagság lendítheti fel, s ebből önmagának lesz haszná. Valahogy Így volt ez Mihályfán is — másutt is. Csak ilyen logikai következtetés kapcsán érthetjük meg, hogy esténként Mihályfán 78 család ül oda saját TV készüléke elő, hogy az egész napi munka után tanuljon, szórakozzon. Mintegy 80 szövetkezeti tagnak van motorkerékpárja, s vagy öten fizettek be személygépkocsira. Az üzletekben napi 14 700 korona az átlagos bevétel. A hentesboltban hetente 2,5 q húst és 1,5 q hentesárút mérnek ki. Ehhez járul még, hogy minden egyes családnak megvan a mága klsebb-nagyobb háztáji gazdasága, s ott egykét sertést hizlal, baromfit nevel. Azt hiszem, az előbbiek azt igazolják, hogy a mihályfal szövetkezetesek szépen keresnek, az utóbbiak pedig azt, hogy jól élnek. A helyi nemzeti bizottság elnökét saját terveiről, elképzeléseiről kérdeztem. Kissé elmosolyodott s vonakodva bár, de azért mégis kötélnek állt. A nyitott ablakon keresztül kitekintett az utcára és ott kezdte, amit nézett, mert a tekintetével kereste: — Igaz, szép müút köt össze bennünket a Járási székhellyel, de a község utcái még porosak. Nincs járdánk, amit persze főként ősszel és tavasszal lehet észrevenni. Ilyenkor — nyáron nincs baj, de csak látná ősszel, ha hetes, kéthetes eső zúdul a falura. Tehát járdát szeretnénk. A következő évben kezdjük el építeni a Z-akciő keretén belül 300 ezer korona költséggel az új Iskolát. Az eddigi iskola kicsi szűk már, meg aztán egészségtelen is. Az Idén a kultúrházat szeretnének megszépíteni egy kicsit. Ez is szűk, ez is kicsi, akár az iskola. — Nálunk tradíció a kultúra szere.tete — mondja az elnök. — A Csemadok mihályfal szervezete mindig jól működött. Voltak évek, amikor két színdarab is ment egyszerre. Könyvvitákat, kabaréesteket rendeztünk. S ez a múlt mindig kötelez valamire. A Csemadok színjátszó csoportja nagy sikereket aratott. Bejárta a környező falva.kat, dijat nyert a járási versenyeken. Tavaly Péterfy: Szerelmes brigádjával egy kicsit megpörkölődtünk, de ez sem a mi hibánk volt. A darabot bevittük a Járási Dramaturgiai Tanácsra engedélyezés végett. Nem volt semmi hiba: engedélyezték. Estéket, sőt éjszakákat töltöttünk el a betanulásával. Mire előadtuk, már Írtak róla az újságban. Aztán meg a szerzővel is volt némi elkadásunk... Az idei aratómulatságon új kabaréműsorral léptünk fel. Tervbe vettük egy színdarab betanulását Is. Bognár László, a Csemadok kultúrfelelőse most van éppen Magyarországon. Próbál majd valamit hozni. Tudom, olyan darab kellene, amelynek nemcsak kasszasikere van, de valamit ad is a nézőközönségnek. Mi Is Ilyent szeretnénk játszani. Sajnos, a Díliza kiadásában kevés a máról-mának szóló színdarab, s gondot okoz a választás. Ahol milliókról beszélnek Ügy szeretem, hogy ha egyes eseményekről, eredményekről a legilletékesebbek beszélnek. Azok az emberek, akiknek valamilyen közük is van az eredményekhez, vagy adott esetben a hiányosságokhoz. Mert ugye azt szokták mondani, hogy a fénynek árnyéka is van, s ha ezt a szövetkezetekre alkalmazzuk, akkor úgy jó, ha a fény forrásának a kezelője észreveszi az árnyékot is. A mihályfai Egységes Földműves Szövetkezet irodájában hiába kerestük az elnököt, bár a napnak még csak a délelőtti óráiban jártunk. Egy kicsit mintha mosolyogtak is volna rajtunk az emberek: Hát tudjátok ti, hogy mit akartok? Mit keresne az elnök ilyenkor az Irodában?! Csinálja, végzi ő a Sxiugar Wiedermann I*n»» Bála. a HNB elnöke pártelnök
